Gondolatok művészetről és iskoláról

2013.10.23 23:10    |    Gábor Erika  

Bemutatkozik a Szelidi Alkotótábor – hirdette a Kalocsa Kulturális Központ és Könyvtár által kibocsátott meghívó a Kalocsai Alkotók Köre szeptember 19-i előadása kapcsán. Nos, az alkotók többsége nem ért rá eljönni, eljött viszont a tábor legidősebb és mégis legaktívabb tagja: dr. Rendes Béláné Kati néni, aki a maga szerény és bölcs módján megosztotta velünk gondolatait az életéről, a művészetről és a pedagógusi hivatásról.

rendes_belane_245A bajai nyugdíjas tanítónő régóta ismert alkotói körökben festményei és a belőlük rendezett tárlatok révén, és Kalocsán is találkozhattunk évekkel ezelőtt képeivel a Dózsa György Középiskolában rendezett kiállításon.

Mesélt, mesélt nekünk ezen a nagyon meghitt délutánon, és szavai nyomán felrajzolódott előttünk egy olyan életpálya, amely mérhetetlenül gazdag – csak éppen nem anyagi, hanem szellemi értelemben. A háború utáni nemzedékhiszen 1946-ban szerezte meg tanítói diplomáját! – részeként megélt nagy-nagy szegénységet a családjában, és tanítóként az egyszerűnél is egyszerűbb iskolákban, de mindebből erőt tudott meríteni, és a tanítás mellett tájképekben, portrékban, csendéletekben fogalmazta meg tiszta, derűs gondolatait.

Gyerekek elé nem lehet készületlenül állni” – szögezte le a tanítói egyszeregy alaptételét, és örömmel mesélte, hogy az egész országot bejárhatta a pedagógusok részére szervezett továbbképzések alatt, és ezeken élvonalbeli művészek formálták a résztvevők gondolkodásmódját, oktatási-nevelési módszereit.

Rajzot hogy taníthat az, aki maga nem fest? – idézte egyik mesterét, akinek tanácsát megfogadva az óráin mindig ő maga mutatta meg, hogyan készüljenek a rajzok, képek, majd időben, és az eszközök megválasztásában szabadságot adva a gyermekeknek, szeretettel csiszolgatta tudásukat.

Pedagógus nem lehet akárki – mondta fejcsóválva –, sokkal jobban meg kellene nézni, kiket engednek erre a pályára, és nem a pedagógusképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézményekbe kellene a legalacsonyabb pontszámmal felvenni a hallgatókat!

Mi a művészet, Kati néni? – kérdezte tőle Tamás László, a rendezvény házigazdája.

– Művészet az, ami széppé teszi az életet, ami nélkül élni nem lehet – felelte egyszerűen a kérdezett. – Hogyan lehet megállapítani, hogy melyik kép a művészi? Nos, egy művészettörténész egyszer azt mondta: „nézz meg tízezer képet, és tízezeregy után tudni fogod”. A valódi művészetet teljes lélekkel ráfigyelve lehet élvezni, a lényegét megragadni. Azt tudni kell, hogy a művészet mindig a közízlés fölött jár: a művészet dolga az, hogy felemelje magához a lelkeket. A művészet ott kezdődik, amikor az ember saját magából kiindulva akarja elérni önmaga plafonját, ami állandó fejlődést, változást jelent. „Tölgy nem vagyok, nincs bükk természetem, de egyedül növök, ha magasra nem” – idézte Cyrano monológját mondanivalója alátámasztásául.

Fontos gondolatnak érezte, és örökre megjegyezte Károlyi Amy mondatát, amelyet még fiatal korában hallott a költőnőtől egy gyermekrajz kiállítás megnyitóján: Ahol a másolás kezdődik, ott a művészet végződik. Soha ne másoljatok! – s a gondolathoz Kati néni hozzáfűzte, hogy a művész a valóságot a mondanivalója kifejezéséhez megváltoztatja, a számára lényegeset kiemeli, a mű attól lesz egyedi, és az alkotóra jellemző.

Kati néni mesélt még Tóth Menyhértről, akihez szoros lelki szálak fűzték, és csillogó szemmel idézte fel kedvenc olvasmányait, zenei élményeit.

– Én, ha meghallok egy számomra kedves darabot, hát félbehagyok mindent, leülök, és végighallgatom. Mert az igazi művészet megérdemli, hogy igazán ráfigyeljünk – bizonygatta lelkesen.

Kati néni, köszönjük, hogy eljött hozzánk, és elmondta mindazt, amit egy újságcikk keretein belül visszaadni nem lehet, de fontos, iránymutató gondolatok, amelyek tisztán fénylenek egy sajnálatosan értékvesztett világban. És reméljük, megvalósul Tamás László záró gondolata arról, hogy egy városi kiállításon is megismerhetjük a képeit.


Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás