A legfájóbb csata lett a magyar királyság végzete

„Ha nincs Mohács, nincs Trianon”

2018.09.23 09:00    |    géjé  

A mohácsi csata 492. évfordulóján tartott koszorúzást a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye, a Szentháromság tér melletti Tomori Pál szobornál. A többszörös túlerőben lévő oszmán török sereg ellen fővezérként hadba vonult, majd kb. húszezer magyar katonával együtt hősi halált halt kalocsai érsekre mintegy kétszázan emlékeztek. Az ünnepi beszédben elhangzott: annak tudatában vezette csatába a magyar fősereget, hogy tudta: nem fog hazatérni.

– A magyar királyság végzetes eseménye volt – jegyezte meg a szobor lábánál mondott beszédében dr. Bábel Balázs érsek, emlékeztetve hallgatóságát arra, hogy nyolc év múlva, a kereken ötszázadik évfordulón talán az egész magyarság meg fog emlékezni Tomoriról. – Mi, itt, Kalocsán megtesszük és úgy tudom, hogy velünk párhuzamosan Mohács városában is – utalt a minden évben ezen a napon tartott főegyházmegyei megemlékezésre, amelyet rendre ünnepi szentmise is követ, az egykori katonaérsek előtt tisztelegve.

tomori1_450
 

Az érsek felidézte Kisfaludy Sándor költő szavait, aki közel 300 évvel a csata után, Mohácson járva lerótta tiszteletét az ismeretlen hősök előtt, majd nyilvánosan panaszolta fel, az országvezetésnek címezve, hogy „feledékenység éje borítja nevüket”. És valóban: bár tömegsírokat néhány véletlen felfedezés után tártak fel a térségben, még a 19. században, de a nagyon nagyszámú magyar halottról (illetve az őket támogató külföldi csapatokról) mit sem tudunk, és „az emlékezet is megfeledkezett róluk”, fűzte hozzá.

– Mi nem szeretnénk ebbe a hibába esni. Mi, kalocsaiak és az egyház-megyénkhez tartozók különösen érintettek vagyunk, hiszen egyházmegyénk 52-ik püspöke volt a ferences rendi Tomori Pál, akinek a vezetésével indult csatába a magyar sereg – foglalta össze dr. Bábel. – Én vallom: ha nincs Mohács, nincs Trianon – utalt az érsek Szekfű Gyula néhai történész, egyetemi tanár álláspontjára, amit ő maga is oszt, mivel ezzel „megszűnt a nagy magyar királyság”, ami mind tekintélye, mint területe szempontjából „visszahúzódott”, meggyengült és teljesen sosem állt talpra.

tomori5_450
 

Az elvesztett ütközetet követő 150 éves török hódoltság árnyékáról szólva dr. Bábel párhuzamot vont napjainkkal, mondván „ma hasonló veszélyben élünk, hiszen a kereszténység meggyengült, ugyanakkor van egy fundamentalista iszlám, amivel szembesülnünk kell”. A beszédben megosztott véleménye szerint „hódító szándékkal érkeznek”, azzal a céllal, hogy „bennünket egy újfajta gyarmatosítással leigázzanak”.

– Figyelmeztető számunkra a mohácsi csata tragédiája és azoknak a hősiessége, akik előtt ma fejet hajtunk. Bár a vezérek nevét ismerjük, a közkatonákét nem, de ők akkor az életüket adták a kereszténységért és Magyarországért – hangsúlyozta, kiemelve, hogy a csata előtt néhány nappal, Tomori utolsó, Bátán tartott miséjén ott volt II. Lajos magyar király is. Méltatta végül a teljes sereg hősiességét, megjegyezve: „azzal a tudattal mentek csatába, hogy meg fognak halni”.

1526. augusztus 29-én a magyar haderő (köztük cseh, horvát, lengyel, német, spanyol csapatokkal és a pápa küldte zsoldosokkal) közel 25 ezer fővel és 85 ágyúval állt fel a 60 ezer fős török sereggel és annak 160 ágyús tüzérségével szemben. Pontos adat máig nincs, de úgy tudni, a magyar fél kb. 16-20 ezer fős veszteséget szenvedett, míg a törökök „csak” 1.500 halottat számláltak.



Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás