Reggeli beszélgetés

„Büszke vagyok arra, hogy cigány vagyok…”

2009.05.08 22:08    |    LP  

Kívülállóként, azaz nem romaként, nézhettem végig a május elsejei Romajálist. Már reggel meglátogattam a helyszínt, ahol nagyon kedvesen fogadtak, kávéval, üdítővel kínáltak. Remek beszélgetés kezdődött köztem és egy idősebb cigányember között, akinek szégyellem ugyan, de a nevét nem tudom, pedig bemutatkozott.

Félve kezdtem a társalgást, óvatosan és tapintatosan, gondolván, nem kell a balhé; nem akartam véletlenül sem megsérteni senkit, óvatosan fogalmaztam szinte minden mondatot, kérdést. Úgy is indultam neki a dolognak, hogy inkább hatszor átgondolom, mit mondok. Úgy gondoltam, a közelmúlt eseményei adnak az efféle gondolkodásnak, mint az enyém is, létjogosultságot, hiszen túl sok az ellentét, és mostanában ez még kiélezettebb. De vissza a témához, a beszélgetéshez.

Pár általános kérdés, óvatos tapogatózás után, egyre bátrabban faggattam az öreget.

Miután elég jól megértettük egymást, két, számomra fontos kérdést is elővezettem.

Megkérdeztem tőle, nem sérti-e, ha azt mondják rá, hogy cigány. Elmosolyodott, és azt mondta:

– Nem, sőt, büszke vagyok arra, hogy cigány vagyok. A cigány kultúra szerintem szerves része a magyar kultúrának. Ezen nincs mit szégyellni, a cigányság is egy származás.

Elmesélte nekem, mikor az egyik rádióban 3 percig agyaltak azon, hogy 100 tagú cigányzenekar, vagy roma zenekar, vagy most hogy is mondják akkor, hogy ne sértsenek meg senkit; ők végigröhögték azt a 3 percet, ahogy szenvedtek a műsorvezetők.

Szerinte röhejes, amit a roma szóval művelnek, és teljesen értelmetlen is. Azt mondja, ők cigányok, és ez így volt mindig is, és így is lesz.

A másik kérdésem az volt, hogy szerinte ez nem valamiféle elkülönülés, kirekesztés, szándékos elkülönülés a város többi, nem cigány lakóitól? Gondolkodás nélkül jött a válasz, kapásból:

– Nézze, mi valamilyen szinten féltjük gyermekeinket a gárdistáktól, mi nem akarunk bajt, verekedést, és összetűzésbe keveredni a nem roma fiatalokkal.

Közben odalépett az egyik kalocsai CKÖ tag is, aki folytatta az öreg gondolatmenetét.

– Meg aztán a mi kultúránk részben más, mások a hagyományok, mi ezt is szeretnénk ápolni, fenntartani.

Bár én úgy érzem, hogy eléggé téves kép alakult ki a cigányságban a gárdáról és a gárda szerepköréről, mégis kulcsfontosságú mondatnak tartottam ezt az idős ember szájából.

Talán újra kellene értékelnie mindkét félnek, hogy mit akar elérni, milyen érzést akar kiváltani a másikból. És talán cselekedhetnének is, míg nem késő.

Nem az számít, hogy romának vagy cigánynak hívjuk-e őket, és nem az számít, hogy gárdistáknak, vagy skinheadeknek nevezik-e a Magyar Gárda szervezetét, hanem hogy ki mit ért, mikor meghallja, ki mit gondol, amikor kimondja ezeket a szavakat.


Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás