A kiskunfélegyházi Városalapítók Napja ünnepi forgatagában nyílt meg Kőrösi Tamás kalocsai festő kiállítása a helybéli Holló László képzőművészkör székházában. A kiállításra a kör kérte fel a kalocsai művészt.

Az egybegyűlteket (több mint félszázan voltak) Kun Mandula festőművész köszöntötte, majd Kiss István, Kőrösi Tamás egykori rajztanára tartotta a szakmai megnyitót.

– Szakállas fák, vadvizek, tükröződő felhők, a természet ezerarcú zöldjei, narancsai, lilái, vadvirágok, szikrázó hó.

Mesze csavargásokból hazaérkezvén érzem, mikor a Duna-menti, Érsek-kerti, Vajas-parti, vagy a temetők béli fasorok tisztelegnek előttem. A zöldár, vagy korhadó őszi lomb fanyar illata fogad, békák kórusa kísér – foglalta szavakba a képek hangulatát a művész, tanár, majd így folytatta a méltatást:

– A Dunán a szépvonalú ladikok suhanását a motorcsónakok berregése váltja fel. A sulykoló asszonyok formás lábát ritkábban tükrözik a vizek. Nem nőnek új kristályhomokú zátonyok, ritkán pihen meg ott a vízimadár. Jégborotválta erdők, vízmosta gyökerek, korhadt tőből sarjadó új vörös hajtások, kék-fekete vadvizek világa vár, hogy arcképét megfessem.

Ezek a képek az ember és a természet örök kapcsolatáról vallanak. Minden festményből a természet alázatos szeretete sugárzik.

Tóth Menyhért, sokunknak mestere szép gondolatával ajánlom a kiállítás megtekintését: „A kép a legteljesebb felelősség tárgya, lelkiismeretünk és a mindenség fehéren sugárzó szintézise.”