XXI. Képzőművész Alkotótábor

A tradíciók őrzése mellett legyen jelen a megújulás is

2013.09.04 23:43    |    Gábor E.  

Augusztus 11-én, vasárnap ért véget a XXI. Képzőművész Alkotótábor Kalocsán, amelynek ezúttal a Kossuth utcai kollégium adott otthont. Ugyancsak vasárnap nyílt meg a tárlat a Városi Galériában, ahol a falakon Magyar Ágnes, Magyar Boglárka, Sáros Miklós (Budapest), Hubert László (Dusnok), Jónás Péter, Rajs Julianna (Kaposvár), Lakatos Ervin és Török Ferenc (Kalocsa), Odrobina Tamás, Vadvári Katalin, Somody Péter (Pécs), Mojzer Tamás és Korb Klára (Baté) két hét alatt született művei láthatóak.

Lakatos Ervin festőművész a kezdetek óta tagja az alkotóközösségnek, idén is ő volt a legfőbb segítője a tábort szervező Tamás Eszter művészettörténésznek.

Hányan voltak idén a táborban?

– Változó, nem mindenki volt alkotó, aki jelen volt – például hozzátartozók –, és nem minden alkotónak született mű a keze alatt. Átlagban körülbelül tizenkilencen voltunk – válaszolt Lakatos Ervin.

Van egy-egy tábornak valami vezérgondolata?

– Nincsen, az első években a kalocsai utcák, terek, tájak megörökítése volt a cél, ma mindenki a saját programja alapján dolgozik.

Szakmai vezetőként tekintettek a táborlakók valakire?

– Kimondottan nem volt vezetőnk, a szakmai tárgyú megbeszéléseken egyenrangú volt mindenki, de jobb is így. Az alkotás mellett nagy közös beszélgetések voltak, értékeltük, megvitattuk egymás munkáit, ajánlottunk esetleg változtatást, akár témában, akár kidolgozásban, és erre mindenkiben volt igény. Ez a közösség az eltelt 7-8 évben nem sokat változott, néha csatlakozik egy-egy egyetemista hozzánk, de a tábor magvát ugyanazok alkotják.

 

alkoto_tabor_2_360
 

 

Mennyire szereti Kalocsa ezt az alkotótábort?

– Tudjuk, hogy rengeteg program van a városban nyáron – és ez is egy szegmense a kultúrának. Akiket érdekel a tevékenységünk, az számon tart, és megtalál minket, hiszen a tábor hagyományosan augusztus első két hetében van.

Ki dönti el, hogy mi kerül fel a falakra a táborban született művekből?

– Többen összeülünk, az úgymond régi alkotótáborosok, és persze a szervező, Tamás Eszter. Kitesszük a képeket, és megbeszéljük – az elhelyezhető mennyiséget figyelembe véve –, melyek a közönség érdeklődésére leginkább számot tartó művek.

Továbbra is hagyomány, hogy mindenki itt hagy a városban egy képet?

– Igen, ez kötelező mindenki számára. Húsz év alatt, átlagosan húsz résztvevővel számolva, bizony annyi mű maradt Kalocsán (közintézményekben elhelyezve), hogy akár egy kortárs képzőművészeti gyűjteményt is lehetne létrehozni belőle…

 

alkoto_tabor_300

 

Vinczellér Imre, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével kitüntetett festőművész, (valamint több hazai és nemzetközi díj birtokosa) is ellátogatott az alkotótáborba, és az ünnepélyes tárlatnyitón elismerően nyilatkozott az ott folyó munkáról.

– Nagyon kedves, rokonszenves emberekkel találkoztam a táborban. Friss, mai, a globális trend nyomait is tükröző – ami fontos, hiszen a mai korban élünk – alkotásokat látok. Fontos, hogy a tradíciók megőrzése mellett jelen legyen a megújulás is, ami megjeleníti a 21. század sokszor disszonáns világszemléletét. Sok nagyszerű kolléga van itt, szeretem a figurális dolgokat, szeretem a gegeket – összességében tetszik, ezért is vagyok itt.

Török Ferenc polgármester, aki maga is tagja az alkotóközösségnek, köszöntötte a megnyitón megjelent érdeklődőket.

A városvezető hangsúlyozta, hogy nagyon fontosnak tartja a kultúra – jelen esetben a képzőművészet támogatását, és vallja: a gazdasági nehézségek ellenére ragaszkodni kell a művészet életben tartásához, hiszen – mint mondotta – ilyen alkotások nélkül, mint amelyek itt is láthatóak, még szegényebbek lennénk. Köszönetet mondott a hagyomány megteremtéséért Asperján Istvánnénak és Perity Istvánnak, és mindazoknak, akik a közösséget életre hívták, és akik jelenlétükkel, műveikkel évről-évre hozzájárulnak a város kultúrájának gyarapításához. Hangsúlyozta: a közönség érdeklődése is jelzi, hogy a művészetnek helye van mindennapi életünkben, bár fájlalta, hogy a megnyitókon rendre ugyanazokkal az arcokkal találkozik. Reményét fejezte ki, hogy a már személyesen ismert érdeklődők száma a jövőben gyarapodni fog.

A kiállítás szakmai megnyitója Somody Péter volt, aki a PTE Művészeti Karán tanít, elismert festőművész, és a kiállító alkotóközösség tagja.

A művész-tanár megosztotta gondolatait a közönséggel arról, mennyire fontosnak tartja, hogy mindenki hasznosnak érezhesse azt, amivel foglalkozik – különösen fontos ez egy alkotóművész számára. Hasznosnak, és nem a szó anyagi értelmében, hanem mint akire szükség van, mert a többi embernek fontos, amit közvetít. Megfogalmazta azokat a félelmeket, amelyek valószínűleg a legtöbb gondolkodó embert foglalkoztatják napjainkban. Ezek a szabadság, az életnek értelmet adó tevékenységek, a humánus gondolkodás iránt érzett aggodalmak – és hogy kiemelten fontos az ezek védelméért, lehetőség szerinti megvalósításáért való munkálkodás, kinek-kinek a maga területén.

 

A képek sokféle stílust, mondanivalót mutatnak meg, nyújtanak át nekünk, a közönségnek. Hogy tetszenek-e, vagy sem, azt akkor lehet eldönteni, ha megnéztük – nyitott szemmel és lélekkel –, és közel engedtük magunkhoz azokat. Tekintsék meg ezt az életünk sokféleségét ábrázoló tárlatot, írjanak a vendégkönyvbe üzenetet a művészeknek, hogy érezzék: Kalocsa számára fontos, hogy újra és újra eljöjjenek hozzánk, alkossanak, maguknak és nekünk – és hogy ettől összetartozunk.


Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás