Miénk ez a fesztivál

2009.07.16 19:06    |    Csapai Lajos  

Bármennyire is próbálom palástolni, a küszöbön álló XVII. Dunamenti Folklórfesztivállal kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak. Egyfelől büszke vagyok arra, hogy Kalocsa városa 1968 óta otthont ad ennek a lélekemelő, a népek barátságát szimbolizáló, nemzeti, nemzetiségi kultúrájukat csokorba kötő seregszemlének, és sok polgártársammal egyetemben alig várom a menettánc-felvonulást, a magyar és külföldi csoportok színes forgatagát. Ugyanakkor nem hallgatom el abbéli ellenérzéseimet, melyek arra vonatkoznak, hogy a fesztivál kiszélesítésével Kalocsa központi szerepe megfakult, s egyike lett azoknak a városoknak, községeknek, akik a látszat szerint pusztán részt kapnak a fesztivál rendezvényeiből, de nem játszanak meghatározó szerepet.

Az első fesztivált – áldassék érte néhai Molnár Dezső és társai neve – leszámítva tanúja voltam valamennyinek. Emlékszem oly időkre, amikor a Szent István király út szinte teljes hosszában több sorban álltak a nézők a kötélkordon mögött, számuk talán a
húszezret is meghaladta, a város fesztivállázban égett, a külföldről érkezett vendég együttesek és a hazai csoportok pezsgő életet hoztak már akkor is álmos kisvárosunkba. Igaz, mindez az úgynevezett „át-kosban” történt, ráadásul a csoportok között volt, amelyik „ellenséges országból” jött, de nem emlékszem olyan esetre, hogy a manapság többnyire joggal marasztalt puha diktatúra beleszólt volna az események folyásába.

Közel húsz évvel ezelőtt, a rendszerváltozás idején azt hittem, hogy friss szabadságunk jót tesz majd a fesztiválnak, ám csalatkoznom kellett. Kevesebb pénz jutott rá, s ez megmutatkozott abban is, hogy csak a megye segítségével, valamint más városok bevonásával sikerült újra meg újra kirukkolni a fesztivállal. Ez szükségképpen oda vezetett, hogy a segítők különféle jogokat vindikáltak a rendezésben, Kalocsa pedig kénytelen volt tudomásul venni, hogy mások is labdába rúgnak. Baja és Szekszárd bevonásával Kalocsa jelentősége kimondatlanul is, de csökkent, amit jelez az is, hogy a fesztivál kitüntetett eseményei már más városokban zajlanak.

Voltak, akik rájöttek, nekik nem igazán „üzlet” a fesztivál. Baja immár másodszor marad távol a rendezéstől, s inkább világhíres halászléfőző rendezvényét preferálja, így Szekszárd és Kalocsa vállait nyomja a rendezés terhe, ide értve még azokat a kistelepüléseket Dunán innen és túl, akik tárt karokkal várják, hogy a világ kiszélesedjen előttük. Talán ez az idei fesztivál legnagyobb eredménye, hiszen olyan helyekre jutnak el a fesztivál üzenetei, ahol megtermékenyítőleg hatnak a népi kultúrára.

Kalocsa fesztiválváros. Mondom ezt annak okán is, hogy végképp fészket rakott nálunk, otthonra lelt és világhírre törekszik a Kék Madár Fesztivál, hagyományokat teremtettek a repülés szerelmesei, finom ételeket kínál a Paprikás Ételek Főzőversenye, de a folklórfesztivál abban is különbözik tőlük, hogy belekerült a nemzetközi folklórnaptárba, jegyzett eseménye az Európai Unió kulturális életének. Ily módon Kalocsa neve bekerülhet a turizmus kiemelt desztinációinak sorába, ami végső soron nem csak presztízsünket, hanem anyagi jólétünket is befolyásolhatja.

Szeressük hát ezt a fesztivált, mert a miénk akkor is, ha más városok, községek is munkálkodnak sikerén! Fogadjuk tisztelettel a hozzánk látogatókat, segítsük őket ahhoz, hogy barátsággal gondoljanak majd ránk, ha visszatérnek hazájukba.


Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás