A Tudástár újabb fejezete

2015.04.15 15:44    |    Gábor Erika  

A városi könyvtár előadássorozatának legújabb állomása Filus Antal, nyugalmazott Egressy Béni-díjas karnagy bemutatkozása volt.

A városban sokan őriznek személyes, szép emlékeket a valaha volt Helyőrségi Fúvószenekarról, amelynek Filus Antal volt a vezetője több mint két évtizedig – ám azt aligha tudták róla eddig, hogy tizennégy (!) éves korától kezdve a katonazenészi pálya bűvöletében élt. Akkoriban ugyanis még működött a „bakakonzi” nevű intézmény, amelyben a fiatalok a zenészi pályára készülhettek – esetünkben Filus Antal az 1957-ben alakult kalocsai helyőrségi zenekarba kapott ezzel esélyt.

04filus_600

– Zenész család vagyunk – jelentette ki a karnagy rögtön a bemutatkozása elején, hiszen a gyermekkorából vett képek tanúsága szerint mindenki játszott valamilyen hangszeren a családban, és a zene iránti kötődésüket mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy unokahúga a saját esküvőjén is szaxofont ragadott és muzsikált a násznépnek!

Filus Antal emlékei élénk érdeklődést váltottak ki hallgatóságából, hiszen ő tipikusan az a személy, akit rengetegen ismernek – látszólag, mert valójában csak azt lehetett róla tudni, hogy közvetlen, víg kedélyű ember, aki a hivatását alázattal és mindig a maximumot nyújtva végzi.

Most pedig megismerhettük a kiskatonát – tényleg „kis”, hiszen annyira ifjan került a hadsereg kötelékébe –, és a több hangszeren, így harmonikán, fuvolán is játszó ifjú zenészt. A zenekarvezetői kinevezése után nem sokkal már karmesterversenyen győztes fiatalembert, és a kalocsai helyőrségi zenekarral a városban, a környéken, de az országban több helyen is hatalmas népszerűséget elért karnagyot. Hogy ez mennyire nem túlzás, bizonyítja, hogy amikor 1990-ben szóba került a zenekarnak a haderőreform keretében történő megszüntetése, lapunk és a Helyőrségi Művelődési Otthon akkori vezetője, Tamás László tiltakozó akcióba kezdtek a fúvósok megmentése érdekében, és igen rövid idő alatt harmincezer (!) aláírás gyűlt össze, melyeknek a minisztériumhoz történő benyújtását követően a megszüntető parancsot visszavonták.

Filus Antallal az élen számtalan jótékonysági hangversenyen, városi rendezvényeken, emlékezetes karácsonyi templomi koncerteken ismerték és szerették meg a fúvószenekart, pedig, mint kiderült, „odafenn” nem mindig nézték jó szemmel ezt a sokoldalú tevékenységet, és olykor a felettesekkel is szembe kellett szállnia, hogy folytathassák önként vállalt feladataik elvégzését.

Országos és nemzetközi katonazenei fesztiválokon szerepeltek szép sikerrel, két alkalommal kapták meg itthon a „Kalocsa Városért Díjat” az önkormányzattól. Filus Antal 1981-ben és 1993-ban országos első helyezést ért el zenekarvezetőként, 1995-ben pedig megkapta a pályája csúcsát jelentő Egressy Béni-díjat. Koncerteztek itthon és külföldön (Német-ország, Ausztria), és képviselhette a magyar katonazenei kultúrát Angliában is, ahol két felettesével részt vettek egy nagyszabású katonai parádén a Buckhing-ham Palotában. Végül, de nem utolsósorban említve megkapta szülővárosától, Keceltől a díszpolgári címet, amelyre igen büszke.

Képek és vidám anekdoták váltakoztak megható pillanatokkal Filus Antal bemutatkozása alatt. Megismerhettük húgát, Fitó Icát, aki Kecelen él, nyugdíjas pedagógusként verses és prózai műveket ír és publikál, és felolvasott egy, a gyermekkort idéző családi eseményről írt novellát (képünkön).

A bemutatkozás fénypontja a Helyőrségi Fúvószenekar nevezetes koncertjének felidézése volt: az együttes fennállásának 40. évfordulóján parádés koncertet adtak a Sportcsarnokban, ahol a magas vendégek között jelen volt az akkori honvédelmi miniszter, Keleti György is. Erről nemcsak szóbeli beszámolót hallhattunk, de videofilmen is megnézhettük a legendás gyepshowt, amelyet a mai napi emleget a város közönsége. (a youtube-on megtalálható).


Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás