Ervin magában fütyörészve rámolt a polcokon. A bárpult ragyogott, a poharakon szikrát szórt a fény, az italok glédában álltak. Percek múlva indul a nagyüzem – legalábbis remélte.

Az ajtó felől gyönge zaj kelt, hátrafordult megnézni, ki a korai vendég. Egy vállig érő barna hajú, hatalmas kék szemű, farmernadrág-fehér blúz öltözéket viselő lány lépett a bárba.

Ervin köszöntötte, és hellyel kínálta a pultnál. A lány fellibbent a magas székre, és a pultra könyökölt. Rettentően határozottnak akart látszani, de Ervin a felét sem hitte el ennek a fellépésnek.

– Mivel szolgálhatok, hölgyem?

– Kérek egy koktélt.

– Milyen legyen?

– Egy Rozsdás Szög.

Ervin akkorát nézett, hogy a szemei a háromszorosára tágultak. Tudja ez a lány, mit beszél?

– Elmúltál tizennyolc?

– Még szép, hogy elmúltam, mit képzelsz, különben bejöttem volna? – a lány felháborodva nézett az elképedt mixerre.

– Igazolvány?

– Ne szórakozz, légy szíves! Kérek egy Rozsdás Szöget, és ne üsd bele az orrod a magányügyeimbe!

– Sajnálom, ahhoz nincs a háznál Drambuie. Atomic Cat nem lenne jó? Ahhoz mindenem van.

– Ez milyen lepra hely! Bánom is én, keverj egy Atomic Cat-et, de erősre, világos?

– De még milyen világos, máris készítem – mondta egy megrettent férfiember összes vonását produkálva Ervin.

Munkához látott, és megkönnyebbülve látta a szeme sarkából, hogy a lány hozzáfog a cigarettára gyújtás műveletének. Így legalább nem figyel rá, gondolta, és nagyon fegyelmeznie kellett az arcvonásait, hogy ne kuncogjon a lány ügyetlen mozdulatai láttán. Ez a fruska ma nagyon rossz napot fogott ki, és megpróbál démonnak látszani a csitri helyett, ami valójában, gondolta a mixer. Elkészítette az Atomic Cat-et, elegáns mozdulattal a lány elé helyezte, oda csúsztatott egy tálka sósmogyorót, és a további érkezők felé fordult.

Lassan megtelt a bár, zene és zsongás töltötte be a teret. Figyelme újra a lány felé fordult. Épp időben: az ifjú hölgy türelmetlenül kocogtatta a poharát: még egyet kérek! Újabb koktél elkészült, üres és tele pohár helyet cseréltek. A lány előtt folyton füstölt egy cigaretta, de nagyon ritkán szívott bele, azt sem tüdőzte le. Ervint egyre jobban érdekelte ez a félig gyerek jelenség, aki elszántan kortyolgatta a koktélt, és szemmel láthatóan fogalma sem volt arról, mit iszik.

– Egyedül, vagy vársz valakit? – a lány mellé telepedett egy mai csitrik álma férfiú: borosta, hanyag öltözék, blazírt arckifejezés.

– Nem várok senkit – pillantott rá a lány, és szemében ijedtség fénylett.

– Még egy italt, kicsi?

– Kösz, kérek – vágta rá elszántan a lány.

– Mit iszol?

– Atomic Cat-et – nézett föl egy züllésnek indult, alapjában jó házból való leányzó roppant csábosnak szánt pillantásával.

A pasas félrenyelte a füstöt, és kétségbeesetten nézett Ervinre. Az a szemével nemet intett.

– Aztán be ne rúgj, prücsök! – mondta a pasas, és eloldalgott.

– Ennek meg mi baja? Attól félt, vele fizettetem ki a koktélok árát? – kérdezte harciasan a lány.

– Lehet – mondta tömören Ervin – Adhatok még valamit?

– Még egy ilyet kérek – mutatott a pohárra a lány, és kihúzta magát. De Ervin nem vitatkozott, szó nélkül keverte a következő adagot.

A lány megfordult a bárszéken, és két ujja közül a vendégek közé pattintotta a koktélcseresznye magjait. Kihívóan pillantott Ervinre, aki komolyan figyelmeztette:

– Így nem lehet viselkedni, mit csinálsz, ha valaki felpofoz?

– Tökön rúgom – vágta rá a lány és visszafordult lövöldözni.

Ervin megnyomott egy gombot a pult alatt. Fél perc múlva belépett a hátsó ajtón egy fekete nadrág-mellényes, kigyúrt fazon, akit legott elcsípett egy vendég.

– Mondja meg annak a taknyosnak ott a pultnál, hogy fejezze be a magok dobálását, mert kirámolom az utcára. A barátnőmnek a poharába esett egy mag, másik whiskyt kérünk helyette!

– Máris, uram – nyugtatta meg a nyűgös vendéget a biztonsági őr, és a pulthoz lépve Ervinre pillantott. A jól begyakorolt jelbeszédből megértette, mi a helyzet, és karon fogta a lányt.

– Jöjjön velem, kérem!

– És ha nem megyek? – kérdezte harciasan lány. Felhörpintette a maradék koktélt, és szembe fordult a kidobó-emberrel.

– Mit ivott, hölgyem? – vette hivatalosra a férfi a hangnemet.

– Atomic Cat-et, hármat – közölte a lány kihívóan.

– Úgy – mondta a zordon őr. – Igazolvány?

– Nincs – a lány elsápadt, de láthatóan kész volt tettei következményét viselni.

– Miért dobálózik?

– Ittasan bármi kitelik az embertől, nem? Jó hecc! – közölte a démonkezdemény.

– Ittasan bizonyára – hagyta helyben a férfi – de az Atomic Cat narancsléből és tonicból áll, még az életben nem láttam, hogy azért randalírozott volna valaki, mert ilyet ivott. Viselkedjen rendesen, vagy menjen haza, legyen szíves!

Távozása után némi zavar maradt a felek között. Ervin lázasan törölgette a pultot, a lány paprikapirosan, szemlesütve üldögélt. Majd sebtében fizetett, és pánikszerűen távozott. Ervin szomorkásan nézett utána. Milyen kis helyes, ugyan mi baja lehet? De gondolatait elsodorta a vendégek kiszolgálásával járó foglalatosság. Zárás után még eszébe jutottak a kék szemek, aztán fáradtan hazaindult.

Legközelebb két nap múlva volt éjszakás. Még néptelen volt a bár, amikor az elmerült készülődés közepette halk hangot hallott:

– Egy Atomic Cat-et, légy szíves.

Villámgyorsan megfordult, és mint egy jelenés, a bárszéken ott ült a minapi kislány. Még kékebb szemmel, még bájosabban. Elmerülten, egyre pirosabbra váló arccal tanulmányozták egymást.

– Miért vertél át? – kérdezte végül a lány.

– Arra gondoltam, valami bánt, és be akarsz rúgni. Az kiderült, hogy az italokhoz nem értesz, és nem vagy egy kocsmázó típus. Nem akartam, hogy bajba kerülj.

– Kösz. Iszol velem valamit?

– Persze, egy Atomic Cat-et! – egymásra nevettek, és mind a ketten tudták: ezt a helyzetet még részletesen és sokszor meg fogják beszélni.