A múlt hétvégén a falunapok keretében került sor az Ordasi Alkotótábor kiállításának megnyitójára a zsúfolásig telt faluházban. Az idén augusztus 9. és 13. között rendezték a faluban a tábort, tizennégy alkotó részvételével, név szerint: Csókás Kinga, Deák Gábor, Gajdán Zsuzsa, Kiss Ernő, Kiss István, Kovács Norbert, Kunhegyesi Ferenc, Kun Mandula, Lőrincz Gergely, Nagy Sári Attila, Rendes Béláné, Szabó Bianka, Szörényi Tamás, Viczay Lajos.

A tábor megálmodója és hetedik éve szervezője, Zsigmond Enikő szerint az utóbbi évek legjobb anyaga gyűlt össze erre a kiállításra, melyet az idén, az eddigi évektől eltérően a faluházban rendeztek. Szükség is volt a tágasabb helyre, mert idén hatvan alkotás került a nagyközönség elé.

Szabó Zsolt polgármester köszöntötte a megjelenteket, és köszönetet mondott a szervezőknek, és minden segítőnek, akik finom vacsorákkal, szállással, bárminemű segítséggel hozzájárultak a tábor sikeréhez, a megfelelő környezet és hangulat megteremtéséhez.

Ezután Szabó Mátyás és Korb Tamás gitárjátékkal kísért éneke töltötte be a termet, majd a kiállítás rendezője, Zsigmond Enikő nyitotta meg a kiállítást.

„Szám szerint tizennégyen, azaz kétszer heten vettek részt az idén a táborban. Hetedik tábor, hetedik kiállítás. Azt mondják, a hetes szám misztikus szám, vízválasztó, fordulópontot hozó. Miért is mondják? Hét napja van a hétnek, hét hangja a zenei hangsornak, hét színe a szivárványnak, hét gazdag esztendőt hét szűk követ, hét a fő bűnök száma, hét az örök élet szimbóluma, hét a Miatyánk kívánságainak a száma, hét a magyar törzsek, hét a magyar vezérek és hét a szabad művészetek száma, hét feje van a sárkánynak, az embernek hét fő csakrája van, hét a főbolygók száma, és a hetedik nap pihent meg az Úr a Teremtés után.

Ilyen különleges szám a hetes, és ez a különlegesség sugároz ránk a falakról, az alkotásokból.

A múló idő kristálykövei, ahogy elmúlt évben Kiss István fogalmazott. Arcok, hangulatok, 2010 nyarának Ordasa, virágok, töltésoldal, utak és házak, impressziók, fények és árnyékok, élmények absztrakciói.

Tizennégy alkotó, tizennégy személyiség, tizennégy szín-, forma és gondolatvilág.

Van egy érdekes Platon mondás: „Van egy hely, amelyet neked kell betöltened, és amelyet senki más nem tölthet be rajtad kívül; valami, amit neked kell megtenned, amit senki más nem tehet meg.” Ők betöltötték a rájuk szabott helyet, és megtették, amit csak ők tehettek meg, amit személyiségük, tehetségük, alkotói sorsuk nekik kiszabott erre a hétre.

Kiragadtak egy-egy pillanatot az öröklétből, hogy kissé átformálva visszaadják annak.

Fityiszt mutatva a múló időnek. A virág a vázában holnap is, egy hét múlva, egy év sőt tíz év múlva is virul, a kis hajó a töltésoldalban, a málló vakolat az egykori szikvízüzem falán, az augusztusi napfény a töltésoldalban olyannak maradnak meg nekünk mondhatni örök időkre, amilyenek ezen a nyáron voltak.

A szép és csöndes falu, a szeretett szülőföld lenyomata, ahova idővel már nem emlékeket idézni jön az ember, hanem visszakapni egy pillanatra ebben az ingó, örökké változó és bizonytalan életben a biztonság érzetét.

Erről beszélnek nekünk a kiállított képek, szépről, jóról és igazról, nyitott szemmel és szívvel nézzük-hallgassuk őket, hozzánk és rólunk szólnak – zárta megnyitó gondolatait a kiállítás rendezője.