„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktől kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!”

Ezekkel a gondolatokkal fordult a Magyar Olvasástársaság 2005-ben mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, mely szerint szeptember 30-a, Benedek Elek születésnapja legyen a népmese napja. A nap célja, hogy a könyvtárosok, pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett figyelemmel forduljanak a magyar népmesék felé.

Idén, szeptember 30-án a géderlaki pedagógusok e nemes célt szem előtt tartva mesemondóversenyt rendeztek a helyi Faluházban. Közel 150 mesekedvelő gyermek és felnőtt gyűlt össze, hogy meghallgassák egymás legkedvesebb meséit, megemlékezzenek a mesemondókról, mesegyűjtőkről, s hogy újra felfedezzék a mesékbe szőtt bölcsességeket, üzeneteket.

Katonáné Kovács Krisztina tagintézmény-vezető köszöntőjében kitért a Benedek apóval kapcsolatos hármas évfordulóra is. Mely szerint 150 éve született, 80 éve hunyt el és a szülőfalujában, Kisbaconban működő emlékház 40 éve létesült.

Majd elkezdődött a vidám mesélés. A gyerekek mondták, csak mondták szakadatlan, közel két órán keresztül a szebbnél szebb kitalált történeteket. A mesék fajtáinak gazdag tárházából szemezgetve elhangzott csali-, állat-, lánc-, tündér-, reális és tréfás mese is. Benedek apó meséiből is hallhattak jónéhányat. Például „Mese a dohányról”, „Péter és Pál”
„Kutya szeretne lenni”, „Mese a fákról” címmel. Mesebeli hősök elevenedtek meg a színpadon, s olyan átszellemülten, olyan beleéléssel adták elő a meséket, hogy a mesemondók maguk is tudták, érezték, hogy a mesék örök igazsága, mely szerint a jó győz és a rossz elnyeri méltó büntetését, az ő meséjükben is kell, muszáj, hogy beteljesüljön. Öröm volt látni csillogó szemeikben a mesék iránti tiszteletet, szeretetet.

A zsűri tagjai: Molnárné Kiss Piroska, Szabó Ferencné, Németh Istvánné, Csókás Kinga, Lakatos Jenőné és Horváth Istvánné a 21 mese meghallgatása után, nehezen, de meghozta döntését, mely a következőképpen alakult: a verseny I. helyezettje Kovács Kíra 2. osztályos tanuló, aki Benedek Elek: Melyik ér többet című meséjét mondta el. A II. helyezett Lakatos Tamás 1. osztályos nebuló, aki a Gyűszű, Fésű, Haddel! című mesével örvendeztette meg a hallgatóságot. A III. legjobb mesélőnek Juhász Fanni 5. osztályos diák bizonyult, aki A ló és a kis egér című mesével szórakoztatta a közönséget. Különdíjat Fel-nagy László 1. osztályos kapott, a közönséggel való kapcsolatteremtő-képességéért. Ők képviselhetik iskolánkat a Lakitelki Népfőiskola szervezésében megrendezésre kerülő kisiskolák közötti országos mesemondóversenyen.

A mesemondás kiegészítésre került meseíró-, mesedramatizáló- és rajzversennyel is. Meseírásban az I. díjat Istella Ferenc 5. osztályos tanuló, a II. díjat Juhász Fanni kapta, akik 1-1 csalimesét írtak. A III. helyezettnek járó díjat Sebestyén Enikő vehette át.

Különdíjat Szabó Klára, a Gardini-tó című meséjéért kapott.

Mesedramatizálásban a 8. osztályosok „Az aranyszőrű bárány” című népmesével szerezték meg a kitüntető I. helyet. A II. és III. helyen a 7. osztályosok végeztek, akik a Kiskondás és a Főtt borsó című meséket vitték színre. Dicsérendő, hogy ez az osztály két jelenettel is készült. A szép, tiszta, érthető beszédért a 8. osztályos Felnagy Tamás kapott elismerő díjat, melyet Vesztergám Miklós tárogatós ajánlott fel. Köszönet érte!

A rajzversenyen az I. díjat Leták Enikő 4. osztályos kisiskolás nyerte, aki egy egész rajzlapot kitöltő gyönyörű hercegkisasszonyt ábrázolt kedvenc meséjéből. A II. helyezett Németh Dorina lett, aki az általa elmondott mese szereplőit, állatokat rajzolt. A III. helyen Sebestyén Enikő végzett, aki „Az okos lány”-t ábrázolta színes ceruzával. A különdíjas rajzot Szulimán Dominika 4. osztályos tanuló készítette

Az eredményhirdetést követően Bodocz László tanár úr gitár- és Sebestyén Enikő furulyajátékával fejeződött be ez a szép délután.

Utoljára, de nem utolsó sorban fontos megemlíteni, hogy a színvonalas mesedélután nem jöhetett volna létre a pedagógusok: Horváth Istvánné, Baloghné Kovács Gyöngyi, Katonáné Kovács Krisztina, Kiss Lászlóné, Farkas Lászlóné, Petrik József, Nyárasdi Istvánné, Csókás Kinga és Bodocz László összefogása, lelkesedése, együttgondolkodása és munkálkodása nélkül.

Remélem, ezen a napon minden gyermek legalább egy mesét képzeletbeli tarisznyájába tett okulásul, vigasztalásul vagy egyszerűen örömforrásként, hiszen egy megfelelő pillanatban megkapott mese olykor egész életünkre kihathat. Bízom abban is, hogy egyre több mesét olvasnak majd a gyerekek, hiszen megtanulhatják belőlük, hogy hogyan éljenek, mi dolguk a világban, mi fontos és mi lényegtelen, mely belső tulajdonságok válhatnak erényükké, s melyeket kell kerülniük.

Minden jelenlévő győztesként, egy komoly szellemi táplálékkal térhetett haza a hagyományteremtő rendezvényről.

Kiss Lászlóné

faluházvezető