A magyarországi István-kultusz a tizenegyedik században keletkezett, László király uralkodásának idején (1077–1095). A legenda szerint, amikor a szentté avatási eljárás során 1083-ban felnyitották István sírját, sértetlenül találták az államalapító jobbját, amit csodának tekintettek. A szent test nem mutatta a bomlás tüneteit, a hús nem oszlott és nem bűzlött, hanem különleges tisztasága révén kellemes illatot árasztott.

A magyar államiság ünnepének születése Mária Terézia királynő korából származik. Az uralkodó vélhetően hatalmának megszilárdítása céljából, országai kapcsolatának szorosabbra fűzése és legitimitása biztosítására Raguzából Bécsbe, majd Budára hozatta a Szent Jobb ereklyét, amely a török uralom miatt 1590 körül került Raguzába, a mai Dubrovnikba, az ottani domonkos szerzetesekhez. Hosszadalmas diplomáciai tárgyalások után a raguzaiak kiadták, és 1771. április 16-án már Bécsben csodálhatták a hívek, majd nagy pompával Budára szállították.

Mária Terézia ekkor rendeletében rögzítette, hogy a Szent Jobbot évente hatszor lehet közszemlére tenni, köztük augusztus 20-án, mely napot királyi rendelettel nemzeti ünneppé nyilvánította. Az ünnep azonban csak lassan vált az ország egységét kifejező szimbólummá, leginkább az 1818-as budai körmenet után, melynek helyszíne 1945-ig a budai vár volt, napjainkban pedig a pesti belváros.

A királyi legitimáció megszilárdítására már a tizenegyedik században is nagy szükség volt, mert Szent István királyunk halálát követően a nomád magyarság megtérítése és az európai minta szerinti feudális állam kialakítása a magyar törzsek, a keresztény és a pogány vezérek közti tartós ellentétekhez vezetett. 1083 nyarán Szent László kezdeményezésére István királynak, fiának, Imrének, Gellért püspöknek, valamint két remetének a szentté avatásával az uralkodó Árpád-ház megszentelése történt meg. A dinasztiák egyházi közreműködéssel történt szakrális legitimációja ez időtájt majdnem minden európai országban előfordult.

Szent Istvánt 1000 karácsonyán, (más értelmezések szerint 1001. január 1-jén vagy 1000. augusztus 24-én) koronázták királlyá Esztergomban. Ezzel megalakult a keresztény, független Magyar Királyság. Szent István megszervezte az egyházszervezetet és a vármegyerendszert, stabil pénzt veretett, meghonosította az oklevélkiadást, törvénykönyvet íratott, és mindent megtett, hogy az ország felzárkózzon a nyugat-európai országok szokásaihoz.

1083. augusztus 19-én szentté avatták, majd augusztus 20-án emelték oltárra Budán ereklyéit; ezzel ő lett az első magyar szent és egyben szent király. E dátum tehát a mai ünnep legelső előzménye.

(Koronázása millenniumán, a 2000. évben Bartholomeosz konstantinápolyi ortodox pátriárka is szentté nyilvánította, így a nagy egyházszakadás (1054) óta ő az első, akit mind a katolikus, mind az ortodox hívők szentként tisztelnek.)

A középkorban az egész Kárpát-medencében, sőt Európában elterjedt Szent István kultusza, ennek fontos eleme volt a búcsújárás és az Aranybullában (1222) is meghatározott „szent király ünnepe”, amelyet Székesfehérváron tartottak, bár kezdetben nem augusztus 20-án.

A Mária Terézia által elrendelt nemzeti ünnep történetében törést hozott az 1848-as forradalom és szabadságharc bukása utáni Bach-korszak, melynek idején a körmenetet betiltották. 1860-ban lett vége a tilalomnak, ezt követően egyre népszerűbbé vált.

A XIX. század végén a parlamentben felvetődött, hogy magyar nemzeti ünnepet kell létrehozni. Augusztus 20-a mellett március 15. volt másik lehetséges időpont. A vitában egyesek augusztus 20-át katolikus jellege miatt ellenezték, mert alkalmatlannak vélték egy soknemzetiségű és vegyes felekezetű ország egységének kifejezésére. Végül mégis ezt a napot választották. Katolikus jellege miatt azonban nem lett általánosan elfogadott ünnep.

Maga a katolikus uralkodó sem vett soha részt az ünnepen, kivéve IV. Károlyt, aki 1917-ben friss királyként a körmenet élén haladt.

A Monarchia idején újra felbukkant egy régi, ám már feledésbe merült szokás, az aratóünnep is, de nem kapcsolódott össze augusztus 20-ával, mint ahogy az új kenyér is csak 50 év múlva került a szimbólumok közé.

Augusztus 20-a, mint nemzeti ünnep alapjait a jelenlegi formában a Horthy-rendszerben fektették le, s ekkor vált egyetemes magyar ünneppé. A régi szokások közül megőrizték a Szent Jobb körmenetet, a lóversenyt, a tisztavatást, őrségváltást, tűzijátékot. Horthy maga református vallása ellenére rendszeresen részt vett a körmeneteken – a történelem újra megismételte önmagát, az államhatalom megszilárdítása érdekében a régi ünnepet megújították.

A II. világháború után új arculatot kerestek az ünnepnek, az első kormány élesen elhatárolódott tőle, mondván, hogy a Horthysta tradíciókat nem kell folytatni. Ennek ellenére mégis ezen a napon adták át például a felújított Szabadság hidat a fővárosban. Még folytatódtak a körmenetek is, de a vezetők kevésbé képviseltették rajta magukat. A Rákosi éra kiépülésével gyökeres változás következett az ünnep történetében, a kommunizmus berendezkedése után ugyanis újból tiltólistára került a körmenet, és új nevet adtak a napnak: addig leginkább Szent István napnak hívták, erről később lekopott a „szent” jelző. 1948-ban „Az új kenyér ünnepének” nevezték, egy évvel később lett belőle az Alkotmány ünnepe, a máig életben lévő (sokszor módosított) alaptörvényt 1949. augusztus 20-án léptették életbe. Az ünnep maradt, egy sokadik hatalom jogosságát támasztva alá.

Az 1956-os forradalmat követő Kádár-rezsimben először csak a nagyberuházások átadását időzítették erre a napra, már korábban, 1953-ban e napon nyitotta meg kapuit Budapesten a Népstadion (mai neve: Puskás Ferenc Stadion). Később szórakoztató rendezvényeket is tartottak. A hatvanas évek közepén látványosan bővült ezek repertoárja: ismét rendeztek tűzijátékot, vízi- és légi parádét, de a körmenet változatlanul tabu volt, egészen 1989-ig, amikor a Bazilikánál ismét megrendezték.

A rendszerváltásnál azzal kellett szembesülniük a törvényhozóknak, hogy három nemzeti ünnepünk is van, március 15, október 23, és augusztus 20. Az akkori választás újra augusztus 20-ra esett.

Ma a külsőségek megváltoztak ugyan, de a forgatókönyv alapjai a múlt század húszas évei óta ugyanazok: zászlófelvonás, tisztavatás, az új tisztek elvonulása az országzászlók, köztük az 1956-os lobogó előtt, vízi- és légiparádé, este pedig tűzijáték színesíti a programot.

Közel ezer éve ez az ünnep folyamatosan kifejezi Magyarország létét, változó körülmények közti fennmaradását. Kívánjuk, hogy újabb ezer év elteltével is így legyen!

Érdekességek:

http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=10507&page=2

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szentkorona-tan

http://beszelo.c3.hu/04/0708/09kovacs.htm