A Kalocsai Fegyház és Börtönben elmúlt hét szerdán délután 15 órakor került megrendezésre Viczay Lajos optikus, fotóművész fotókiállítása. A kék ég alatt élő polgárok számára is örömet okoz egy-egy fotókiállítás, gondolhatjuk, hogy milyen lelkesen fogadták azok az elítéltek ezeket a gyönyörű képeket, akik napjaikat falak árnyékában töltik.

Ünnepélyes keretek közt dr. Tanács Eszter Tímea bv. alezredes, az intézet parancsnoka nyitotta meg a tárlatot, aki elmondta, hogy a tárlat többcélú. Igyekeznek egy kicsit, ha csak percekre, pillanatokra is kiszakítani az elítélteket a szürke napok fogságából és talán vágyat is sikerül ébreszteni bennük, hogy minél hamarabb saját szemükkel szemlélhessék a kinti világot. Ezek a képek, pillanatok talán közelebb hozzák a szabad élet momentumait, és ezekből erőt merítve kissé könnyebb elviselni a bezártságot. Ez a vágy itt uralkodó érzés lehet. Viczay Lajos is köszöntötte a megnyitón résztvevőket, melybe belefért még egy rövid fotótörténeti bemutató is. Eperjesi Györggyel ápolt baráti kapcsolata révén kérték fel a művészt a kiállítás megrendezésére, amire örömmel mondott igent. A megnyitón az elítéltek József Attila A Dunánál című versével kedveskedtek Viczay úrnak, valamint a börtön énekkara elénekelte a „Milyen szép ez a föld” című számot, Eperjesi György bv. főhadnagy (nevelő) zongorakíséretével. Ennek a kiállításnak kihívása a képek kiválogatása, Viczay Lajos elmondta, hogy igyekezett szép, színes, természet- és tájfotókat válogatni, szinte minden témát érintően, hogy ne legyen egyhangú, hanem az első képtől az utolsóig érdekfeszítő és gondolatébresztő legyen.

Viczay Lajos tagja a Magyar Fotóművészek Világszövetségének és a kalocsai Dunatáj Fotókör alelnöke is egyben. 2005-ben harminc éves alkotói pályáját a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége arany diplomával díjazta, a Nemzetközi Fotóművész Szövetségtől – FIAP – pedig nemzetközi fotóművész díjat kapott. A kiállítás nívója ezzel elég magasra került, hiszen Viczay Lajos, Kalocsa közismert fotóművésze, már olyan díjak birtokosa, amelyek révén a nemzetközileg is elismert fotóművészek maroknyi táborát erősíti. Az csak hab a tortán, hogy épp ebben a hónapban vehette át több évtizedes munkássága elismeréseként a fotóművészeti diplomát.

Egy-egy kép, egy-egy gondolat lehet az elítélt fejében, mely, ha csak percekre is, de segít kiszakadni elméleti síkon a börtön fogságából. Nyilván ilyen zárt, alkalmanként feszült közösségben tartott rendezvény nem lehet annyira baráti vagy bensőséges, mégis emberi hangulatot termet e sivár világban.