Első hallásra tetszett az ötlet. Sok új emberrel megismerkedhetek, más embereket ismerhetek meg, valamint számunkra eddig ismertnek hitt munkahelynek ténylegesen megláthatjuk a kulisszák mögött rejtőző fortélyait.

Amikor az iskolában meg lett hirdetve még az első napok folyamán, egyből felírattam a nevemet. Tudtam, ha valamikor lesz erre időm, akkor az most, a gimnáziumi tanulmányaim legelején lesz.

A választásom többnyire a tanár úr (név szerint Kenyeres Zsolt) miatt esett a könyvtárra. Egyszerűen minden órájának szinte minden percét élveztem. Kivel is tölteném el legszívesebben ezt az 50 órát, ha nem vele? Később azonban rájöttem, hogy sajnos ő csak a szervezésben vesz részt és magukon a foglalkozásokon csak elvétve.

El is jött az első foglalkozás, ezt Gulyás Béla kollégiumvezető tartotta „Kalocsa mesélő fái – II. Érsekkerti séta” címmel. Eléggé meglepődtem a könyvtár előtt álló embersereg láttán, amit javarészt nyugdíjasok alkottak. Focista pályafutásom alatt nemegyszer voltam már futkározni itt az Érsekkertben, ismertem a környéket. Mégis olyan információkat hallottam, mintha először jártam volna ott. Amikor számadatok alapján megbecsülték a kert eszmei értékét, majdnem elájultam. Szép, nagy fák vannak itt, de arra egyáltalán nem gondoltam, hogy ilyen fákat még külföldre is szállítanak. Egyáltalán nem volt nehéz a feladatom elvégzése. Egyszer kellett leszaladnom néhány métert a lejtőn, hogy a vadnarancsokat szemügyre tudják venni az előadáson megjelentek. Ez volt az első, mégis az egyik legemlékezetesebb prezentáció.

Aztán jöttek sorban a „kevésbé izgalmas” leltározások, cédulák sorba állítása, valamint a könyvek csoportosítása. Nem tagadom, kb. fél óra elmúltával már 5 percenként néztem az órámat, mikor jár le ez a bűvös két óra.

Majd elérkezett az előadások időszaka. Ezeket tényleg szerettem, még ha a téma tőlem messze is állt, mind korban, mint földrajzilag, érdekesnek találtam (pl. Kalocsai Kincsesláda, Kalocsa településszerkezetének története). Régi, néhol fekete-fehér képek és videók kivetítése és a közönség nosztalgiája. Nekem ezt fényképeznem kellett, valamint néhány videót is készítettem, főleg a néptáncos jeleneteknél.

A hozzám legközelebb álló előadást a Kalocsai Szent István Gimnázium végzős diákjai rendezték. A jól ismert Beugró nevezetű műsor alapján készült. Interaktív volt; a témát a közönség választhatta meg egyes jeleneteknél. Semmi sem volt előre megbeszélve, teljes mértékben az improvizációra alapult, így minden résztvevő saját stílusa is erősen tükröződött az előadás során. Persze a humornak hatalmas szerepe volt, hatalmas nevetés kísérte végig az egész előadást.

A személyzetre keresve sem tudnék igazán rosszat mondani. Nem úgy kezeltek minket, mintha ők a feletteseink lennének. Kedvesek voltak velünk, türelmesek és segítőkészek. A legtöbb embernek a könyvtári dolgozókról alkotott képe egy bagoly, aki bele van szerelmesedve a könyveibe. Legalábbis, nekem ez volt. Azonban amikor például egy előadás után kellett elpakolni, teljesen feloldódott a feszültség, és mindenki viccelődött.

Ezek voltak a tapasztalataim a közösségi munkával kapcsolatban. A lehetőséget, hogy ezt teljesíthetem az érettségim eléréséhez, köszönöm Kenyeres Zsoltnak, aki a Kalocsai Szent István Gimnáziumon belül végezte a szervezési munkálatokat. Köszönöm Tamás Lászlónak, a Tomori Pál Városi és Főiskolai Könyvtár igazgatójának és minden ott dolgozónak, hogy segítették munkánkat.

Zorván Marcell

Kalocsai Szent István Gimnázium 9.B