Fiatalok a fiatalokért

A devecseri zeneiskoláért fújták a hartaiak

2010.10.30 09:35   

Bebizonyosodni látszik, hogy ha nagy a baj, igenis létezik társadalmi összefogás hazánkban. A magyarok egymás iránti segítő szándéka már az árvizek idején megmutatkozott, a cselekedni vágyás pedig most sem csekélyebb, ha a vörösiszap martalékává vált Kolontárra és Devecserre, valamint az ott élőkre gondolunk.

Családok maradtak fedél nélkül és életek munkája semmisült meg a pusztító, maró folyadék áradása nyomán. Országos és helyi híradások is hangosak voltak szervezett és egyéni civil kezdeményezésektől: raktárakat töltöttek fel adomány-ruhákból, tartós élelmiszerekből, takarító- és tisztítószerekből, de akadt olyan is, aki egy vastag, tömött borítékkal érkezett a katasztrófa helyszínére.

A Néplap „háza tájáról” is jó pár kezdeményezésről számolhatnánk be: itt van például a gyűjtés, melyet a Lehet Más a Politika városi szervezete rendezett, akik maguk vállalták az adományok kiszállítását, vagy Kalocsa Város Önkormányzata, mely már alakuló ülésén napirendi pontra tűzte a témát, és a többletbevételek terhére 300.000 forintot különítetett el, melyet a Vöröskereszt által juttat el oda, ahol a legnagyobb szükség van rá.

Ilyenkor minden flakon mosószer, minden doboz konzerv, minden egyes forint számíthat, és talán kimondatlanul is társadalmi „elvárás”, hogy mindazon szervek, cégek, magánszemélyek adjanak, akiknek az átlagnál több jutott bizonyos javakból.

Talán ezért is mozdítja meg valamennyiünket, amikor átlagos emberek, az átlagosnál több tehetséggel megáldva beállnak ebbe a sorba, és beleteszik az „emberiség kasszájába” a magukét, ahogyan azt a Hartai Nemzetiségi Ifjúsági Fúvószenekar tagjai is tették a hetekben. Ők nem adományvonalat hívtak, vagy közös bankszámlára utaltak pénzt, hanem egy szalkszentmártoni fellépésük teljes tiszteletdíját felajánlották a devecseri Gárdonyi Géza Általános Iskola és Zeneiskola javára, hogy abból pótolhassák az iszapár által tönkretett hangszer-állományuk darabjait.

– Ez a gyerekek ötlete volt. A szalkszentmártoni fellépésünk előtti próbán merült fel, hogy valamilyen úton-módon ők is segíteni szeretnének a vörösiszap áldozatainak – mesélte Bogdán János, a zenekar karnagya. – Felvettük a kapcsolatot a zeneiskolával, hiszen az ottani fúvószenekar vezetője, Ormándlaky Péter személyes ismerősöm. Általa jutottunk el Ihászné Szabó Katalinhoz, az intézmény igazgatónőjéhez, aki megadta az iskola bankszámlaszámát, melyre átutalhattuk az összeget – mondta a hartaiak karnagya, aki azt is kiemelte, hogy a kezdeményezésben teljes mértékben támogatták a zenekart a fenntartó intézményeik, azaz a Hartai Zenekultúráért Alapítvány és a zeneiskola vezetősége is.

Végezetül, hogy mennyi az annyi? Bogdán Jánostól megtudtuk, hogy a fiatalok rezesbandájának tiszteletdíja körülbelül 30.000 forint volt: ennyiért utaztak el és zenéltek Szalkszentmártonban. A nemes gesztus azonban megszázszorozta ennek az összegnek az eszmei értékét: számukra ugyanis az a bizonyos koncert nem pusztán egy lesz a sok közül, melyen felléptek. Ez lesz a koncert, amellyel hozzájárultak ahhoz, hogy talán egy új furulyát, fuvolát, klarinétot, vagy trombitát adtak egy olyan gyermek kezébe, akit pénzben nem mérhető veszteség sújtott Devecserben.


Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás