www.kalocsaineplap.hu | Kalocsai Néplap Online Kalocsa és a környék lapja

Egy múzeumlátogatás impressziói

Sötétben a fénytorony

2009.08.15 10:43 | L. P.

Nemrégiben meglátogattam Dargay Lajost, a Schöffer múzeum igazgatóját, több témát érintően, de első sorban megpróbálni megérteni Schöffer művészetét, és picit többet megtudni a Schöffer múzeumról és a toronyról, melynek becsületes neve Chronos 8. Mint kiderült, a legjobb helyre tévedtem, ugyanis szinte első kézből kaphattam információkat Nicholas Schöfferről, hiszen Dargay Lajos 1967-től Schöffer tanítványaként, később munkatársaként dolgozott a franciaországi műteremben, majd 1983-tól a kalocsai Schöffer múzeumot vezeti.

Dargay úr, naiv kérdéseimet hallva, jobbnak látta először egy rövidke bevezetőt tartani, hogy miként is kell szemlélni egy-egy alkotást. Nem vagyok egy nagy műértő, sőt átlagos vagy átlag alatti a hozzáállásom a képzőművészethez, így nem jött rosszul a fejtágítás. Ha röviden összegezni akarnám, valahogy ekképpen hangzana, amivel tudásom gyarapodott e téma kapcsán.

Fontos ismernünk az előzményeket, a kort, a dátumot, az akkori társadalmi helyzetet, élettereket, amik a mű keletkezésekor éppen aktuálisak voltak. Mindig nézzük meg a dátumot, hogy mikor született az alkotás. Ez nagyon sokat segíthet felfogni és látni azt, amit éppen nézünk.

Schöffer alkotásait épp azt teszi naggyá, hogy korában a legmodernebb technológiai vívmányokat vonultatta fel képzőművészeti alkotásaihoz, nem kis fizikai, matematikai, csillagászati és egyéb ismertekről téve tanúbizonyságot. A kalocsai toronynál maradva, talán kevesen tudják, de a Chronos 8-ra felszerelt tükrök nem véletlenszerűen helyezkednek el, naprendszerünk bolygóit reprezentálják, az óegyiptomi napév tükrében, a Syrius csillaghoz viszonyítva; és a torony körüli pulzáló forgalom algoritmusa vezérli, az akkoriban a környezetbe beépített érzékelők révén. (1982-ben járunk, amikor még a csattogó falepke volt a divat és nem az XBOX.) A múzeumban rengeteg hasonló alkotás, érdekesség látható, olyannyira, hogy mindent első látásra fel sem fogunk. Kérdésemre Dargay úr elmondta, nem baj, ha valaki nem érti, elég megcsodálni, majd továbblépni. Nem felétlenül kell mindent mindig értenünk, néha elég, ha az érzékszerveinket kényezteti az, amit látunk, még ha komplex képet az agy nem is alkot az érzékeink által küldött jelekből.

A múzeumlátogatás alkalmával azért a kiállított alkotásokon kívül más nemigen gyönyörködtette az érzékszerveket, nagyon ráférne az épületre egy nagyobb felújítás. Igazából nem tudom, hogy kinek, hogyan, miként kellene a múzeumot rendben tartani, vagyis, hogy ki a gazda, vagy melyik szervezet felügyeli működését, állapotát, de amióta láttam kívül-belül, én is szégyellni fogom kalocsaiként magam, ha turistacsoportot látok bemenni. Az már csak hab a tortán, hogy szinte az egyetlen magyar kinetikus-kibernetikus művésznek épp a születési helyén álló alkotása nem üzemel. Dargay úr elmondta, a torony körüli elektronika hibásodott meg, és a kérdésemre reagálva, miszerint drága a felújítás, elővette a mobiltelefonját. Így illusztrálta, hogy Schöffer korában az a három darab szekrény nagyságú elektromos doboz ma már ebbe a szerkezetbe is belefér, aminek értéke maximum 80.000 Ft. Ez azért meglepett. Elgondolkodtam, azon, hogy akkor tulajdonképpen miért nem működik a torony? Mert nem akarják, hogy működjön, vagy az üzemeltetése lehet drága? Talán egy részmegoldást lehetne találni, például éjszakai üzemelést, mikor igazán látványos, mondjuk éjszakai árammal…

Igazából nehezen tudom összefoglalni mindazt az élményt, amit a beszélgetés és az alatta tanultak, látottak keltettek bennem, de úgy érzem, kevesebb semmiképp sem lettem azzal, hogy kalocsai létemre meglátogattam egy kalocsai múzeumot. Mint azt Dargay úrtól megtudtam, előfordulhat, hogy télire bezárják az intézményt. Így aki még eddig nem tette, most ragadja meg a lehetőséget, és látogasson el a Schöffer múzeumba, mert nem tudhatjuk, meddig lesz még rá lehetőségünk.