Dargay Lajos kiállítása Egerben

„Építeni, építeni és építeni akar”

2011.10.29 09:44   

Távolságok címmel nyílt kiállítás múlt héten hétfőn Egerben Dargay Lajos szobrászművész szobraiból, grafikáiból. A munkák az egri várban, a Dobó-bástyában láthatók 2012. február 29-ig.

A művész neve nagyon ismerősen csenghet az egriek fülében, hiszen tanult és tanított is a megyeszékhelyen, több kiállítását is láthatták, s az ő alkotása volt az egykori Csebokszári lakótelepen 1978-ban épült Fénytorony, melyet 21 év után elhanyagoltsága miatt lebontottak.

Művészete a mozgó tárgyak, az emberi konstrukciók művészete, amely mindig az emberrel együtt, ahhoz viszonyítva, saját környezetében értelmezhető. A lebontott Fénytorony például a lakótelep zajait bizonyos fény- és mozgáselemekkel képezte le, így tényleg szervesen belépett az ott élők mindennapjaiba. A szándék szerint ez a kinetikus tér alkalmat teremtett volna a lakóknak, hogy elbeszélgessenek, s valódi közösségé váljanak.

Mint Beke László művészettörténész elmondta, azon túl, hogy ez a fajta kinetikus-konstruktív művészet Egerből indult, aktuálisabb, mint valaha. A város kulturális életét meghatározza a Kepes-ha-gyaték is, melyet szintén a Dargay Lajos műveire is jellemző újszerűség, a tudomány és a technika vívmányaira érzékenyen reagáló szemlélet tett naggyá.

A partmagazin.hu portálon a kiállításról:

dargay_tavolsag_300„A művész fogalmakra redukál, vagy fogalmakat alkot és formát teremt hozzá.” – Ez a mondat fogadta a látogatókat a kiállítás bejáratánál, és bizony megtette a hatását, már alkotásainak megtekintését megelőzve is. Dargay Lajos ars poeticájából kiemelhető a teljes konstruktivista-szuprematista-kinetikus művészeti irányvonal lényege: redukálás.

S hogy a redukálásnak mért is van fontos szerepe a művészettörténetben? Mindazon anyagi és szellemi javak újragondolását jelenti, amelyet eddig civilizációnk teremtett… a világ az addig ismerttől gyökeresen megváltozott, s az új körülményekhez, a lehető legemberibb, legpraktikusabb módon talán a konstruktivizmus, a szuprema-tizmus és a Bauhaus próbált alkalmazkodni. Amikor Malevics bemutatta Szovjet-Oroszországban a „Fehér négyzet fehér alapon” című művét, új időszámítás vette kezdetét a művészettörténetben. A későbbi korok neoavant-gárdja, a kinetikus művészet létének a jogosultsága ezt bizonyítja. Ahogy Beke László művészettörténész is a megnyitó beszédében utalást tett rá, a XX. századi technológiák őrült ütemben való fejlődését követnie kellett valahogy a kortárs művészetnek is. Sokszor talán sikerült meg is előznie korát, pl. ha a liége-i kinetikus toronyra gondolunk.

Itt jön számításba (szó szerint) a kinetikus művészet, a geometria, a tervezés, a több dimenzióban való gondolkodás. Korunk embere ugyanis nem elégszik meg egy festői tájképpel, a művészetnek életszagúnak kell lennie. Marinetti 1911-es futurista kiáltványától kezdve a művészet egyben már elválaszthatatlan az ideológiáktól, és aktív társadalomformáló jelenséggé válik. Innentől kezdve mindig azok jártak elől, akik megértették: annak a fajta fogalomalkotásnak az eredménye, amelyről Dargay Lajos is üzen, velünk kell, hogy éljen. A kinetikus művészet a maga nemében egyfajta apró technikai csoda is. Nem csak elgondolkodtató, hanem látványos, dinamikus és lehetőségei végtelenek. Dargay alkotásai hűen megtartják emellett a „klasszikus” avantgárd hagyományait is, a De Stijl csoport puritánságától kezdve a ’60-as évek Op Art-jának dimenziós játékáig. A festményei sem egyszerű festmények, inkább úgy jellemezném, hogy még a keretük és borításuk is szervesen része az alkotásoknak, egyfajta geometrikus montázs irányba mutat az összes kiállított kép.

Beke László művészettörténész, még Kassákot is szóba hozta az eseményen, habár ha összemérjük a két művész felfogását, szembetűnő különbségeket találunk egy Dargay mű és egy Kassák képarchitektúra között. A híres aktivista esztéta-költő ugyanis valamikor a bécsi emigráció idején így magyarázta a művészet célját: „Rombolnunk kell, hogy építhessünk, építenünk kell, hogy győzhessünk”. Itt azonban szó sincs rombolásról: Dargay Lajos műveiről lesül, hogy építeni, építeni és építeni akar. Nem foglalkozik a rombolással, hiszen azt már bőven megtették előtte rengetegen. A szimmetrikus, tükrözéses technikával is úgy játszik képein, mintha az a legtermészetesebb dolog lenne a mindennapjainkban.

 


Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás