A Városi Közművelődési Intézmények ismeretterjesztő sorozata, a Szülőföld Akadémia tovább folytatta diadalmenetét. Ötödik előadásán éppen úgy csordultig telt a Városi Színház nézőtere, mint az előző alkalmakkal.

Dr. Magóné Tóth Gyöngyi már tavaly bebizonyította könyvében és a Memorial Day rendezvényein, milyen pontos, részletes ismeretekkel rendelkezik a városunkban élő zsidó családok történetéről, sorsáról, jelenlegi életükről – a világháborúban elhurcolt családok leszármazottairól.

Most elhangzott előadásában kibővítette a témát. A zsidó nép legkorábbi időszakától induló történelmi áttekintésében nagyon szabatosan megvilágította úgy a vallást, mint a zsidók évezredeken átívelő sorsát, míg eljutott a Kalocsán és környékén letelepedettekig. A Római Birodalom elnyomott provinciájában élő héber nép többször is fellázadt sorsa ellen. Elkezdték elhagyni hazájukat, egyre többen telepedtek át Európába. Négy kivándorlási hullámot tartanak számon a történetírók. Magyarországra, így Kalocsára és környékére a negyedik hullámmal, a török megszállás után érkeztek. Az üldözött nép tagjai arra törekedtek, hogy beilleszkedjenek új, választott hazájukban. Az őket befogadó országok –így hazánk is – törvényekkel szabályozták, hová telepedhetnek le, mivel foglalkozhatnak.

Környékünkön először a Kalocsa körül található falvakban jelennek meg a zsidó családok: 1803-tól találhatóak Bátyán, Fajszon, Benedeken, Foktőn, Miskén, Patajon (Hartán). Kalocsán 1840-től telepedhettek meg. Minden igyekezetükkel azon voltak, aktív résztvevői legyenek az ország életének. Nagyon sokan vettek részt például az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeiben, csatáiban. A kiegyezést követő évtizedek a nyugalom, a fejlődés időszakát jelentették. 1912-ben – amikor lerakták a jelenlegi Városháza alapkövét – a népességről szóló adatok azt mutatták, hogy a katolikusok után a második legnagyobb lélekszámú vallási közösség a zsidóké volt Kalocsán: 751 főből állt.

Az első világháború után elszegényedett az ország. Sodródtunk a második világégés felé, és az azt előidéző, népirtó ideológia egyre jobban beszűkítette lehetőségeiket, megvonták jogaikat, elkülönítették, megalázták, elhurcolták, és kíméletlenül gyilkolták őket.

Városunkban 1944. június 18-a volt az a szégyenteljes nap, amikor a lakosság szeme láttára elhajtották, vagonokba zsúfolták, és a haláltáborokba hurcolták az addigi kedves ismerősöket, szomszédokat, barátokat. Volt, aki sírt, volt, aki nevetett rajtuk… Házaikat, ingóságaikat szétcibálták, kifosztották őket mindenükből.

A háború után hazatérőket nem fogadta szeretet és bocsánatkérés. Javaikat nem kapták vissza, és életüket sem kezdhették újra, mert az újabb diktatúra sem kímélte őket.

– A diktatúra már csak ilyen. Mindegy, milyen színű: nem tűri a másságot, a másként gondolkodást, és nem válogat az eszközökben, ha az ilyen embereket meg kell semmisíteni – emelte ki az este egyik legnagyobb tanulságát dr. Magóné.

Az elhangzottak megerősítéséül filmösszeállítást iktatott be az előadó „Ők is kalocsaiak voltak” címmel. Peregtek a képek: gyermekek, családok, közösségek, és torokszorító volt a kommentár: megalázás, haláltábor, pusztulás, és az elkeseredett, csalódott utódok kivándorlása a hazából, amely eltaszította őket. Nevek hangzottak el, amelyek emlékeket idéztek az idősebb nézők lelkében, mert meghatottan, meglepetten ismételgették: Berkovits, Fischl (Kálmán), Deutsch, a dr. Lázár ügyvéd, a kedves jó Flesch doktor. Elkán Samu, a divatárus – és még hányan…

Dr. Magóné Tóth Gyöngyit és a Los Angelesben élő Kálmán Gábort összehozta a közös múlt, amelyet az egyik megélt, a másik kutatott. A találkozásból dokumentumfilm lett, amely mostanában készül el. Kálmán Gábor be kívánja mutatni a jövő évi hazai filmszemlén, és nevezni szeretné az USA-beli nagy seregszemlén, az Oscar-díjon dokumentumfilm kategóriában.

Újra egy jelentős fejezetét ismerhettük meg Kalocsa krónikájának. Fájdalmas, de nélkülözhetetlen szembenézés volt. Emlékezetes délután, remekül összeállított, felépített előadás, és egy szuggesztív előadó.

A következő program lazábbnak ígérkezik: a Kalocsai Sárköz gasztronómiáját Németh József, a Magyar Gasztronómiai Szövetség regionális szervezetének elnöke tálalja fel nekünk.