Lovas nemzet a magyar – tartja a mondás. Hiszen mely nép fiait illetné jobban e jelző mint minket, akik szittya lovakon száguldozva tartottuk rettegésben Európát, később pedig ló-utánpótlásának nagy részét adtuk? Amelyik nép huszáralakulataihoz tán egy lovassereg sem volt mérhető. Amely nemzet országában Kincsem, a csodakanca – aki minden versenyt megnyert, ahol csak indult –, vagy Imperial, a biztos nyertes mén született. Amely nép fiai a világ legeredményesebb fogathajtó versenyzői.

Géderlakon is sok tehetséges fogathajtót láthattak azok, akik pünkösd vasárnapján kilátogattak a sportpálya melletti füves területre, ahol második alkalommal került sor lovasok és lovaik megmérettetésére. Korsós Ferenc és Tóth Zoltán családjának lovak iránti szeretete hívta életre e rendezvényt 2009-ben először, önerőből. A sikereken felbuzdulva idén már több támogatót is maguk mellé állítva szervezték meg a versenyt. Ők alapították a Rákóczi Lovasklubot is, azzal a céllal, hogy egy kis közösséggé kovácsolják a géderlaki lovasgazdákat.

A hajsza reggel 8 órakor kezdődött, melyre közel százan neveztek be. Az ügyességi akadályversennyel indult a versengés, melyen egyes- és kettes-fogat kategóriában valamint póni-fogathajtásban indulhattak a versenyzők. Majd hátas lovaglásban 3 korcsoportban állhattak a starthoz a különböző lovasklubok tagjai. A legutolsó versenyszám a vadászhajtóké volt szintén egyes-kettes illetve póni-fogathajtásban.

Minden versenyre benevező résztvevőt vendégül láttak a helyi lovasklub alapítói. A finom disznópörköltet Bukor Tibor főzte. Köszönetüket fejezik ki a szervezők az egész családnak, azért a sok munkáért, amellyel hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. A nap folyamán a gyerekekről sem felejtkeztek el. Aki megunta a lovasprogramot az kedvére dolgozhatott, Gönczöl Péter fafaragó mellett, aki hitvallásához híven – mely szerint „Álmodni szép, álmodni jó, meséld el, hátha megvalósítható !” – segített a lurkóknak elképzeléseik megvalósításában. Fúrtak, faragtak, szögeltek stb. Jó volt látni, ahogy elmélyülten, szinte kikapcsolva a külvilágot, dolgoztak szorgos kezeikkel. Készült ott szekér, kisautó, kutyus, kalapács, furulya, repülő, kard, amit csak kitaláltak, de a legnépszerűbb fajáték természetesen a falovacska volt. Id. Korsós Ferenc kocsiján egész nap „utazhattak” az arra vágyók. Két gyönyörű magyar félvér paripa, Dajka és Bájos „repítette” őket a közeli kiserdő felé.

Az izgalmas verseny után, késő délután, ünnepélyes keretek között került sor a díjak átadására. Miután egy sorban felsorakozott az összes fogat, felcsendült a Himnusz. Megható és felemelő pillanatnak lehettek részesei a jelenlévők. Csodálatos látványt nyújtottak a büszke lovasok s a csillogó szőrű paripák. A jutalmakat Horváth István alpolgármester adta át.

Egyes fogat akadályhajtásban az I. helyen a dunapataji Vajda Zoltán, a II. helyen a géderlaki id. Zanykó Csaba, a III. helyen pedig a szintén géderlaki ifj. Vargacz Sándor végzett. A kettes fogat akadályhajtás kategóriában a következő eredmény született: I. id. Vargacz Sándor Dunaszentbenedekről, II. Korsós Ferenc Géderlakról, III. Nánai Zoltán Dunapatajról.

Vadászhajtásban, amikor sebes vágtába fognak a hajtók, s az idővel és a pontos feladat-végrehajtással kell megküzdeniük, a következő eredmény született: Kettes fogat: a dunapataji Nánai Zoltán győzedelmeskedett, II. a paksi Hanol Ferenc, III. ifj. Vargacz Sándor géderlaki versenyző lett. Az egyes fogatosoknál a dunapataji Vajda Zoltán lett az első, maga mögött hagyva a géderlaki Kalányos Pétert és a dunaszentbenedeki Esztergomi Jánost.

Majd a pónifogatosok eredményeit hirdették ki. Akadályhajtásban az elsőnek járó serleget ifj. Nánai Zoltán, a II. helyezettnek szánt kupát Malomsoki Gábor, a III.-nak járó díjat Kovács Ákos kapta. Mindhárman Dunapatajról érkeztek.

Vadászhajtásban a pályát a legjobb időeredménnyel ifj. Nánai Zoltán teljesítette, megelőzve a géderlaki Posztobányi Sándort és a III. helyezett Malomsoki Gábort.

Ezek után a hátasok díjátadása következett: első korcsoport; 8 éves korig: I. Grőb Réka, II. András Viktória, III. Vitéz Anna – mindhárman a Kisfoktői Lovasklub versenyzői.

Második korcsoport: 8 – 14 éves korig: I. Hajnal Franciska Kalocsáról, II. Hanol Zsuzsanna Paksról, III. ifj. Nánai Zoltán, Dunapatajról.

Felnőtt hátas kategóriában: I. Fa Kitti Dunaszentbenedekről, II. Antus Ferenc Dunaszentbenedekről, III. Miszlik Gábor Hartáról.

Minden versenyzőnek s a Rákóczi Lovasklub tagjainak is gratulálok a verseny színvonalas megrendezéséért, remélem jövőre is találkozunk a géderlaki akadálypályánál. A két legfiatalabb géderlaki versenyzőt, a 4 éves Vargacz Leónát és az 5 éves Posztobányi Maját nagy-nagy dicséret illeti, mert bátran, szép testtartással, ló és lovasa közötti összhangban lovagoltak. Óriási teljesítmény ez ilyen apró, óvodás gyermekektől. A szülők sok-sok munkája lehet emögött. Pedagógusként úgy gondolom, hogy így nemcsak kitartásra, hanem – az állatok gondozásával –, felelősségtudatuk formálására és az állatok iránti szeretetre is nevelik őket, ami a mai felgyorsult világunkban különösen fontos és értékes, olyan igazán emberi.

A díjátadás végén, a Radetzky indulóra, körmenetben búcsúzott el az összes hajtó és lova a közönségtől, akik vastapssal köszönték meg a lovas-parádét. A rendezvény anyagi támogatásáért köszönetüket fejezik ki a szervezők Géderlak Község Önkormányzatának, valamint Szabó Ferenc és Kiss László családjának. Megköszönik továbbá a Rákóczi Lovasklub tagjainak, s mindazon személyek lelkes munkáját, akik hozzájárultak a rendezvény sikeres lebonyolításához. Egy lovasmagazin hasábjain olvastam a következő idézetet. Ezzel búcsúzom a kedves olvasótól.

„Nincs oly bensőséges titok, mint amely a lovas és a ló között alakul ki.” Ha módjukban áll, induljanak el e titok megfejtésének nyomába, higgyék el, érdemes!

Kiss Lászlóné, Anna