www.kalocsaineplap.hu | Kalocsai Néplap Online Kalocsa és a környék lapja

A kalocsai Bóta Kata sikere

Munkaeszköze a saját fantáziája

2008.11.23 18:04 | Cs. L.

Nemrégiben adtuk közre az örömteli hírt, hogy a kalocsai származású Bóta Kata, a kalocsai Szent István Gimnázium egykori diákja, a győri Széchenyi István Egyetem ötödéves építészmérnök-hallgatója egyike lett a Demján Sándor alapította Junior Prima tíz díjazottjának. A magas elismerés és a vele járó 7000 eurós díj jó kiindulópont lehet a további szakmai előmenetelre, vagy éppen az egyéni elképzelések megvalósítására.

botakata_339 A magyar nyelv apró finomságai közül való, hogy finom distinkciót tesz az építő- és építészmérnök szakma között. Míg az első főképpen a különböző szerkezetek, struktúrák megépítésén munkálkodik, az építész megálmodja és megtervezi az épületeket, nem ritkán teret engedve szabad fantáziájának. De miképpen kerül egy kifejezetten reálpálya vonzáskörzetébe valaki, aki meglehetősen későn, a gimnáziumi tanulmányok közepén kezdett el érdeklődni leendő hivatásáról?

– Azzal nem értek egyet, hogy az építészet kifejezetten reál irányultságú lenne, inkább kreatív, művészi szakma. Persze, mi is hasonló alapokat kapunk, mint az építőmérnökök, kicsit később azonban ez a két szak látványosan szétválik. Sokban különböznek egymástól, noha sokan azonosnak gondolják. Egy építőmérnök utak, hidak, vasutak tervezésére és kivitelezésére szakosodik, míg az építészmérnök lakó- és középület funkciókat definiál, gyakran ipari és mezőgazdasági épületeket tervez. Az egyetemen ezt művészi tárgyként tanítják, sarkallnak bennünket az elvont gondolkodásra. Míg egyetemisták vagyunk, van is módunk erre, aztán a későbbiekben ez aszerint változik, hogy a megrendelőnek, milyen igényei vannak.

– Van valamiféle hierarchikus különbség az építő- és építészmérnök között?

– Nem gondolom, hogy lenne, mert egészen más szakterületekről van szó, melyek ugyanakkor kiegészíthetik egymást. Szerintem az építőmérnök az „igazi” mérnök. Kevesebb elvontabb gondolkodást igényel, noha manapság egyre több minőségi példát látunk tökéletesen megtervezett mérnöki szerkezetekre, mint például egy folyón átívelő híd.

Vonzalmam a pálya iránt a középiskolában kezdődött, valamikor a közepén, amikor eljutottunk a fakultáció-váltáshoz. Én ekkor a rajz, valamint a fizika és matematika mellett döntöttem, nem volt gondom egyik tantárggyal sem. A szabadkézi rajzhoz először a gimnáziumi rajztanárom segítségét kértem, később fordultam Dargay Lajos szobrászművészhez, aki a neki átadott munkáim alapján elég kemény kritikát fogalmazott meg. Sokat dolgoztam a nála töltött idő alatt, igyekeztem tartani a tempót, ami bevallom, nem volt egyszerű. Még most is úgy gondolom, hogy nélküle nem kerültem volna erre a pályára.

– Hogyan „keveredtél” Győrbe?

– Magyarországon három helyen lehet építészmérnök-diplomát szerezni. Közülük a Budapesti Műszaki Egyetem az, aminek komoly múltja van, a második helyen áll Győr, a sort pedig Pécs zárja. Körbejártam ezeket a helyeket, tájékozódtam és elsődleges célom a BME volt, másodiknak Győrt tartottam számon. Szabadkézi rajzból volt egy felmérés, de a Műegyetemen megjelölt két szakirány közül egyedül a formatervezőire sikerült bejutnom. Bevallom, el voltam keseredve, de nagyon. Ezután jött a győri felvételi. Először jártam ebben a városban, ahol egyből megfogott annak hangulata, és nem utolsó sorban az oktatók hozzáállása a hallgatókhoz. A felvételi vizsga is többrétű volt, ellentétben a BME-vel. Ezt követően már nem is volt kérdéses, hogy maradok-e Győrben.

– A tanulmányok mellett volt lehetőség a fantázia szabad szárnyalására is?

– Ha valaki egy általános gimnáziumból kerül ilyen szakra, nem is sejti, hogy ez a pálya mit tartogat számára. Sok pozitív csalódásom volt ilyen téren, mert a kemény műszaki tárgyak mellett ott volt a tervezés, melyben az elvont gondolkodás igénye már a kezdeteknél mutatkozott. Nem csak a kézügyességemet és a fantáziámat tették próbára, hanem emberként is meg kellett nyilvánulnom idegenek előtt. Magamról, az érzéseimről kellett beszélnem, ami nem egyszerű feladat, ebben én nem voltam járatos.

A versenyszellem ezen a szakon is jelentkezik, de talán kevéssé hangsúlyos. Véleményem szerint nem az a fontos, hogy ki, hanem hogy mi az, amit tesz. A Prima díj úgy jött nekem, mint derült égből a villámcsapás. Nem számítottam rá. A kitüntetést az egyetem adta, önmagával a jelöléssel. Három hallgatót kért fel a pályázati anyag elkészítésére, míg a többi 18 jelölést más tanintézetek tették.

Úgy gondolom, a díjnak lehet szerepe a további pályafutásom során, de nem szeretném erre alapozni a jövőmet. Szeretnék tanulni mást is, nagyon érdekel a filmkészítés, most ez az, ami az építészet mellett igazán foglalkoztat – mondta Bóta Kata.