Alkotóházi esték

„Néked e mesteri kéz ezer édes bábut is alkot…”

2010.12.24 23:11    |    Sz.I.  

Dénesi Ildikó fafaragó-művész, valamint Régenhart Éva és Vecserek Ildikó mézeskalács-készítők kiállításának adott otthont a Fazekas Alkotóház december 18-a délutánján. Kint az utcán az idei tél legkegyetlenebb hidege, az ajtón belüli légkör a legmelegebb, legmeghittebb. A rossz idő ellenére megtelt Kovács László Alkotóháza, s a jó szervezésnek köszönhetően sokan jöttek el a mézeskalácsok szépségében gyönyörködni, na meg persze e szép ősi mesterségnek, a mestereknek tiszteletüket adni.

 

mezes_kalacs_alkoto_490
 

 

A kezdés kicsit váratott magára, merthogy az est két közreműködője, Környei Alíz (ének) és Burovincz Laura (cselló) Budapestről jött busszal, ami a zord időjárás miatt késve érkezett. De percek alatt fellépővé váltak és tényleg velük volt teljes a hangulat. Egyszerűségükben csillogtak, s énekük szépsége és közvetlensége simogatva járta be a termet.

Kovács László bemutatta a művészeket, majd Török Ferenc polgármester köszöntötte a vendégeket, s elmondta, hogy nagy elismeréssel szemléli Kovács László alkotó munkáját. Fontosnak tartja a városért tenni akaró emberek összetartását, s azt, hogy ilyen alkotóközösségek jöjjenek létre, mert így gyarapodik a város szellemiségében, kultúrájában.

mezes_kalacs_300Ezt követően Imre Károly, a Bács-Kiskun megyei Önkormányzat Közművelődési Intézetének igazgatója nyitotta meg a kiállítást. Méltatta a művészetnek eme ágát, s ízelítőt kaptunk hagyományáról, a mézeskalács kiinduló formájáról, a gömbről, mint szimbólumrendszerről. Weöres Sándor versét idézve vásári hangulatot is jelent, de a mézeskalács készítése, illata, hangulata közösségformáló erő is, vonzza az embereket. – A mézeskalács és a karácsony együvé tartoznak, s itt most művészien kelt életre a karácsony hangulata – fejtette ki gondolataiban.

A karácsonyi hangulatot fokozandó lépett elő az énekes-csellós páros, majd kezdetét vette a kézzel fogható szemlélődés, rácsodálkozás a figurákra, népi motívumokra. Ki-ki megvásárolhatta számára a legkedvesebbet, amivel karácsonyra kedveskedik a hozzá közel állóknak. Közvetlen beszélgetésekből aztán kiderült, hogyan is készül a mézessütemény, mi a technikájuk, s milyen utat jártak be készítőik.

Messziről jöttek. Dénesi Ildikó Marosvásárhelyről, fafaragó művész, ő faragja azokat az ütőfákat, amivel készülnek a különböző motívumok. A két mézeskalács-készítő pedig Nógrádból. Hosszú utat tettek meg, hogy nekünk, kalocsaiaknak bemutassák művészetüket. De mint mondták, egyszerű volt, mert a „Laci” megszervezett mindent, nekik csak jönni kellett. És örömmel jöttek, mert bár sokfelé bemutatkoztak már, mint például nyáron a Magyar Nemzeti Galériában, a mesterségek ünnepéhez kapcsolódóan, ahol elismerték művészetüket, de ez az első önálló kiállításuk, ami csak róluk szól. Művészetükben együvé tartoznak, de csak ritkán találkoznak. Mindenki teszi a dolgát, önzetlenül, odaadóan, s mély alázattal az alkotás művészete felé.

Tisztelni valók a haladó és modern dolgok is, de üdítő néha megmártózni a régi hangulatokban. Valahogy többnek, értékesebbnek tűnik. Ezen az estén a mézeskalács szimbolizálta a szeretetet, az ünnepet, és megszépítette a karácsonyi készülődést az alkotók és résztvevők számára is.

Imre Károly Weöres Sándort idézte megnyitóbeszédében, zárjuk is ugyanígy: „Aki a lényében rejlő, ős tudást, önmaga számára meghódította, mindent elért, ami emberileg elérhető.”


Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás