Gondolatok a XX. Kék Madár Fesztiválról

2012.06.30 15:33    |    Gábor Erika  

Akivel csak találkoztam, mind azt mondták: gyönyörű volt. Sőt, hogy ez volt a legszebb – és ki-ki elmondta a saját nagy élményét, amelyet valamelyik előadás alatt átélt. Jómagam úgy érzem, mint akit egy csudahintából váratlanul kilöktek, és a pörgés-forgás után tétován keresem a helyem a földön.

kek_madar_271Hétfőn megkerestem a főszervezőt, Lakatos Györgyöt, aki részint fáradtan, részint boldogan idézte fel az elmúlt hétvége – a MI KÖZÖS fesztiválunk – történéseit, próbálva lezárni azt, amiről még alig lehet elhinni, hogy tényleg vége.

– Valóban van ilyen érzésem nekem is, hogy most mi is van, hogyan tovább, nehéz visszatalálni a dolgaimhoz – kezdett bele az elemzésbe Lakatos György. – Általában nehezen élem meg, ha vége van valaminek. Én igazából csapatban szeretek dolgozni, ami egy létforma: együtt vagyunk, együtt csinálunk mindent, közös az öröm és a bánat, a gond, aztán egyszer csak véget ér. Talán azért csinálok ennyiféle dolgot: tanítás, vizsgáztatás, gyerekműsorok, fesztiválok, mert szükségem van az együttmunkálkodásra. De mindennek a csúcsa, az a Kék Madár.

 

Te is úgy érzed: ez volt a legjobb?

– Én minden évben úgy érzem. De ez tényleg nagyon jól sikerült. A jegybevételünk is a húsz év alatti legmagasabb: 3-3,5 millió forint. Ebben persze még benne vannak a költségek, de akkor is elégedettek lehetünk.

 

kek_madar_malek_480

 

Menjünk sorban: megnyitó? Egyáltalán: hol bukkantál arra a fantasztikus zongoraművészre, Mihajlo Zurkovičra, aki ott játszott?

– Őt Hamvas doktor ajánlotta (dr. Hamvas Imre, a kuratórium tagja, G.E.), szerintem is fantasztikusan játszott. Hálás vagyok Győrfi Sándornak, hogy segített a kiállítás megvalósításában, a Mezőtúri Alkotótelep gyönyörű anyagot bocsátott a rendelkezésünkre.

(Igen, itt láttam életemben a legszebb Bartók Béla és Márai Sándor portrét, és hatódtam meg Győrfi Sándor felajánlásán, aki a „Kun pár” című kisplasztikáját 50.000 Ft-os kikiáltási áron eladásra kínálta. Vasárnap estére egy kalocsai polgár jóvoltából el is kelt az alkotás, a bevétel a Kék Madár Alapítvány számláját gyarapítja. Köszönet érte mindkét félnek. A kiállítás még három hétig megtekinthető a Városi Galériában.)

Új helyszínt avattunk idén, a Szent István (jezsuita) templomban még sosem volt hangverseny.

 

kek_madar_kocsis_340– Én úgy éreztem, azon az estén csoda történt. Olyan fantasztikus volt a környezet, az akusztika, a közönség annyira együtt élt velünk, zenészekkel, hogy egyfajta mámoros örömzenélésbe ment át a muzsikálás. Kocsis Zoli, Berkes Kálmán és a zenekar is jól érezte ott magát. Nekünk ugye külön élmény volt a sok emlék, hiszen mi hárman ugyanezzel a műsorral kezdtük el húsz éve a Kék Madár Fesztivált – hát, nem mindennap adatik meg, hogy ezt így újra átélhesse az ember! Nagyon köszönöm dr. Mészáros István templomigazgatónak, hogy ott lehettünk, és természetesen dr. Bábel Balázs érsek úrnak, hogy velünk volt, és ő is támogatja céljainkat.

Emlékszem, a szervezés időszakában rengeteget aggódtunk az időjárás miatt. De ezen a hétvégén még az is mellénk állt.

– Így van. A Quimby együttes vonakodva jött aznap, hogy ilyen időben, szabadtéren játszani… Mert Pesten esett. De elmondtam, hogy itt nagyon várják őket, és nekünk ennyi a lehetőségünk, milyen szabályok kötnek minket, és fogadják el így a helyszínt. Megjöttek, nagyot néztek, aztán este alig akartak elmenni, és egy egész halom ötletük volt, mit kellene még együtt csinálnunk.

(Igen és adtak egy olyan koncertet, ami hatalmas élmény volt az odasereglett vagy három nemzedék minden egyes tagjának! Tudták, megértették, miről szól ez a fesztivál, és minden eszközzel támogatták. Szeretnivaló csapat, na! )

Én szeretném kimondani, amit te úgysem fogsz, de Bayer Ilona megtette (a fesztivál háziasszonya): ez egy olyan fesztivál, hogy az ország bármelyik városa összetehetné a két kezét, hogy egy ilyet összehozzon.

 

kek_madar_malek_300– Volt egy pesti sajtótájékoztatónk, ahová először kicsit fanyalogva jöttek az országos médiumok képviselői, hogy „ja persze, már megint egy vidéki fesztivál”, aztán, mikor megnézték a műsort, tényleg leesett az álluk. Ha visszagondolunk: nagyon jó volt a Gryllus Vilmos gyermekműsora, ő egy hihetetlenül jó ember, mindenütt megszeretik. Kulka János előadása annyira megfogta a közönséget, ami ritkaság. Így van ez, ha egy nagy művész, egy emberileg hiteles, őszinte művész áll a közönség elé; akkor megszületik egy olyan csoda, mint ez a műsor volt. Az Eclectica zenekar egy bűbájos társaság, igen tehetséges zenészek, és műsoruk az ír, kelta, breton dallamokkal nagyon különleges volt. Hozzá a Korona étterem udvara ideális helyszín volt, hangulatos, gyönyörű. A két Malek – Miklós és Andrea, apa és leánya – láthatóan nagyon jól érezte magát Kalocsán, és ezt átadták a közönségnek is. Mellesleg: talán még sosem voltak ilyen sokan délelőtti koncerten, mint most! Malek Miklós dicsérte a Hotel Kalocsa udvarát, és jólesően jegyezte meg, milyen elegáns volt a közönség, ünnepi megjelenésük mutatta, hogy megbecsülik a fellépőket.

 

A záró hangversenyen lehettünk volna többen is…

kek_madar_quimby_340– Igen, mondták mások is, hozzátéve, kiket láttak volna még szívesen a nézőtéren. Én úgy vagyok ezzel, hogy mindenkit nem tudunk megmozgatni. A Szegedi Szimfonikusok és a Vaszy Viktor Kórus csodálatosan játszott, és a helyszín is méltó volt a koncerthez. Általában igyekszem a műsort úgy összeállítani, hogy lehetőleg sokféle korú és érdeklődésű ember érdeklődését felkeltse, és tudatosítani a célt, amiért dolgozunk: a beteg gyerekek ügyét.

(A vasárnapi koncerten – ahogyan ezt többen is megjegyezték, egészen hihetetlen volt, ahogyan a környező fákon összegyűlt madarak felelgettek az emberi muzsika hangjaira, leszálltak közénk, pici csoda, de fantasztikus érzés volt ez is. A zenészek összemosolyogtak a közönséggel, és együtt teremtettük meg a nagyszerű előadás különleges hangulatát.)

Van olyan tapasztalatod, hogy gyarapodik a helyi támogatók tábora?

– Igen, és ezt szeretnénk is fokozni a jövőben is. És hadd mondjam el: köszönet az önkormányzatnak, a Kalocsa Security tagjainak a segítségért; Vén Gábornak, hogy három napon át egyfolytában biztosította mindenhez a technikai hátteret. A szervezők munkájáért mindenkinek, aki segített a megrendezésben. Varajtiné Krisztinának, aki meglepetés tortát készített nekünk, egy marcipán kék madárral a süti-kalitka tetején, nagyon jólesett. (És finom volt!) Köszönet mindenkinek, aki közreműködött a népes szereplőgárda vendégül látásában, mert erről mindenki dicsérően nyilatkozott! Tudtunk virágot és ajándékot adni a fellépőknek, hiszen mindegyikük ingyen, szeretetből jött el Kalocsára! Örültem annak a sok embernek, akik először jöttek el a fesztiválra, hiszen rengeteg olyan arccal találkoztam, akik még sosem voltak nálunk, örülök, hogy nyitni tudtunk feléjük is. Rengeteget haladtunk előre a húsz év alatt, sokat tanultunk a hibáinkból, úgy érzem, még sokáig, remélhetőleg újabb húsz évig lesz Kék Madár Fesztivál Kalocsán!

 


Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás