Az ötödik Ige

2011.09.13 21:29   

Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!” (II Mózes 20,12)

Az első négy parancsolat az élő Istennel való kapcsolatunkról szól, a többi hat pedig az emberi közösségek szabályairól.

Mi az, amit nem mond Isten ebben az igében? Nem mondja, hogy szeresd apádat és anyádat, mert normális esetben minden gyermek szereti a szüleit. De arról sincs szó itt, hogy adj igazat a szüleidnek feltétel nélkül, mindenben! Vagy tedd mindig azt, amit kívánnak tőled! De tiszteld őket még akkor is, ha nem értesz egyet velük valamiben, és akkor is, ha szegények olyan állapotba kerülnek, hogy talán nem tiszteletreméltóak. Nem az van az ötödik igében, hogy tiszteld a te tiszteletreméltó szüleidet! Ezt olvassuk: tiszteld apádat és anyádat. Kinek szól vajon ez az ige? Sokan azt gondolják, hogy Isten itt a szülők pártjára áll, és a szülői tekintélyt veszi védelmébe a gyermekek lázadásával szemben. Pedig szó sincs erről. Isten nem csak a gyermekeket szólítja meg, hanem azokat a felnőtteket is, akiknek még élnek a szüleik, de akiknek ugyanakkor már gyermekeik is vannak. De vajon miért tisztelje az ember apját és anyját? Bizony néha nagyon nehéz tisztelni a szülőt. Egy részeges apát, aki kiveri a családot az ágyból, egy anyát, aki „eldobja” gyermekét, vagy azokat a szülőket, akiknek nincs idejük a gyermekeikre… nehéz tisztelni. Jó lenne nagyon világosan látnunk azt, hogy apának, anyának lenni nem csak vérségi köteléket, nem csak bizonyos megszokott feladatokat jelent, hanem Istentől kapott felelősséget. Isteni megbízatás, és annak az óriási lehetősége, hogy a szülő túlmutathat önmagán. Ha egy szülő a gyermekét Isten ajándékának tekinti, és így igyekszik megőrizni, az a gyermek a szülőjét általában szintén Isten ajándékának tekinti, és így fogja tisztelni. Hányszor kell látnunk, hogy ahol a gyermek teher, ott a szülő is teherré lesz egy idő után. A szülő felelőssége, hogy túlmutat-e önmagán Istenre? Ez nagy felelősség! A gyermek felelőssége pedig, hogy túllát-e talán méltatlan szülein? Ez is nagy felelősség! Hogyan mutathat túl önmagán a hívő keresztény szülő a gyakorlatban? Nem a maga akaratát képviseli és erőlteti rá feltétlenül a családra, hanem ő maga is keresi az Atya akaratát. Nem az a legfőbb célja, hogy előtte hajoljanak meg otthon, hanem ő maga is arra törekszik, hogy térdet, fejet hajtson a mindenek Ura előtt! Miközben kötelessége engedelmességre nevelni gyermekeit, aközben ő maga is engedelmes gyermeke marad a mennyei Atyának. Nem csak eltartja az övéit, hanem hitben neveli őket, közösségben marad velük, barátjuk lesz. Így lehet túlmutatni önmagunkon. Ha gyermekét komolyan veszi már egészen kicsi korától kezdve, akkor valószínű, hogy a gyermek is komolyan fogja őt venni akkor, ha esetleg majd elesett, gyönge állapotba kerül. S közben tudja az ilyen szülő, hogy ő nem tökéletes, és nem is akarja ezt a látszatot kelteni. El-elbotló, de őszinte ember, és ez a legnagyobb érték a fiatalok előtt. A legellenszenvesebb tulajdonság számukra a képmutatás. Az őszinteséghez viszont alázat kell és a bűnbánatra való készség. Mindezt csak Istentől tanulhatja meg a hívő ember. A gyermek nem csak azért és addig tartozik tisztelettel szüleinek, ameddig ők rokonszenvesen, megnyerően, meggyőzően viselkednek és érvelnek, akaratukkal meggyőző tanácsokat adnak! Amikor nekik engedelmeskedünk, akkor Istennek vagyunk engedelmesek vagy engedetlenek, tehát ez elsősorban hitbeli magatartás. A szülők feladta, hogy ne nehezítsék meg ezt a tiszteletadást. A gyermeké pedig, hogy adja meg a szülőnek minden esetben a tiszteletet. Így értelmezi Pál apostol az ötödik parancsolatot: „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban… Ti pedig, atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek őket az Úr tanítása szerint….” (Efézus 6,1-4) Ez az egyetlen parancsolat, amelyhez ígéretet is fűz Isten:
„…hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!” Mert ha a szülők iránti tisztelet kivész, az egész nép, a közösség sorsa megpecsételődik.

Ezeket az igéket sem lehet következmények nélkül figyelmen kívül hagyni. De ha megítél minket az Ige, akkor meg lehet térni Istenhez. Rádöbbenhetünk, hogy még a vér szerinti összetartozásnál is szorosabban fűz össze a hit szerinti összetartozás. Ha Jézus Krisztusban találkozunk, egyek leszünk, szülők és gyermekek, barátok és ellenségek.

Bálint Miklós
lelkipásztor


Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás