Haynald érsek portréját is megfestette

Munkácsy-kiállítás Szekszárdon

2009.03.01 15:52    |    Zs.F.  

Szekszárdon az idei esztendő a Kulturális Turizmus Éve, amelynek programsorozatába jól illeszkedik a március 22-ig megrendezett Munkácsy Mihály kiállítás, és a hozzá kapcsolódó, a festőzseni életművét felölelő, négy előadásból álló Munkácsy Szabadegyetem. A volt zsinagóga épületének ez alkalomra történő átalakításával nyert, a képek védelme érdekében kizárólag mesterséges megvilágítású, az egykori szalonok zöld színére festett kiállítóterembe szinte tapinthatóan beköltözött Munkácsy szelleme.

munkacsy_480

 

A kiállítást rendező, önkormányzati alapítású Szekszárdi Turisztikai Kft. ügyvezetője, Fetzer Róbert arról számolt be, hogy a 37 képből álló tárlat anyagát nagyobb részben a Munkácson (itt született 1844. február 20-án Munkácsy, eredeti nevén Leib Mihály) élő Pákh Imre, foglalkozását tekintve őssejtkutató magángyűjteményéből állították össze. Harminchárom festmény Pákh Imre tulajdona, három a Nemzeti Galériából, egy pedig a békéscsabai Munkácsy Múzeumból érkezett. A kiállítás átfogja Munkácsy szinte teljes művészi életútját, a korai képektől a pályafutásának vége felé született szalon-, zsáner- és csoportképekig. A felbecsülhetetlen értékű magyar műkincsek harmadik éve járják az országot, a diadalútnak csak egyik állomása Szekszárd, ahol eddig közel kilencezren látták a kiállítást, de a program végéig 18 ezer látogatóra számítanak. Február 20-án, Munkácsy születésének 165. évfordulóján, Pákh Imre műgyűjtő és Horváth István polgármester fővédnökségével nagy szabású bállal egybekötött Munkácsy estélyt rendeznek a helyi művelődési ház márványtermében.

Amint beléptem a terembe, a festmények láttán egy kicsit elidőztem, hogy magamba szívjam a műremekekből áradó hangulatot. A művész drámai hangvételű népi életképei, realista zsánerképei mellett viszonylag gyorsan elhaladva egyszer csak megláttam az Asító inast, amely előtt álldogálva értettem meg igazán, miért is olyan kifejező, fájdalmasan valódi ez a kép. Ám ez még mindig csak a sor eleje volt! A Két család a szalonban című képet legalább tíz percig nézegettem, de még ekkor is újabb és újabb érdekes részleteket fedeztem fel. A mester még az asztalterítőt is hihetetlen részletességgel festette meg, annak nem csak a mintázata, de a kopottsága is élethű. Ezek a legapróbb részletekig kidolgozott motívumok aztán a többi szalonképen éppúgy visszaköszönnek, mint a pálmák, vagy a kockarácsos ablakok, hogy Munkácsy szabadon eljátszhasson a fények és árnyékok valósághű, vagy éppen fantáziagazdag megfestésével. A nagypolgári témájú képek környezetében megbújó Cigányok az erdőszélen alkotás a galériában is jól érzékelteti a szegény és gazdag világ szívet szorongató kontrasztjait. A Krisztus trilógia vázlataihoz érve szinte gyökeret vertem, mert a Vázlatok Munkácsynál önálló képekként is megállják a helyüket. A Golgotát látva jó volt tudni, hogy Munkácsy az előkészületek közben keresztre kötöztette magát, hogy a szenvedő Krisztust a saját modellje alapján, fényképről festhesse meg. A végeredmény magáért beszél, a kifejező arc, a szabályos, anatómiailag hibátlan test, a bibliai környezet hamar magával ragadja az embert. A Pálmaházban, vagy az Apa születésnapja című képeket megcsodálva elámultam azon, hogy még a földön szétszóródott virágszirmok is milyen mesteri módon, valósághűen vannak megfestve. A képek melletti kis táblákon feliratozott cím és évszám jól tükrözi, hogy Munkácsy hatalmas munkabírásával remekművek sorozatát készítette. A galéria különtermében folyamatosan vetített filmből az is kiderül: állandóan depresszióval, idegkimerültséggel és kisebbségi komplexussal küszködött, hogy a vérbaja okozta testi kínokról már ne is beszéljek. Munkácsy számos megrendelést kapott portrék megfestésére. Haynald Lajos kalocsai érsek mellett például Liszt Ferenc és családja arcvonásait is az ő ecsete nyomán ismerjük.

A kiállítóteremben elhelyezett Munkácsy-relikviák között érdekes volt látni a művész egykori útikabátját, háziköntösét, vázlattartó mappáját, ecseteit, és még számos, hozzá köthető apróságot, amelyeket halálát követően felesége két ládában küldött haza Amerikából.

Már az első képek nézegetésekor elhatároztam: gyerekeimmel is ellátogatok a kiállításra, mert másfél óra kevés volt ezeknek a csodálatos alkotásoknak a befogadására. Több idő szükséges ahhoz, hogy az itt szerzett élményeket szívünkbe, emlékezetünkbe zárjuk, és a tárlat páratlan hangulata még sokáig velünk legyen.


Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás