A pünkösdről

2009.05.29 20:45    |    Bálint Miklós lelkipásztor  

Évente általában három nagy egyházi ünnepet ünnepel a keresztény világ. A karácsony és húsvét mellett ilyen a pünkösd is. Ha karácsony és húsvét jelentéséről kérdeznénk az embereket, a többségtől jó választ kapnánk, de ha ezt a mostani ünnep kapcsán is megtennénk, nagyon kevés jó választ kapnánk. Sokan csak annak örülnek, hogy pünkösdhétfőn nem kell menniük dolgozni, mert az piros betűs ünnep. Vannak, akik fel tudnak sorolni néhány helyi szokást, melyek a pünkösdhöz kapcsolódtak valamikor. Én az ünnep eredetéről és bibliai jelentéséről szeretnék írni röviden.

A pentekosztész, pünkösd görög kifejezése, a húsvét utáni ötvenedik napot jelenti. Kezdetben aratási hálaadó ünnep volt. Ezen a napon a föld termésének zsengéit (az elsőt) vitték Isten elé áldozatul. Ekkor még a hetek ünnepének is nevezték, mert hét héttel húsvét után ünnepelték az első búzakéve felajánlását. A pünkösd azon zarándokünnepekhez tartozott, amikor a zsidóknak össze kellett gyülekezniük az ünneplésre. Később, amikor már állt a salamoni templom épülete Jeruzsálemben, az oda való felmenetelt jelentette. 200 évvel Jézus Krisztus születése előtt átalakult az ünnep tartalma, és pünkösdkor a Sínai-hegyi szövetségkötést kezdték ünnepelni. Ezzel arra emlékeztek, hogy a húsvéti bárány elrendelése (II Mózes 12) és megünneplése után, amikor megtörtént a kivonulás (exodus) Egyiptomból, az azt követő 50. napon történt meg az Istennek az Izraellel való szövetségkötése a Sínai-hegyen. Ekkor kapta meg Mózes a két kőtáblát a Tízparancsolat Igéivel. Amikor Jézus a földön járt és vé­gezte a szolgálatát, már széles körben elfogadott gyakorlat volt a pünkösd ilyen tartalmú megünneplése. Nagyon izgalmas dolog megfigyelni és megérteni, hogy hogyan vált egy ősi zsidó ünnep a kereszténység egyik meghatározó, nagy ünnepévé. A kérdésre, hogy mi a pünkösd, mit ünneplünk ekkor, a helyesen válaszolók azt mondanák, hogy a Szent Lélek eljövetelét ünnepeljük. Nézzük meg, hogy milyen új tartalommal töltötte meg a régi ünnepet az a tény, hogy pünkösdkor kiáradt a Szent Lélek arra a 120 fős, bővebb tanítványi csoportra, akik engedelmeskedve Jézus parancsának együtt imádkozva várták az ígéret beteljesedését (Lukács 24.49; Apostolok cselekedetei 2.1-4). A szentírók feljegyzik, hogy a tanítványok erőt és bátorságot kaptak arra, hogy Jézust feltámadott Úrként, Istentől rendelt Messiásként, Megváltóként hirdessék az ünnepre felgyűlt sokezres tömeg előtt. Péter apostol pünkösdi prédikációjára 3000 ember tért meg, bűnbánatot tartva. Innentől datáljuk az Egyház megszületését. Ez lett az Isten új „aratásának” a kezdete. Az első „kéve”, amikor Isten az addig pogány népekre is kiterjesztette az Ő kegyelmét, felajánlva Fiában, Jézusban az üdvösséget minden ember számára. Az Új Szövetségkötésnek is ez lett a kezdete, mely kiszélesítette a lehetőséget minden nemzetre a Jézusban való hit által. A Szent Lélek azóta is építi Isten Egyházát, és meg is akarja újítani azt, ahol engednek Neki és igénylik az Ő jelenlé-tét. Ő a bátorító, vigasztaló, pártfogó.

Kívánom, hogy ki-ki személyesen is élje át a Szent Lélek munkáját a saját életében, családjában és Egyházában!


Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás