Az őszirózsás forradalom hatása

Kalocsa XX. századi történetéről „kevés szó” esik. A város több mint 1000 éves fennállása során számtalan nehézséget, szenvedést és gyötrelmet átélt. A XX. századi események azonban alapjaiban rengették meg Magyarország, s vele együtt Kalocsa bizalmát is. A függetlenségét, családját és hazáját féltő, szerető emberek ellen terroralakulatokat vezényeltek. Magyar, magyar vért ontott! Elhurcolások, bebörtönzések, kivégzések, kitelepítések! A szörnyűségeket tovább is lehetne fokozni és sorolni, de mindezekkel csak régi sebeket szakítanánk fel.

Magyarország első világháborús részvétele végzetesnek bizonyult. A háborút elvesztette, végleg kimerült, gazdasága romokban, lakossága megfogyatkozott. Pusztítás, pusztulás és fájdalom: szerető apák, férjek, anyák gyermekei, testvérek, szülők, rokonok, barátok vesztek oda a háborúban. Mindezt miért? Válaszokat, magyarázatokat lehet rá találni, de az igazi, minden igazságot magába foglalót soha.

A frontokon alighogy elhallgattak a fegyverek, Magyarország határain vérzivataros felhők kezdtek tornyosulni. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlóban. A szomszédos országok vércseként várták a kellő pillanatot, mikor marcangolhatják szét szent magyar földünk testét. Az országon belül a gazdasági válság politikai válsággal is társult. Éhezés és nélkülözés keserítette meg a mindennapokat. A problémák orvoslására tett demokratikus kísérletek hatástalannak bizonyultak. A megoldás egyre szélsőségesebb irányba terelődött, mígnem a Tanácsköztársaság karmaiban kötött ki. Az események lezajlása sok feszültséggel járt együtt. Végül annyira felgyülemlett, hogy a „nép” nem bírta tovább, és 1919 közepén a Tanácsköztársaság diktatúrájával szemben fegyverhez nyúlt. Az események menetében nagyon előreszaladtam. Jelen kis írásommal, a 91 évvel ezelőtti őszirózsás forradalomra szeretnék „viszszaemlékezni”. A rövid összefoglalás helyi szinten (Kalocsa és környéke) próbálja meg bemutatni az országban zajló áldatlan állapotokat és azok következményeit, valamint hatását.

Az őszirózsás forradalomhoz vezető út

Az első világháború gazdaságilag kedvezett az érsekségnek. A hadsereg szállítójaként jelentős jövedelemre tett szert. A leggazdagabb birtokosokkal, a legnagyobb ipari üzemek tulajdonosaival és a gazdag parasztokkal szemben az ipari munkások, agrárproletárok és törpebirtokosok életviszonyai romlottak. Emelkedett a tüzelő, a villany, az iparcikkek, a gabona és az élelmiszerek ára. Az árak emelkedése komoly megélhetési nehézséget rótt a lakosságra. Szociális gondokkal küzdöttek az iparosok is. A rekvirálások újabb terheket jelentettek. Az állatállomány létszáma is csökkeni kezdett. A behajtásoknál sokszor kellett csendőri segítséget kérni a paraszti ellenállás feloldására. A kormány hadisegély folyósításával próbált segíteni a fronton harcolók hozzátartozóin. Az elégedetlenség a háború elhúzódásával egyre csak nőtt. A hazai közhangulatot tovább rontotta a frontokról (1918 elejétől) hazaszökött katonák tömeges megjelenése. Kalocsa környékén is annyira elszaporodtak a szökevények, hogy 1918. június 8-án egy nagyobb számú honvédcsapatot kellett bevetni elfogásukra. Az eltelt 10-12 nap alatt mintegy 100 dezertált katonát fogtak el a környék erdőiben és nádasaiban.

A közélelmezés egyre megoldhatatlanabbnak bizonyult. Az is előfordult, hogy sokan (elsősorban a hadbavonultak asszonyai) az uradalmi kukoricásból loptak – így próbálták elkerülni az éhhalált. Szükségessé vált a következő hónapok fejadagjainak a kiosztása is a város ellátatlanjai között. 1918. október 24-én Károlyi Mihály vezetésével megalakult a Nemzeti Tanács. Felhívását (12 pontos kiáltványa követelte a háború azonnali befejezését, az ország teljes függetlenségének megteremtését, mélyreható demokratikus reformok bevezetését, valamint a nemzetiségekkel való megbékélést az ország területi integritásának sérelme nélkül.) azonban a helyi lap (az akkori Kalocsai Néplap) elhallgatta. Más napilapokban közöltek hatására – a szociális gondok és az elkeseredettség is döntő szerepet játszott – október utolsó napjaiban megmozdultak Kalocsa és környékének elnyomott és a háború végét akaró rétegei is. A lakosság fenyegető magatartására a járás minden falujában kiosztásra került az ellátatlanok gabonája. Egyes helyeken az elöljáróság megtagadta az intézkedéseket (pl. Mis-kén). A lakosság „válaszul” kifosztotta a malmokat. Több község jegyzője Kalocsára menekült.

A forradalom eseményei

A budapesti napilapok és a szállingózó hírek hatására 1918. október 31-én este és éjszaka, Kalocsa szegényei is megmozdultak. November 1-jén reggel tömegesen vonultak a főutcára. Élükön hazatért katonák és néhány, a városban munkaszolgálatra beosztott hadifogoly állt. A megmozduláson nagy számban vettek részt asszonyok is. A hazatért katonák dühe a nyomorúságot okozó végrehajtók ellen irányult. Grünwald Antal „haditermény” bizományos kénytelen volt távozni a városból. A nép hangulata miatt ment szabadságra Csernyus József főjegyző is. A csendőrséggel nem történt összeütközés. A délelőtt folyamán néhány vagyonosabb kereskedő (jórészt izraelita) üzletét betörték. Fosztogatásra is sor került. A spontán szerveződött mozgalom politikai célokat nem fogalmazott meg, inkább volt szociális, ill. közigazgatás ellenes. 1918. november 1-jén a városháza előtt összegyűlt tömeg megválasztotta a Kalocsai Nemzeti Tanácsot. Elnöke dr. Valkányi Lajos ügyvéd, alelnöke Madarász Gyula ügyvéd lett. Létszáma 20-25 fő, majd 30, később 40 főre bővült. Madarász Elemér a november 1-jén délután tartott népgyűlésen már nyugalomra és rendre intett. Az italméréseket bezáratta, megtiltotta az este 8 utáni utcán való tartózkodást. Intézkedett, hogy az idegen ajkú katonaság hagyja el a várost. Azonnali intézkedések közé került a nincstelenek élelemmel való ellátása és a szegények hitellel való megsegítése. A fejadagokat a többszöri tiltás ellenére is megemelték. A népmozgalom letörését célozta a fegyveres erő megszervezése is. A fosztogatások megszüntetésére a Nemzeti Tanács még november 1-jén 100 fő katonai segítséget kért a Hadügyminisztériumtól. A kérés teljesítése reménytelennek bizonyult. Hozzáláttak a Nemzetőrség megszervezéséhez. November 3-án a Nemzetőrség parancsnokává Szabóky Jenő mérnököt, tartalékos századost nevezte ki a népgyűlés. Helyettese Ernszt Antal lett. November 5-én felállították az első nemzetőrszázadot, melybe a helyi csendőrszakaszt is bevonták. November 7-én Szabóky parancsnoksága alatt 400 nemzetőr tette le az esküt. November 8-án a Nemzetőrség létszáma a tisztekkel együtt 450 fő volt. Szabóky november 8-án teljesen megszüntette a zavargásokat. A Nemzeti Tanács támogatásával megkezdte a fosztogatásból eredő javak összegyűjtését.

A Nemzeti Tanács intézkedései, a papság jó taktikai érzékéről tanúskodó lépései és a fegyveres karhatalom rendfenntartó ténykedése együttes hatásaként az október végén induló tömegmozgalom november közepére kifulladt. A spontán mozgalom követelése teljesült, a szociális problémák ideiglenesen megoldódtak. A továbbiakban ilyen jellegű megmozdulás nem fordult elő, a hazatérő katonák decemberi anarchikus fellépésén kívül semmi sem zavarta a rend stabilizálódását.

Következmények

A forradalmi napok idején a közigazgatási apparátus háttérbe szorult. A rendet, biztonságot nem tudták volna helyreállítani. Mindezt elvégezte a Nemzeti Tanács. A rendcsinálás során egy polgári lakos vesztette életét. Amikor a népmozgalom lecsendesedett, a városi bürokrácia azonnal kezébe akarta venni a közigazgatási hatalmat. A Nemzeti Tanáccsal szemben az elöljáróság visszaállítását támogatták az országos rendeletek is. A közigazgatás november közepétől kezdett helyreállni és funkcionálni. Tervbe vették a nagybirtokrendszer megszüntetését, felosztását és tulajdonba adását. Az elképzelést maga Várady Lipót Árpád kalocsai érsek is támogatta. November 21-én a Pest – Pilis – Solt – Kiskun vármegye kormánybiztosa az elmenekült Csernyus József helyére Gyurtsek Gábor bátyai jegyzőt nevezte ki Kalocsa ideiglenes főjegyzőjévé. Ugyanakkor a falvakból elzavart jegyzőket (szolgálati helyüket felcserélve) visszahelyezte állásukba, vigyázva, hogy senki ne kerüljön oda, ahonnan egyszer már menekülnie kellett. November 20-án – a belgrádi katonai egyezmény alapján – Kalocsára érkezett a 23. gyalogezred. A Nemzeti Tanács közigazgatási szerepe (rendelkezési és végrehajtó joga nem volt) november 27-én megszűnt. A Tanácsköztársaság győzelméig, mint véleményező és tanácsadó testület támogatta a közigazgatást. A Nemzetőrség sem szűnt meg, 1919. április elejéig, mint rendfenntartó karhatalom működött. Alakulatai április elején a Vörös Örségbe olvadtak be.