Azt mondják az ornitológusok, hogy a magyar néplélekhez oly közel álló kedves madár, a gólya csak akkor tér vissza elhagyott fészkére, ha előzőleg békében nevelhette fiókáit, nem kellett éheznie, s az emberek közelsége, szeretete vette körül. Nos, valahogy így vagyunk a Kék Madár Fesztivállal is: immár tizenhetedik éve, hogy újra meg újra megtalálja fészkét Kalocsán a fesztivál, újra meg újra utat talál a szívünkhöz, újra meg újra cseppek sokasága szaporítja a végtelen tengert. Megmutatja, hogy ebben az elembertelenedett világban igenis létezik a szeretet, az áldozatkészség és a segíteni akarás, amely segít letörölni a fájdalom és a reménytelenség könnyeit beteg gyermekek és szüleik arcáról. Kalocsa ezekben a kitüntetett napokban a magyar kulturális élet középpontjába kerül, mert az ide látogató művészek önzetlensége jóvoltából olyan értékekben részesül, melyeket csak a szeretet és a tisztelet tud méltón megköszönni mindazoknak, akik hozzájárultak a sikerhez.

Ha Rippl–Rónai meglátta volna

Bábel Klárit, (kiállító társaival együtt), hazarohant volna, és megszületett volna a
„lány hárfával” című kép – vélte Bayer Ilona a XVII. Kék Madár Fesztivál megnyitó ünnepségén a Városi Galériában.

– Megint eltelt egy év, és újra találkozunk – kezdte mondandóját a fesztivál háziasszonya, aki már kilencedszer jön „haza” Kalocsára így június elején. – A fesztivál alapgondolata változatlan, mint ahogy változatlan az is, hogy színvonala 17 esztendeje egy jottányit sem csökkent. Most is micsoda nyitány ez a kiállítás! Hol láthatnak manapság például 18 Rippl-Rónai festményt egy helyen?! Az itt kiállított képek igazi nemzeti kincset jelentenek!

A tárlatot Szabó Noémi művészettörténész ajánlotta a kalocsaiak figyelmébe. A fiatal szakember méltatta a szándékot, amelynek köszönhetően művészet és jóakarat egymásra talált egy nemes ügy érdekében, és az együttműködésnek köszönhetően az Artchivum művészettörténeti kutatóintézet és adatbázis kincseiből másodszor nyílik kiállítás Kalocsán. A festmények és grafikák összeválogatásának fő szempontja az volt, hogy minél átfogóbb képet adhasson az anyag a XX. század legnagyobb képzőművészeinek életművéről, és rajtuk keresztül arról a korszakról is.

A megnyitón közreműködött Bábel Klári hárfaművész, és elragadó lénye, remek játéka azonnal vastapsra késztette a szép számmal összegyűlt közönséget.

A képek előtt tolongók között felfedeztem Vinczellér Imre festőművészt, aki örömmel nyilatkozott első benyomásairól a Kalocsai Néplap olvasóinak:

– Először is hangsúlyoznám, hogy csodálatos dolog Kalocsán látni egy ilyen színvonalas kiállítást, hiszen nemrégiben a Nemzeti Galériában láthattam hasonlóan igényes és értékes anyagot. Ezért elismerésem annak, aki ideadta erre a célra a gyűjteményét, és mindazoknak, akik közreműködtek a megvalósításban.

Nagyon jól ismerem ennek a kornak az alkotóit, és – ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem – egy nagy csapat legnagyszerűbb alkotásaiból összeállított anyag látható a falakon.

Itt van mellettünk például a négy Rippl-Rónai portré: hallatlanul finom színek, szinte ropogós felületek, és mind a négy más megoldással készült – valóban mesteri.

Nagyon jó együtt látni ezt a sok remekművet, és nagyon örülök, hogy a feleségemmel együtt itt lehetünk most ezen a kiállításon, és a Kék Madár Fesztiválon. Kívánom, hogy soha rosszabb kiállítás ne legyen Kalocsán!

A tárlat három héten át lesz látható a Városi Galériában. A fantasztikus anyagot Bélay György műgyűjtő ajánlotta fel a fesztiválnak. A nemes gesztusnak köszönhetően Kalocsa már másodszor lehet büszke egy, a magyar képzőművészet legjavát felsorakoztató tárlat megrendezésére.