www.kalocsaineplap.hu | Kalocsai Néplap Online Kalocsa és a környék lapja

Az én Kalocsám

Örök szerelem lett a vége

2009.08.01 12:37 | Pécsi László

No nem egy labdáról lenne szó természetesen, hanem arról az ötven évről, amelyet szurkolóként töltöttem el a Foktői úton. Valamikor a hatvanas években – képzeljék, ilyen is volt – felújították a pályát, és akkor a selyemerdei Hunyadi pályán voltak a meccsek. (A Hunyadi a legendás Vörös Marci bácsi csapata volt, alacsonyabb osztályokban igazi amatőr szívvel vitézkedtek.)

Úgy tízéves lehettem, amikor barátaim, Ferkovics Jóska és Lajos elhívtak egy ifimeccsre. Nagy hatással lehetett rám, mert örök szerelem lett a vége. Az első meglepetésem a pálya nagysága volt, meg a kapuk mértani elhelyezése, meg aztán a talaj átvizsgálásánál én kutyanyomokat találtam. Aztán gyorsan kicsúfoltak miatta, és akkor ismertem meg a futballcsukák stoplijait és azok nyomait. Állítom, hogy az ország egyik legszebb pályája a miénk. Még akkor is, ha a mai állapotok mást mutatnak. Hol van már a szép emlékű tribün, amelyet le kellett(?) bontani, vagy a salakpálya, amelynek tönkre kellett(?) menni? Tudom, nincs elég pénz, csak azt nem tudom, régen miért és honnan volt?

Magához a játékhoz nálam csak a tehetség hiányzott. Egyébként csodálkozom azon férfitársaimon – a nagy többségen –, akiknek eszük ágában sincs ilyen dolgokkal, mint a futball, foglalkozni. Miről maradnak le! Három igazi csapat volt valamikor a városban, a Kinizsi, a Spartacus, meg a Honvéd. Utóbbi az ide bevonult kiskatonákból verbuválódott, nem egyszer egész jó csapat jött össze. Csak három ismert név, akik itt fociztak: Kaplár F. József sportriporter, Gellei Imre és Varga István NB I-es edzők. A Spartacus a KTSZ-ek csapata volt, lelkes focistákkal és még lelkesebb szurkolókkal. A Kinizsi volt azonban a város igazi csapata, a legtöbb szurkolóval és a legjobb eredményekkel. A mai csapatnak is ez az őse, sokáig VTSK-ként szerepelt, ma csak KFC.

Általában a megyei bajnokságban vitézkedtünk, és annak gyakori megnyerését követően megfordultunk nemegyszer az NB III-ban is. Az igazi azonban a mai napig is a megyei I, mert egy Solt-vadkert, Kiskőrös, Halas, Félegyháza, Jánoshalma, vagy Mélykút sokkal izgalmasabb ellenfél volt, mint a magasabb osztálybeli Mezőkovácsháza, vagy Mázaszászvár. De járt Kalocsán meccselni az ’56 utáni Budapesti Honvéd is Bozsikkal, Kotásszal, Faragóval, és ha jól emlékszem 10 vagy 12:1-re győztek, de az biztos, hogy a mi gólunkat az ifjú Vatai Csaba fejelte. Sőt egyszer még a Baróti-féle válogatott is járt itt edzőmeccsen, Mészöllyel, Göröccsel, Tichy-vel, meg a többi akkori hírességgel. Nekem külön emlék, hogy a tartalékkapus Rapp mellett ültünk a kapu mögött, és beszélgettünk vele. Talán még néhányan emlékeznek egy villanyfényes meccsre a hatvanas évekből, amikor villanykarókról lett bevilágítva a pálya, igaz nem sok sikerrel, talán nem is volt több próbálkozás.

Az én focimnak természetesen voltak kedvenc szereplői, Molnár Feri bácsitól Pákolicz Dávidig, ami körülbelül 60 évet jelent életkorban. Játszom egy kicsit a nevekkel, a számomra legekkel posztok szerint. A kapusaim: Sáfrán, Kerekes Vili, Kovács Lapaj, Nieszner Béla, Gojtán Pista.

A hátvédeim: Molnár Feri, Ladjánszki, Bolvári Lajos, Horváth Rudi, Miskei Sanyi, Kollár Bandi, Pécsi Laci, Farkas Pali, Matos Jani, Illés Laci, Poszto-bányi, Tamás Fecó, Kapitány Lajos.

A fedezetek: Mezei Pista, Okner Pista, Tamasin Balázs, Sipos Endre, Romsics Maxi, Vatai Csaba, Meggyes Laci, Farkas Bandi, Jenei Pipa, Tóth Robi, Szabó Dodi, Vén Csaba, Aradi Csaba.

A csatárok: Tóth Miska, Petrovits Feri, Mészáros Pista, Lakatos Gyuri, Nyitrai Feri, Boda Jóska, Matos Pista, Vén Karcsi, Kováts Gabi, Farkas Cola, Pákolicz Dávid.

És egy kis játékom, minden idők csapata: Nieszner, Bolvári, Pécsi, Farkas Pali, Horváth, Sipos, Vatai, Petrovits, Nyitrai, Vén Csaba, Matos Pista.

A fentiek közül néhányan országosan is ismert csapatokba kerültek, megjárták az NB I-et. Nyitrai, Meggyes, Kováts Gabi, Vén Csaba, és ki ne maradjon a két, napjainkban Kalocsát reprezentáló fiúnk, Pákolicz Dávid és Villám Balázs.

Igazi futbalcsaládok jellemezték és jellemzik ma is a kalocsai focit. Lakatos Miska bácsi és Gyuri, Kiss Gyurka bácsi és fiai Gyuri és Attila, az Okner testvérek, a Mészárosok (Bárók), a Kovácsok (Lapaj és Peti), az Illések (Rogyók) nagypapától unokáig, Bolváriék Negyvenről, Vatai Csaba és fiai, Matos Jani és fiai, a Pákoliczok (apák és fiúk), Szabó Dodi és Vili, Farkas Cola és Tamás.

Remélem, sok olvasó velem együtt szívesen nosztalgiázott. Bizonyosan mások más véleménnyel bírnának, lelkük rajta, ne kérjenek rajtam számon se eseményeket, se neveket.