A kalocsai Horvát Kisebbségi Önkormányzat negyedik alkalommal rendezte meg farsangi mulatságát, a Lakomacot. A Nagyasszonyunk Katolikus Intézmény aulájában jókedv és tüzes muzsika, odakint szakadó hó, csendes, fehér, hideg világ. Bent határozottan jobb volt…

A horvát kisebbségi önkormányzat vendége volt a mulatságon a pécsi Horvát Főkonzulátus képviseletében Ljiljana Pancirov főkonzul és Jadranka Telišman konzul. A főkonzul anyanyelvén köszöntötte a megjelenteket, elismeréssel szólt a kalocsai kisebbségi önkormányzat közösségteremtő munkájáról, a horvát és magyar kapcsolatról. Amikor jó szórakozást kívánt, nemcsak szóban, „tettlegesen” is hozzájárult ahhoz, és lelkesen ropta a kopogós-ropogós horvát táncokat.

Nagy sikerrel lépett fel a műsorban a Baráti Társaság férfikar (Kalocsa), a Dušenici horvát ifjúsági tánccsoport (Dusnok), a Ružice női énekkar (Kalocsa) és a katolikus iskola horvát nyelvet tanuló diákjai.

A jó hangulatról az Orašje tamburazenekar gondoskodott, akik a mohácsi kistérségben található Versendről érkeztek Kalocsára.

A teremben láthatóan egymást jól ismerő baráti társaságok ülték körül az asztalokat, de az állandó „népvándorlás” jelezte: itt csaknem mindenki ismer mindenkit, aki meg nem, az tánc közben kötött ismeretséget a jelenlévőkkel. Mert a tánc, hát az nem mindennapi élmény volt! Ennyi fáradhatatlan embert régen láttam együtt. Csillogó szemű, mosolygós nők, férfiak, gyerekek, fiatalok, középkorúak és idősebbek fogták egymás kezét, és a táncosok sora szünet nélkül kígyózott a teremben. A látszólag egyszerű lépésekből álló, valójában pontos, fürge lábmunkát igénylő táncok magukkal ragadták a vendégeket.

Dudás Bertalan, a kisebbségi önkormányzat vezetője mindenütt jelen volt, mindenkivel beszélt, virágcsokrokat varázsolt elő a fellépőknek, és nagyon-nagyon boldog volt:

– Ez a negyedik alkalom, hogy megrendezzük a Lakomacot – mondta, amikor lehuppant egy székre, igencsak rövid időre. – Minden évben többen és többen jönnek, és ha ma nincs ez a nagy hóesés, csaknem háromszázan lennénk. Nagyon jó érzés látni, hogy ennyi fiatal jött el, táncol és jól érzi magát. Közösségünk folyamatosan gyarapodik, rengetegen segítik a munkánkat, és gyümölcsöző kapcsolatokat építettünk ki magyarországi és horvátországi településekkel, közösségekkel.

Eddig jutott, és máris elragadták a székről, hogy megoldjon egy szervezési kérdést. Legközelebb a táncosok között láttam viszont, ragyogó szemmel „leltározta” a sok vidám vendéget.

A dusnoki Dušenici tánccsoport fiataljai szabályos táncházat rendeztek: órákon át járták az általában konszolidáltan, szelíden induló, majd a zenekar jóvoltából géppuska-sebességű lábmunkát igénylővé váló táncokat, és még énekelni is volt energiájuk. A társaság lelke voltak, és nagyon jó érzés volt látni, mennyire szeretik és élvezik a horvát dalok és táncok világát!

Remek hangulatú bál volt, igazi farsangi élmény. Jó szervezés, figyelmes vendéglátás, finom vacsora, remek zene – gratulálunk a Horvát Kisebbségi Önkormányzatnak, és közösségteremtő, hagyományőrző munkájukhoz további sok sikert kívánunk.