Ezzel a címmel tartotta meg a Szülőföld Akadémia második előadását Hajdu István történelemtanár, a Polgármesteri Hivatal Művelődési és Sport Osztályának vezetője.

Az ember úgy gondolja, sok ismeretet halmozott fel élete során szülővárosáról. Nos, nincs az rakott szekér, amire még nem fér – tartja a közmondás, és ez erre a helyzetre is igaz. Hajdu István előadásából sok érdekes, új információra tettünk szert arról a folyamatról, melynek eredményeképpen azt állíthatjuk Kalocsáról: iskolaváros.

A történet a török idők végéig vezethető vissza, amikor is az elnyomás 150 éve alatt elnéptelenedett környékre visszatelepült az érsekség, akiknek munkájához új papokra volt szükség, tehát 1733-tól elindult a papnevelés a városban. 1765-ben már gimnázium is létesült Kalocsán, majd 1856-tól vette kezdetét az egészen 1957-ig tartó tanítóképzés városunkban.

A nőnevelést országos viszonylatban is igen korán elindították a Kunszt József érsek kezdeményezésére idetelepült Ágoston-rendi apácák: 1869-től már polgári leányiskola, 1875-től polgári iskolai tanítóképző, 1920-tól főiskola működött Kalocsán, és az óvónőképzés is elindult 1877-től. Elsők között létesült elemi iskola a városban, hiszen már 1860-tól tanítottak nálunk ezen a szinten is.

Ebből a rendből alakult ki az önállóvá válás során a Kalocsai Szegény Iskolanénék Társulata, akiket 1924-től neveznek iskolanővéreknek.

Az iskolavárosi múlt elemzését követően a Szent István Gimnázium történetét mutatta be Hajdu István, aki 2008-ig az intézmény tanára volt, és szorgalmasan kutatta az iskola történelmét. A piaristák kezdték a mai iskola elődjének számító intézmény működtetését 1765-ben, majd tőlük vették át a feladatot 1860-ban – és végezték az államosításig – a jezsuiták. Tanítási-nevelési módszereik révén Európa szerte ismert volt a jezsuita rend, amely Kalocsán is kiemelkedő eredményeket ért el.

A kalocsai iskolák a történelem viharában többször kerültek a megszűnés szélére, elnéptelenedtek, épületeik megrongálódtak, de mindig sikerült az újrakezdés.

Az előadás végén rövidfilmet láthattunk a Szent István Gimnázium csillagdájáról és természetrajzi gyűjteményéről. Bizonyára nem én voltam az egyetlen, akinek eszébe jutott: milyen jó lenne lehetővé tenni, hogy a város lakossága, de akár az idelátogató turisták is megtekinthessék ezeket!

Kisváros vagyunk, nagy múlttal. Csakugyan remek ötlet volt ez az előadás-sorozat, mert ránk is igaz: csak a múltba, gyökereinkbe kapaszkodva tudjuk leküzdeni a jelen nehézségeit. Értékeket rejt a város történelme. A következő előadás „Néphagyomány a Kalocsai Sárközben” címmel újabb rétegeket tár fel kincseinkből.

Az érdeklődés hatalmas a rendezvény iránt. Ezen a második előadáson csaknem szűknek bizonyult a színház nézőtere is. Dr. Magóné Tóth Gyöngyi tájékoztatta az első előadásról helyhiány miatt lemaradt érdeklődőket, hogy a programsorozat végén dr. Lakatos Andor megismétli részükre a „Kalocsa, az érseki város” című előadását.