Óriási siker volt a Szent István-napi sokadalom

A Városi Közművelődési Intézmények által rendezett Szent István-napi sokadalom hatalmas sikert aratott a kalocsaiak körében. Rengeteg érdeklődőt vonzott, akik nagyon élvezték a programokat, és lépten-nyomon dicsérték a rendezvényt és a szervezőket.

Augusztus 20-a délutánja a „Velünk élő nemzetiségek”-é volt. Sváb, horvát, roma együttesek mutatkoztak be nagy sikerrel a sétálóutca színpadán, akiket valósággal megrohamoztak a grillázstorta-kiállítás megnyitójáról érkezők. A Városi Színház előcsarnokában állították ki a szebbnél szebb tortákat, amelyekre szavazhattak is a látogatók. Szorgalmasan potyogtak is a cédulák az urnába, és másnap „Arany habverő” díjat vehetett át a győztes: Váradi Jenőné Dunapatajról.

Következett a kenyérszentelés. Az esti felvonuláshoz már megtelt a sétálóutca. Élen haladtak a kenyerek, mögöttük a Mezei Virágok Népdalkör végig énekelte az utat a Szentháromság térig, ahol már várta a sokadalmat Török Gusztáv Andor polgármester és Geszler Péter káplán, aki szép szertartás kíséretében megszentelte a kenyereket, melyeket ezután felkockáztak, és a falatokat a polgármester szétosztotta a résztvevők között.

Innen a Vajashoz tartott a menet, hogy megnézzék a csónakok fáklyás felvonulását. Ekkorra már hatalmas tömeg gyűlt össze, akik a templomtól a piactérig megtöltötték a hidakat, és a csatorna két partját. Mécsesek lobogtak a parton, fáklyák a csónakokban, ahogy szép lassan leszállt a sötétség. Romantikus látvány volt, mindenki nagyon élvezte a sétát. Kicsit feljebb már zene is társult a látványhoz, és mondhatom, így együtt lenni felejthetetlen élmény volt! Ismerősök örültek egymásnak, kicsik és nagyok nézték ámultan a mi kis Vajasunkat, „aki” képes volt nekünk némi segédlettel Velencévé változtatni Kalocsát erre az estére.

A városközpontba érkezők kíváncsian siettek a színházba, hogy megtekintsék a Varajti Gizella Színjátszó Kör „Így éltünk tavasztól őszig” című előadását. Hát ezt nagyjából az első 270-280 ember tudta megvalósítani, mert ezen a ponton úgy megtelt a színház, hogy már az ajtón sem lehetett benézni. Akik bejutottak, nem csalódtak: a részteleki falusi közösség életéből vett jelenetek hamisítatlan tájszólásban, eredeti viseletekben, valódi berendezési tárgyak között idézték fel a paraszti életet a munkával, szórakozással, és persze szerelmi történettel együtt. Komoly siker volt, mindenki remélte, hallunk még a színjátszó körről!

Eközben a sétálóutcai színpadon a Liszt Ferenc AMI énekszakos növendékei szórakoztatták a közönséget, akik ettek-ittak, jöttek-mentek a sátrak között, vagy üldögéltek a széksorokban, padokon, ki-ki erőnléte, érdeklődése szerint.

A tűzijáték tette fel a koronát erre a napra. Zenei aláfestés mellett csodáltuk az égre felfutó, ott tarka szikra-csokorrá változó rakétákat, és az elégedetten hazaindulók gyakran emlegették: ez igen, ez igazán ünnepnap volt!