Olvasni jó!

Agatha Christie: Cipruskoporsó

2009.08.15 10:49    |    K.K.  

Bevallom hősiesen, félős típus vagyok. Éppen ezért tudatosan kerülök minden olyan filmet és könyvet, de még a képeket is, ami „a nyugalom megzavarására alkalmas”. Persze bujkál bennem a kisördög, és feszegetem a határokat, aminek legtöbbször jópár álmatlan éjszaka lesz a vége.

Így voltam Agatha Christie könyveivel is. Véresnek és brutálisnak képzeltem a cselekményt, tolakodó részletezéssel. Lehet, hogy csak szerencsém volt, és egy könnyű olvasmányt vettem le a polcról, de életem első bűnügyi regénye kellemes csalódást okozott. Semmi vér, a figyelem állandó ébrentartása és tárgyilagosság, amely nem mellőzi az értékes részleteket sem. Ezeket óvatosan elrejtette az írónő, hogy aztán Poirot nyomozó segítségével derüljön fény rájuk.

A könyv első lapjait olvasva rögtön az 1940-es évek bíróságán találjuk magunkat Elinor Carlisle mellett. Az ifjú hölgyet azzal vádolják, hogy hidegvérrel megmérgezte Roddy Welman nagynénikéjét az örökség reményében, annak szolgálóját pedig szerelemféltésből. Elinor tagadja, hogy bűnös, de senki sem hisz neki, mivel minden vád ellene szól. A bíró ismerteti a tényeket, a kezdettől fogva, így mi is időutazást teszünk a múltba. Elinor Roddy Welman jegyese, aki a haldokló néni unokaöccse. Ám egy névtelen levél megzavarja a párocska nyugalmát, egy betolakodóról ad hírt, aki nagyon közel került az idők folyamán a nénihez. Elutaznak hát Hunterburybe, tisztázni a fennálló helyzetet, de egy újabb szélütés és az idős rokon megmagyarázhatatlan váratlan halála újabb lavinát indít el. Ráadásul Hopkins nővér táskájából egy adag morfium nyomtalanul eltűnik, okot adva találgatásokra, és még Roddy is szerelemre lobban Mary Gerrard iránt, aki a néni kedvenc szolgálója volt. Egyre mélyebbre ásunk a Welman család életében, ám egyelőre a tények csak összekuszálják elménket. Hunter-buryt, ami Elinor szemében a nyugalom és a Roddyval közösen megélt boldogság szigete, el kell adni, ám időközben morfiummérgezésben meghal Mary, s Elinor hiába mondja, hogy ártatlan a kettős gyilkosság vádjában. És ekkor jön Poirot, aki kibogozza az összekuszálódott szálakat, s a cselekmény meglepő fordulatot vesz.

Ezzel a művel azt hiszem én és Agatha Christie írásai barátok lettünk. Strandolós könyvnek kiváló, ám a hűsölés mellé is kiváló társ lehet.


Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás