A legnagyobb ajándék

2011.12.24 17:36   

Az első keresztények körében nem alakult ki Jézus Krisztus születésének olyan fajta ünneplése, mint ahogy azt mi gyakoroljuk napjainkban. Maga Jézus és a Biblia sem utal arra, hogy ezt tegyük. A 4. században az egyház december 25-re tette Jézus Krisztus születésének évfordulóját.

A századok folyamán karácsony ünnepléséhez számos népi szokás kapcsolódott, melyben ősi pogány elemek keveredtek a keresztény hagyománnyal. A szeretet és béke ünnepének nevezett karácsony jelképe a karácsonyfa lett. Az ajándékok, a gyertyafény, a finom vacsora, a meghitt családi együttlét…, mindenkinek örömet jelent. Miről emlékezik meg a bibliai hitű keresztény Jézus Krisztus születésének évfordulóján?

Először is: Isten ígéreteiről. Isten megígérte, hogy Szabadítót küld, aki az embert a Sátán, a bűn és a kárhozat hatalmából megmenti (I Mózes 3,14). Eljött a Szabadító, beteljesedett az ígéret: „Mikor azonban eljött az idő teljessége, Isten elküldte a Fiát, ki asszonytól lett…” (Galátzia 4,4) Isten nem tért el az Igétől, mindent úgy tett, ahogy megígérte. Biztosra vehetjük, amit ígért, ma is beteljesíti. Megszületett kétezer évvel ezelőtt a Szabadító. Nincs olyan mélység, ahonnan ki ne hozhatna minket!

Másodszor: megemlékezünk arról, hogy az ígéretek szerint Jézus Betlehemben született meg (Mikeás 5,2). Az ígéret szó szerint beteljesedett. „Amikor pedig megszületett Jézus a júdeai Betlehemben…” (Máté 2,1) A város neve szó szerint: kenyér háza. Itt született meg Jézus, aki magát az élet kenyerének nevezte: „Én vagyok az életnek kenyere.” (János 6,48)

Harmadszor: megemlékezünk arról, hogy amikor Isten valami nagy dolgot tesz, akkor az ellenség is beveti romboló erejét. Amikor Jézus megszületett, az ellenség felkelt ellene. Isten ezt előre kijelentette (Jeremiás 31,15), amelyről Máté így ír: „Ekkor Heródes kiküldvén, megölette Betlehemben és annak környékén minden gyermeket…” (Máté 2,16) Isten tervét azonban nem hiúsíthatja meg a gonosz. Az ellenség ugyan pusztított, kardja öldökölt, de nem volt hatalma Azon, akit Isten Szabadítóként küldött.

Negyedszer: Jézusnak voltak mindig tisztelői, imádói annak ellenére, hogy mindig több volt az ellensége. A bölcsek előbukkantak a messzeségből, akiknek élő hite volt. Tisztelték a gyermek Jézust, és felismerték a kisgyermekben Isten ígéretét (Máté 2,11). Örömmel adtak Neki ajándékokat, jelezve ezzel, hogy szívüket is odaadják. Üres az olyan istentisztelet, amely csak szavakból áll. Amilyen mértékben szeretjük Istent, olyan mértékben szeretjük az embereket is, és hozunk értük áldozatot.

Ötödször: megdöbbentő Jézus szegénysége és egyszerűsége, amelyben született. El kell komolyan gondolkoznunk azon, hogyan akarunk hozzá közeledni? Hűvös értelmünkkel, magasan szárnyaló elménk filozofikus gondolataival, vagy a hit egyszerűségével. Az Ő titka az élő hit előtt tárul fel. Szegénnyé kell lennünk ahhoz, hogy befogadhassuk Őt. Aki nem jut el saját szegénysége tudatára, nem alkalmas Isten országára: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.” (Máté 5,3) Jézus szegénnyé lett, hogy a világ legszegényebb és legegyszerűbb embere is befogadhassa Őt, és részese lehessen szabadításának.

Hatodszor: a betlehemi jászolban fekvő Jézus a kezdet, és a mennybe távozó Úr a vég (Jelenések 1,8). Jézus megszületett, mint gyermek, és feltámadás után a mennybe ment, mint Úr, aki elvégezte földi küldetését. Mindent elvégzett értünk, hogy üdvözüljünk!

Hetedszer: Jézus megszületésekor csak néhányan álltak a jászolbölcső előtt, de egy nap mindenkinek meg kell állnia Krisztus ítélőszéke előtt (II Korinthus 5,10). Akik Jézus Krisztusban elfogadták a Szabadítást, hittel, reménységgel és örömmel várhatják ezt a napot.

A bibliai hitű keresztényt nem a karácsonyfa emlékezteti Isten szeretetére, hanem a Golgota fája, ahol Jézus Krisztus meghalt az emberiség bűnéért, hogy Szabadítója legyen, mindazoknak, akik hittel Őt elfogadják. Nem a sok ajándékban gyönyörködik, hanem Istennek ad hálát, nem csak december 25-én, hanem minden nap, az Ő legnagyobb ajándékáért: „Istenek pedig legyen hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért.”
(II Korinthus 9,15)
Ki a legnagyobb ajándék? Jézus Krisztus!

Bálint Miklós

lelkipásztor


Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás