A képviselő másik arca (12.)

Bemutatkozott Bolvári Ferdinánd

2015.05.14 09:38    |    Gábor Erika  

A művelődési központ szervezésében indult el „A képviselő másik arca” című programsorozat, amelynek keretében magánemberként is megismerhetjük a városi önkormányzat képviselőit. A tizenkettedik estén Bolvári Ferdinánd beszélt önmagáról.

Ezzel a bemutatkozással véget is ért az előadássorozat, és ezen az utolsó délutánon a rendkívül érdekes prezentációt a teltnél is teltebb ház nézte-hallgatta végig: a kicsit később érkezők már a folyosóra szorultak.

Bolvári Ferdinánd beszámolóját a felesége, Anikó kezdte el, hiszen – mint mondta – nála senki sem ismeri jobban a férjét. Olyan embernek jellemezte párját, aki a családért és a közösségért szó szerint mindenre képes, ha kell, erején felül, és arról az útról, amit helyesnek vél, senki sem térítheti el.

Bolvári Ferdinánd az alábbi, rá nagyon is jellemző jelmondatot választotta bemutatkozásához: Ki mondta, hogy nem tudom megváltoztatni a világot? (Kis átalakítással a Föld Napja mozgalom mottója a mondat, eredetileg így szól: ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? – a szerző)

Kalocsai Néplap

– Hiszek az ember jóságában. Én csak jó emberekkel vagyok körülvéve, és ezzel mindenki így van, aki bízik embertársaiban – ezzel a gondolattal kezdte a munkáját, a közösségi élet iránti elkötelezettségét indokolva a képviselő.

– Hunét gyütem? – folytatta a gondolatmenetet a Hillyéről származó nagyszülők, szülők bemutatásával, külön és többször is megszólítva az első sorban ülő édesanyját, mely alkalmakkor önkéntelenül is tájszólásra váltott. A család gazdálkodással foglalkozott, ebbe a gyerekeket is bevonták. Bevallotta, hogy ennek akkortájt nem igazán örült, viszont elismerte, hogy sokat köszönhet az akkor elsajátított tudásnak. Óvodába és általános iskolába Homokmégyre járt, ahol szeretett, felső tagozatos osztályfőnöke Papp Sándorné Julika néni volt, aki el is jött ezen a délutánon meghallgatni őt. Ezután a kalocsai I. István Gimnáziumba került. Osztályfőnöke Bartek József volt, akiről nagy tisztelettel beszélt, bár bevallotta, hogy a matematika és a fizika nem volt éppen a kedvenc tantárgya. A legendás hírű „Szvétek kollégiumban” (Hunyadi János Kollégium) lakott, amelynek vezetője, dr. Szvétek Sándor – a „diri”, ahogyan a fiúk hívták – megtanította a falusi gyerekeket mindarra (étkezés, viselkedés, színházba, moziba járás, társas élet szabályai), ami nélkülözhetetlen volt későbbi életükben. A szigorú, nagy tudású pedagógus egész további életére nagy hatással volt.

Érettségi után autószerelőnek kezdett tanulni, ami tévedésnek bizonyult. Hivatásos jogosítványt szerzett az MHSZ-nél, melynek köszönhetően mentősofőr volt katonáskodásának ideje alatt. Leszerelését követően édesanyja mellett kézi- és gépi hímzéssel kezdett foglalkozni – még a sajtó is foglalkozott vele, mint aki férfi létére egyetlen volt az országban ezzel a képesítéssel. Felsőfokú kereskedői szakképesítést már a feleségével együtt szerzett, akivel az üzleti életben tevékenykednek. Kalocsán közismert a Vajas-parti kereskedőház, ahol talán minden kapható, amit a varrással, hímzéssel kapcsolatban egyáltalán feltaláltak eddig. Budapesti üzletük, a Camponában működő „Fonalbirodalom” szintén hasonló jellegű, a kínálat mellett az évenként megrendezett, színvonalas kiállítások alapján is megismerte a nagyközönség.

Életének alappillére a család. A felmenőktől örökölt értékrend a meggyőződéssel gyakorolt hitélettel párosulva, a mindvégig gondosan ápolt párkapcsolat és négy gyermekük nevelése áll élete középpontjában. Két felnőtt fia és két iskoláskorú lánya van – sok fotóról ismerhettük meg a család életét, kísérhettük figyelemmel a tanulmányok, a munka és a szabadidős tevékenységek eseményeit. Olvasó család vagyunk, mondta, akik
„nélkülözik a televízió áldásait”, helyette olvasnak, játszanak, beszélgetnek inkább.

Kalocsai Néplap

Szabadidejében legszívesebben sportol – ebbe az evezéstől az ejtőernyőzésig sok minden belefér
–, és több szülővel polgárőr csapatot alapítottak, mert minden reggel őrzik a katolikus iskola körül lévő gyalogátkelőhelyeket. Imád táncolni is, ezért gyakran szervez bálokat az említett iskolában, ahová lányai járnak, és ahol a szülői munkaközösségben vezető szerepet is vállal.

Hallatlan munkabírását, energikusságát azzal magyarázza, hogy minden nap több kiló gyümölcsöt fogyaszt, amely „műfajból” jöhet bármi, legyen akár friss vagy fagyasztott a termés.

Emberkísérletek – ezzel az alcímmel illette élete egyik újabb fejezetét, amelyben arról beszélt, mennyire szereti megfigyelni az embereket – és itt bemutatta azokat a baráti összejöveteleket, ahol a beszélgetést irodalmi művek feldolgozása, előadása fűszerezi.

Vajas, gerillakertészek. A két fogalom mára teljesen összenőtt Bolvári Ferdinánd nevével, aki előbb fiaival, majd egy napjainkban is egyre bővülő baráti körrel „örökbe fogadta” a házuk közelében húzódó Vajas-partot, amelyet rendszeresen megtisztítanak, ápolnak, rendbe tesznek, és ahol a munka után közös főzés, játék, beszélgetés fonja még szorosabbra a résztvevők kapcsolatát.

Kalocsai Néplap

Ízig-vérig közösségi ember – mondták rá többen is, és valóban az. Izzó lelkesedéssel, akadályt nem ismerve talál ki újabb és újabb együtt gondolkodási, együtt munkálkodási formákat, veszi ki részét a közéletből évek óta, s nem csak mióta képviselővé választották. Természetessége, kedvessége, őszintesége mindig meghallgatásra talál, és egy jó ügy érdekében hegyeket képes megmozgatni. Vagyis: a legjobb helyen van önkormányzati képviselőként, hiszen egy településen se szeri, se száma a megoldandó feladatoknak, a közösségben rejlő hatalmas erő felfedezése és mozgósítása pedig egy fontos lehetőség mindezekhez.

Kívánjuk neki és képviselő társainak (és magunknak is, persze), hogy sikerüljön a városban egy olyan működő közösséget létrehozni nagyban, mint a gerillakertész mozgalom kicsiben. Hogy élhetőbb legyen és megélhetést is adjon szeretett lakhelyünk, Kalocsa.


Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás