Érdekességek Kalocsa múltjából

Kilencven éve nyerte vissza Kalocsa városi rangját

2011.10.10 00:23    |    Asbóth Miklós  

Jelentős, sorsfordító napokat élt meg a város 90 évvel ezelőtt, 1921. szeptember utolsó napjaiban. Ezekben a napokban kapta vissza Kalocsa a negyvenkilenc ével azelőtt elveszített városi rangját. Már az év elején, március 6-án megjelent a Belügyi Közlöny lapjain a következő közlemény: Községalakulás. A m. kir. belügyminiszter Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közönségéhez 43.641/1920. szám alatt intézett rendeletével Kalocsa nagyközségnek rendezett tanácsú várossá alakulását az 1886: XII. t.-c. 150. és 151. paragrafusai alapján megengedte.

 

kepeslap_460

 

A szövegből kitűnik, hogy a várossá alakulás engedélyét a belügyminiszter már az előző évben meghozta, de a kihirdetéssel nem siettek. A rendelet megjelenése után megkezdődött a várossá alakuláshoz szükséges adminisztratív és egyéb teendők bonyolítása. Első lépés az új város képviselőtestületének megválasztása, majd megalakulása volt. A helyhatósági választást szeptember 27-re tűzték ki. Abban az időben a városban négy választókerület volt, ahol 60 képviselőt és 15 pótképviselőt választottak. Maga a képviselőtestület 120 tagú volt, akikből 60 választás útján került a testületbe, a másik 60 képviselő a kalocsai virilista (a legtöbb adót fizetők listája, természetes és jogi személy is felkerült a listára) első 60 helyezettje lett. A virilistán is voltak póttagok. A póttagok, az erőlista alapján (választott és virilistás egyaránt) akkor kerültek a testületbe, ha egy rendes tag valamilyen ok miatt kikerült a testületből. Két nap múlva, szeptember 29-én megalakult az önkormányzat és megválasztották a város tisztikarát is. A polgármester Antalffy Sándor, egy erdélyi menekült köztisztviselő lett, akinek korábban semmi köze sem volt Kalocsához. (Igazi ejtőernyős karrier, az 1932-es nyugdíjazása után eltávozott Kalocsáról, Rákoshegyre költözött és ott élt 1936-ban bekövetkezett haláláig.) Dr. Jagicza Antalt, akinek jelentős érdemei voltak a városi rang visszaszerzésére, nagy csalódására, csak főügyésznek választották meg, noha őt tartották a polgármesteri cím várományosának. (Ez a cím nagyjából a főjegyzőséget takarja.) Városi mérnök Grósz Pál, a közgyám Wágner Antal, a számvevő Krupa Kálmán, az iktató Beda László, az irattáros Neugebauer Péter lett. Tisztiorvost és árvaszéki jegyzőt – megfelelő feltételekkel rendelkező jelöltek híján – nem választottak. A két tisztségre pályázatot írtak ki.

Kalocsán elterjedt egy téves nézet, miszerint: „… Már Szt. István király egy 1009. évi oklevelében Kalocsát civitasnak nevezi…” Ez a tévedés Winkler Pál érseki könyvtárosnak „köszönhető”, aki az 1927-ben megjelent „Kalocsa története…” című könyve 12. oldalán közli a fenti idézetet. Sajnos ez nem igaz. Az a bizonyos 1009. évi oklevél, a veszprémi püspökség alapító oklevele nem maradt fenn eredetiben, csak a tihanyi apátságban 1295 környékén keletkezett másolatát ismerjük. A másolatban valóban szerepel a „… Morzolfeu in pago Colocensis civitatis unam villam…”, azaz „…Kalocsa város körzetében [lévő] Marcaltő falu…” Ez a mondat az oklevélmásoló elírása következtében került a „…Morzolfeu in pago Colonensis civitatis unam villam”, azaz „…Kolonvár [vagy Kolon város] körzetében [lévő] Marcaltő falu…” (A fenti szöveg a veszprémi püspökségnek adományozott birtokok között Kolon vármegyei Marcaltő falu adományáról szól.) Az elírás magyarázata eléggé egyszerű. Az oklevél keletkezése idején a későbbi Zala vármegye neve Kolon vármegye volt, ispáni székhelye pedig Kolonvár, latinul Colonensis civitatis, ami azonos a németországi Köln latin nevével. Az oklevél másolatának keletkezése idején már a Kolon helyére a Zala lépett. A vármegye székhelye Zalavár volt. A Kolon név mind magyar, mind latin változata a feledés homályába merült, a másoló valószínűleg nem ismerte ezt a nevet, és amikor a másoló az oklevélben találkozott a Colonensis kifejezéssel, úgy vélte, elírás van az oklevélben (a németországi Kölnnek vélte), amit kijavított az általa ismert Colocensis kifejezésre. Winkler Pál elvileg ismerhette ezt a körülményt, hiszen Karácsony János már 1891-ben Szent István okleveleiről írt tanulmányában közölte az oklevélmásoló tévedését.

A középkorban kialakult a magyar települések rendszere, amelynek élén a civitas állt. Kezdetben a királyi vármegyék megyésispánság székhelyét, később a nemesi vármegyék székhelyét nevezték civitasnak. Később csatlakoztak hozzájuk a fallal körülvett városok és az elnevezés is átalakult: liberae regiae civitates, azaz szabad királyi városok. Ezek a városok nem tartoztak a nemesi vármegyék joghatósága alá, hanem közvetlenül a királynak tartoztak felelősséggel. Saját önkormányzattal, széles körű kiváltságokkal rendelkeztek és követeket küldhettek a rendi országgyűlésbe. Hasonló jogokkal bírtak a bányavárosok is. A városok alacsonyabb fokán álltak a mezővárosok (oppi-dum), amelyek nem voltak fallal bekerítve és földesúri tulajdonban voltak (a földesúr a király is lehetett). Részleges önkormányzattal és kiváltságokkal rendelkeztek. A földesúri szolgáltatásokat egy összegben fizették, az ítélkezés az úriszéken történt, a város lakosai jobbágyi állapotban voltak. A mezővárosok alatt helyezkedtek el a falvak (villa), amelyek teljes mértékben földesúri tulajdonban voltak, kiváltságokkal nem rendelkeztek.

Kalocsa a kalocsai érsekség megalapításakor a kalocsai érsek tulajdonában lévő jobbágyfalu volt. A kalocsai lakosok személy szerint nem élveztek semmiféle kiváltságot, csak az érsek személyes szolgálatába szegődők kaptak kollektív kiváltságokat. Ők voltak az ú. n. egyházi vagy predialis nemesek, akik a szolgálataik fejében kaptak birtokadományt, amit vissza is vehetett az egyházi elöljáró, akinek szolgálatába álltak. A kalocsai egyházi nemesek a hontokai nemesi székbe szerveződtek. (Hontoka valamikor a mai Drágszél határában volt, az évszázadok folyamán eltűnt, ma már csak egy dűlőnév emlékeztet rá. Kalocsa közelében működött még egy nemesi szék, a fajszi, amelyben a szekszárdi apátság Dunán inneni birtokain élő egyházi nemeseket gyűjtötte össze. Kalocsa első kiváltságait Zsigmond királytól kapta 1405. május 24-én kelt dekrétumában, amelyben több település, közöttük Kalocsa is mezővárosi kiváltságokat kapott. A kiváltságok belső önkormányzatot, vásártartási jogot és részleges adómentességet biztosítottak, de az érsek joghatósága továbbra is fennmaradt. Az 1409. július 26-án kiadott újabb dekrétumában Zsigmond megerősítette a korábbi kiváltságokat és megtoldotta a szabad költözködés biztosításával. A város ilyetén jogállása több mint 450 évig megmaradt, formailag még a török hódoltság alatt is, amikor gyakorlatilag egy jobbágyfalu szintjére süllyedt. Kalocsa a 18. század folyamán megindult a fejlődés útján és visszanyerte a környéken vezető szerepét. Kalocsa rangját, az érseki székhely mivoltán túl nagymértékben emelték a 18-19. században nyitott iskolák: a nagyszeminárium, gimnázium, tanítóképző, a zárdai iskolák, továbbá különböző állami intézmények (törvényszék, bíróság, közjegyző, adóhivatal stb.), a nyomdák és újságok.

Az 1870-es évtized ellentmondásos volt Kalocsa számára. Míg a közigazgatási és törvénykezési változások tovább növelték Kalocsa központi szerepét: a nagy területű solti járás feldarabolásából létrejött három járás (solti felső, solti közép, solti alsó járás) egyikének, a solti közép, a későbbi kalocsai járásnak a székhelye lett, törvényszék, közjegyző, adóhivatal stb. alapításával. Ugyanakkor az 1871: XVIII. T. c., amely létrehozta a modern magyar polgári közigazgatást, megfosztotta Kalocsát városi rangjától. Több forrás a rangvesztést tévesen 1886-ra teszi, de valójában a kalocsai képviselőtestület 1872. július 6-án meghozta a községgé alakulásról szóló rendeletét Kalocsa város felsőbbi jóváhagyást nyert szabály-rendelete (Statutum) címmel, amit közzétettek a Sárközi Lapok című hetilapban is. Az új nagyközség első bírája Markó Ignác, jegyzője Nyitrai Ignác lett. Nagyközségi sorsra jutott a környék másik három mezővárosa: Dunapataj, Hajós és Solt is.

Kalocsa hivatalosan nagyközség lett, de a köznyelv, főként az értelmiség továbbra is szívesen emlegette Kalocsát városként. A város vezetése és a lélekszámához képest nagyszámú értelmisége szívós következetes munkába fogott, hogy Kalocsa mielőbb visszanyerje városi rangját. Az első kezdeményező a város főjegyzője, Gajáry Ödön volt az 1880-as évek közepén, de kezdeményezése éppen úgy sikertelen maradt, mint Battlay János kezdeményezése 1903-ban. A járási hatóság és a vármegye közötti kb. tíz évig tartó aktatologatás után a kezdeményezést elsodorta a kitört világháború. Több eredménnyel járt Petrányi Ferenc kezdeményezése 1917-ben. A Kalocsai Néplap hasábjain, amelynek felelős szerkesztője is volt, sokat cikkezett az ügy érdekében. Önkormányzati képviselőként 1918. június 20-án önálló indítványt adott be a várossá alakulás tárgyában. Indítványát a képviselő-testület elfogadta és felterjesztette. Annak ellenére, hogy a következő forradalmi időszak késleltette a felterjesztés érdemi elbírálását, a felterjesztés eredményes volt. Végül a belügyminiszter 1920-ban engedélyezte Kalocsa várossá alakulását. A városi tanács megalakulása után Kalocsa rendezett tanácsú város lett, ami azt jelentette, hogy többé nem függött a járási hatóságtól, felügyeleti, irányító szerve a vármegye lett. Az 1929: XXX. T. c. több hasonló státussal rendelkező város mellett Kalocsát is megyei várossá alakította át. Az átszervezés következményeként a tanács által gyakorolt jogok többsége a polgármester hatáskörébe került, a választott testület dísznek megmaradt. Ez a rendszer vezette Kalocsát 1950. augusztus 15-ig, az ideiglenes városi tanács (tagjai nem választottak, hanem delegáltak voltak) létrehozásáig, amit az október 22-i tanácstag-választás után a 91 tagú rendes és 46 pót-tanácstagú városi tanács váltott fel, élén Dániel Dezső tanácselnökkel (később a póttanácstagi tisztség megszűnt).

A kalocsai tanácsrendszert 1990-ben az önkormányzati rendszer váltotta fel. A szeptember 30-i és október 14-i helyhatósági választások nyomán október 26-án megalakult a 19 tagú kalocsai önkormányzat, amely polgármesterül Török Gusztáv Andort választotta. A 2010. októberi helyhatósági választáskor jogszabályváltozás miatt a képviselőtestület 12 főre apadt. A testület október 14-én alakult meg Török Ferenc polgármester vezetésével, akit már közvetlenül a választók választották.


Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás