Fazekas Alkotóház

Tábor, még tábor, kiállítás és még mennyi minden!

2014.08.13 20:51    |    Gábor Erika  

Kovács László fazekasmestert a korongozó mellett találtam, keze alatt egy gyönyörű amfora formálódott az engedelmes agyagból. Azt hittem, észre sem vette, hogy ott állok és figyelem, ahogy dolgozik, de mire megtörölte a kezét, már sorolta is a korábbi telefonbeszélgetésben jelzett kérdésekre a választ – vagyis azt, mi mindennel foglalkozik nemrégiben megnyílt karcagi állandó kiállítását követően.

Karcag a szülővárosod. Milyen érzés volt oda állandó kiállításra válogatni a munkáidból?

– Nagy megtiszteltetés, hogy egykori mesterem emlékmúzeumában másik három tanítványának munkái mellett mostantól az enyéim is ott lesznek majd. Karcagi kerámiákat vittem, amelyek készítését a mesterem, Kántor Sándor műhelyében tanultam meg.

A Duna Menti Folklórfesztiválban is részt vállaltál, kettős minőségben is.

– Így van, ráadásul első ízben történt ez meg a harminc év alatt, mióta itt vagyok a városban… Szerepeltünk a programok között, az Alkotóház megnyílt a vendégek előtt, és közreműködtem a népművészeti vásár megszervezésében is. Sok látogató kereste fel a műhelyt, sok elismerést kaptunk tőlük.

A nyár nálatok a táborok évszaka.

– Már a folklórfesztivál ideje alatt zajlott a hagyományos fazekas tábor. Öten jöttek fazekasok az ország különböző részeiből, így összesen heten dolgoztunk együtt azon a héten.

Ilyenkor egy megadott tematika alapján dolgoztok, vagy mindenki önállóan alkot?

– Tematikusok a táborok. Meg kell mondanom, nincs még egy olyan fazekasműhely rajtunk kívül az országban, amelyikben minden technika elérhető, ami a mesterséghez kell! Az ide érkezők számára az a lényeg, hogy olyannal dolgozhatnak, amivel otthon nem rendelkeznek. Idén ez volt a redukciós égetés, amellyel fekete kerámiát készítünk.

 

feketekeramia_450

 

Fafűtéses kemencében égettek?

– Igen, mindegyik kemence hagyományos fűtésű. Ezen a vidéken nagyon jó minőségű a nyárfa, ami kitűnő az égetőkemencékhez. Egy-egy égetés hatalmas élmény, gyakran jönnek vendégek is, akikkel együtt ünnepeljük a kemencék megnyitását, az elkészült művek születését.

Nemcsak ez az egy tábor zajlott nálad, ugye?

– Minden nyáron megszervezünk egy gyerektábort is, és meghirdetem a tanulni vágyók részére az ingyenes lehetőséget, hogy egy hétig ide szegődhetnek a műhelybe és elleshetik a mesterséget. Most is van két leendő tanítvány, akik a tábort követően vissza fognak jönni hozzám tanulni – nézett a mellette ülő fiatalemberre Kovács László. – A héten vendégeim lesznek a székelykeresztúri gyerekek, akik mindig nagyon élvezik az ittlétet. Több, vidéki táborban is közreműködtünk, ezek is a napokban zárulnak majd.

Nagyon szép ez a Fazekas Alkotóház, tele gyönyörű kerámiákkal, és például festményekkel is.

– Minél nyitottabbá szeretném tenni a műhelyt, bevonzani az embereket, megmutatni a fazekasság folyamatát, az alkotásokat, és a készítés feltételeit, szépségét, de nehézségeit is. Ugyanakkor nemcsak ez a célom, hanem a többi művészeti ág bemutatása is, így őszre tervezek egy „Művészetek Éjszakája” című komplex programot, amelyre szeretnék majd meghívni alkotó- és előadóművészeket: együtt lenni, megismerni egymást, bemutatkozni az érdeklődőknek, ez nagy vágyam. Láthatod a Tornác Galériát, amely először a Korona Étteremben valósult meg, de annak bezárását követően itt, nálam folytatódik, jelenleg Kiss István művei láthatóak. Hagyomány nálunk csaknem harminc éve, hogy részt veszünk a Mesterségek Ünnepén, Budán, a Várban, idén is készülünk erre. Egyre több falunapra, fesztiválra hívnak minket, ezek már inkább őszi programok. (A többes szám mindig Madár Helgát, a mester alkotótársát jelenti. – a szerző)

Nyár és szabadság nem szerepel a tervekben?

– A fazekas munka nem ismeri a szünet fogalmát. A kerámiatárgyak készítése több fázisú, időben napokat – ha azt vesszük, hogy égetni sem lehet túl gyakran –, heteket vesz igénybe. Menet közben nem lehet megszakítani a folyamatot, így, ha megrendelés van, az minden előtti elsőbbséget élvez, tekintve, hogy a fazekas abból él, hogy eladja a termékeit.

 

Akit az ország másik végéből sikerült idevonzani

Nem vette el a kedved, hogy ez a munka ennyi kötöttséggel jár? – kérdeztem a jelen lévő táborlakót, leendő tanítványt, aki alaposan meglepett a bemutatkozásával.

 

fazekasudvar_450

 

– Marczi Zsombor vagyok és Hajdúszoboszlóról jöttem a mester műhelyébe. Nádudvaron tanultam négyéves szakképző iskolában, fazekas szakon. Jövőre fejezem be a középiskolai tanulmányaimat, és nagyon örülök, hogy ide jöhettem tanulni a mester úrhoz. Ezt egyik vándor fazekas ismerősömnek köszönhetem, aki felhívta a figyelmemet Kalocsára és a mester úrra. Először 2012-ben voltam Kalocsán, akkor kemenceépítést tanultunk. Hajdúszoboszlónak is vannak fazekas hagyományai, nekem azok a legszebbek, azok a fekete kerámiák, és én is szeretném majd a hagyományt folytatni. Szeretek itt lenni, jóval csöndesebb a város, mint Hajdúszoboszló, ami főleg nyári szezonban tele van vendéggel. Szép kis város és nagyon kedves emberekkel találkoztam. Örömmel jövök majd vissza tanítványnak. 12 éves korom óta tudom, hogy fazekas szeretnék lenni, és most már úgy látom, teljesülni fog az álmom.

Kedves Olvasó, egy Alkotóházat nem lehet így megismerni, de remélem, felkeltette érdeklődésüket a csöndes utca szépségekkel teli műhelye, és ellátogat Kovács Lászlóhoz, Madár Helgához, a képekhez, kerámiákhoz, az óriás császárfa alatti hangulatos udvarra, és megérzi a varázst. Aki meg már ismeri, úgyis visszamegy!


Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás