www.kalocsaineplap.hu | Kalocsai Néplap Online Kalocsa és a környék lapja

Miért jó szociális munkásnak lenni?

2008.11.27 11:45 | Bán Erika, Fogas Kitti

November 12-én országszerte megünnepelték a Szociális Munka Napját, azokat a szakembereket, akik hivatásuknak választották a segítést. Az 1997 óta nemzetközi ünnepen azokról emlékezünk meg, akik mindennapjaikat hivatásszerűen áldozzák segítséget igénylő embertársaik életének jobbítására. Az évente visszatérő esemény, a szakma identitásának erősödése ellenére a szociális szakmák még mindig nem tartoznak a legismertebbek közé, ezért egy kis összefoglalóval próbálunk választ adni a címben feltett kérdésre.

Mit is válaszolhat erre az ember a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Karának szociális munka szakos hallgatójaként? Mint minden foglalkozásnak, ennek is vannak pozitívumai, illetve árnyoldalai egyaránt. Mi most mégis inkább azt szeretnénk bizonyítani, hogy több a pozitívum, s megéri ezt a szakmát választani.

Egy jó szociális munkás alapvető tulajdonságai közé tartozik, hogy szeretne jót tenni az emberekkel. Vagyis, ha valaki nyitott embertársai iránt, érdeklődő és segítőkész, akkor egyéniségéhez illő szakmára talál ezen a területen. Persze ez nem elegendő, szükség van jó önismeretre, empátiára, jó kommunikációs készségre, és a megfelelő elméleti tudás sem utolsó szempont.

Aki szociális munkát tanul, tudja, széles körű tudást kap a szak elvégzése során. Egy szociális munkás hallgató egyaránt belekóstolhat a jog, a szociológia és szociálpolitika, a pszichológia és a közgazdaságtan rejtelmeibe, hogy csak a főbb tárgyakat említsük. Aki ezen a szakon szerzi diplomáját, jó rálátást kap a világ dolgaira, valamint itt az is megtanulható, hogy az alapvető segítségnyújtási modelleket hogyan alkalmazzuk és milyen sajátos megoldási módszereket használjunk. Ennek fényében a szociális munka nem szakma, hanem hivatás.

Mai, egyre inkább felgyorsult és rideg társadalmunkban, ahol az emberek közti kapcsolatokat felváltják a mindenféle technikai vívmányok és ezeknek kezelése, újra előtérbe kell helyezni az emberi, a családi, egyáltalán a perszonális kapcsolatokat. A család egyre inkább olyan szerepet tölt be, hogy nem a személy biztonságát és lelki integritását szolgálja, hanem inkább kiegészítője lett a más életterekben betöltött szerepeknek. Ezért szükség van egy olyan emberi hivatásra, amely ráébreszti az egyént mindazon értékekre, amelyek őt körülveszik. Ehhez nyújt(hat) segítséget egy jó szociális munkás. Fontos azonban azt is tudni, hogy igazán tartós, segítséget csak igazi segítőként nyújthatunk.

A szociális munkások – sokak téves elképzelésével ellentétben – nem injekció beadásával, és egyéb hasonló feladatokkal foglalkoznak, hanem biztosítják a szükségletek kielégítését, a társadalom jobbá tételét, a gyermekek védelmét, családok egységét, az érzések kimondását és egymás elfogadását, hiszen szociális munkásként az ember maga is megtanul elfogadni másokat. Képes önmagát úgy érvényesíteni, hogy az másoknak is jó legyen. Persze mindezt nem könnyű véghezvinni. Gyakori, hogy sanyarú sorsú emberek láttán könny szökik az ember szemébe, s ilyenkor bizony nem könnyű folytatni a feladatot. De ha lelkileg nehéz helyzetbe kerül a szociális munkás, akkor mindig számíthat a nagy tapasztalatú vezető segítségére, s persze az a tudat is erőt ad, hogy munkájával rengeteget segít másoknak.

Szociális munkás végzettséggel elég széles a választás tárháza, ha a munkaerő-piacon való elhelyezkedést vesszük figyelembe. Elhelyezkedhet az ember iskolai szociális munkásként, gyámügyesként, de részt vehet a szenvedélybeteg ellátásban, állást találhat a gyermekvédelem vagy az idősgondozás területén, s akkor még egy csomó lehetőséget nem említettük.

Mai világunkban az sem elhanyagolható szempont, hogy meglehetősen nagy a kereslet a szociális munkásokra mind hazánkban, mind pedig külföldön. Sőt az is elmondható, hogy külföldön a szociális munkások társadalmi megbecsültsége és bére is magasabb.

Összefoglalásként talán azzal zárhatnánk, hogy szociális munkásnak lenni nehéz, de ha emberszeretettel párosul, az egyik legfelemelőbb hivatás.