Pro Progressio díj Hajduné Dienes Szilviának

Már az óvónője tudta, hogy tanár lesz

2017.01.04 12:59    |    -vis-  

Rangos kitüntetést kapott a Kalocsai Szent István Gimnázium kémia-földrajz szakos pedagógusa, Hajduné Dienes Szilvia. A Budapesti Műszaki Egyetem Pro Progressio Alapítványa az idén nyolcadik alkalommal díjazta a természettudományi területen kiemelkedő teljesítményt nyújtó középiskolákat és tanárokat. Az említett szervezet legfontosabb tevékenysége az innovatív gondolkodást elősegítő tehetséggondozás. Az alapítvány kuratóriuma ebben az évben is olyan kiemelkedő eredményekkel rendelkező 50 év alatti tanárokat részesített elismerésben, akik nemzetközi és hazai versenyeken is szép sikereket elért tanítványokkal büszkélkedhetnek, tanulóik közül sokan érettségiznek emelt szinten és példamutató oktató-nevelő munkát végeznek. Hajduné Dienes Szilvia mindezen kritériumoknak megfelelt, sőt, imádja munkáját és missziójának tekinti, hogy a természettudományok világát ne csak oktassa, meg is szerettesse azt a diákjaival. Erről is mesél lapunknak adott interjújában.



Mit szóltál hozzá, amikor kiderült, hogy egyike vagy az idei díjazottaknak?

– Nagyon meglepődtem, amikor szeptemberben megtudtam és izgatottan vártam a díjátadót! Hatalmas szakmai elismerés ez számomra, a kitüntetést pedig a Budapesti Műszaki Egyetem központi épületében vehettem át Sipos Imre köznevelésért felelős helyettes államtitkártól, Józsa János rektortól és Pakucs Jánostól, a kuratórium elnökétől. Jó érzés volt annyi boldog ember közt lenni, nem beszélve arról, hogy rajtam kívül egyetlen kémia szakos kollégát tüntettek ki, aki a Fazekas Gimnáziumban tanít, az országból pedig további nyolc kolléga kapott elismerést.

hajdune1_450
 

Azért azt szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy országosan tízből egynek lenni hatalmas eredmény! Ez átfutott a gondolataidon, amikor hazahoztad a díjat? Készítettél amolyan belső számvetést a hozzá vezető szakmai útról?

hajdune2_300– Igen, annál is inkább, hiszen ott, az átadáson elmondták, hogy mi alapján tartottak erre érdemesnek. Egészen addig úgy gondoltam, hogy apróságok azok, amiket minden nap csinálok, amíg le nem ültem megírni a szakmai önéletrajzomat – merthogy ezt kérték tőlünk előzetesen. Amikor mindent összegyűjtöttem, akkor csodálkoztam rá, hogy az elmúlt néhány év alatt mi mindennel foglalkoztam. Nagyon-nagyon szeretem a munkámat és nagyon szeretem a diákokat is! Épp ezért régi vágyam az, hogy sikerüljön népszerűbb tantárggyá tenni a kémiát. Köztudottan e tekintetben nem állunk a toplista élén, de pont eme cél érdekében próbálok sokfelé ágazó tevékenységet művelni. Természetesen igyekszem a lehető legmagasabb szintre segíteni a tanítványaimat, akik szerencsére szép eredményekkel veszik az érettségi akadályait. Büszkén mondhatom, hogy ebben a tanévben is valamennyien az általuk elsőként megjelölt felsőoktatási szakra jutottak be. Volt, aki orvosira, más a gyógyszerészetire, fogorvosira, vagy éppen vegyészmérnökire adott be jelentkezést. Számomra ez a legnagyobb öröm, amikor azt látom, hogy a gyermeknek sikerül elérnie az álmát! Leírhatatlan érzés, amikor az egyetemről visszajön az iskolánkba egy volt tanítványom, összefutunk a folyosón, megállít, és azt mondja, „köszönöm”. Ez mindentől többet ér!

Ettől szebb visszacsatolást valóban nem kívánhat magának egy elhivatott pedagógus! Belenézhetünk abba a bizonyos szakmai önéletrajzba? Milyen fontosabb állomásokat, mérföldköveket, feladatokat emeltél ki benne?

– Sok mindent sikerült összegyűjtenem. Most a teljesség igénye nélkül nyilván a legfontosabb az érettségire történő eredményes felkészítés, hiszen az iskolánk fő célja mindenképpen az, hogy bejuttassa a diákokat a felsőoktatása. Egyfelől tehát ugródeszka vagyunk, másfelől viszont itt sok minden mást is lehet csinálni, de a sikeres érettségi a fő cél! Ahhoz viszont, hogy ezt elérjük, több területen kell ügyeskedni, és megszerettetni tárgyakat a gyerekekkel. Ennek érdekében szervezünk rendszeresen külön programokat. Igen nagy sikere volt tavaly a Dr. Csont nevű vetélkedő-jellegű rendezvénynek, amelyen rengeteg gimnazista, köztük megannyi humán beállítottságú is ott volt, és pont úgy élvezték, mint a reálosok. Szintén nagy népszerűségnek örvend a nyári, angol nyelvű kémiatáborunk, amelyre meglepően sokan jelentkeznek. Az idei évben csatlakoztunk a Kutatók éjszakája kezdeményezéshez, és úgy tűnik, hogy ez is szép számmal vonz érdeklődőket. Reméljük, hogy jövőre is megtarthatjuk a programot, aminek a váza egyébként már össze is állt a fejemben!

Ezek mind jól hangzó alkalmak arra, hogy a természettudományok világát közelebb hozzátok a gyerekekhez, de mi a helyzet a tanórákkal? Ott és akkor milyen eszköztárhoz tudsz nyúlni és hogyan élsz vele?

hajdune3_300– Minden osztállyal, köztük az általános tagozatosokkal is, próbáljuk elérni azt, hogy közelebb kerüljenek a reáltudományhoz, esetemben konkrétan a kémiához. Ehhez az Öveges laboratórium rengeteg lehetőséget kínál. Amikor idejönnek a kilencedikeseink, az általános iskolások fogadásán alapuló laborprogramnak köszönhetően sokan már úgy érkeznek, hogy jártak a laborban és meglepő, hogy milyen pontosan emlékeznek a kísérletekre. Tapasztalva tanulni tehát ismét beigazolódik, hogy a legcélravezetőbb! Nagyon sokszor előfordult, főleg éppen az ő esetükben, hogy az év elején olyan anyagot veszünk, amivel nem lehet kísérletezni, mert atommagot azért mégsem bontunk a laboratóriumban, de amikor eljutunk a tananyag adott pontjára, rendszeresen végzünk kísérleteket. Történhet ez bemutató-kísérlet formájában, vagy a gyerekek által. Az egyik ilyen fantasztikus témakör a sav-bázis reakció, ami látványos, szép és színes. Ezzel már általános iskolásként is találkoznak, és érdekes, hogy az akkor szerzett tudás rendre visszaköszön a gimnáziumi kémiaórákon és gyönyörűen vissza tudják mondani, hogy mi történik az egyes reakciók során, mi miért, hogyan színeződik el. Hasonlóképpen szokták élvezni az elektrokémiai kísérleteket, amikor például krumpliból és almából állítunk össze galvánelemeket. Látva az érdeklődő arcokat és azt, hogy mennyire tetszik nekik az ilyen formában történő tanulás, okkal bizakodunk abban, hogy a tantárgyat is közelebbinek érzik magukhoz. Tavaly még érettségizett nálunk idegen nyelv, illetőleg humán tagozatos osztály is, és a nyelvi osztályból volt olyan gyermek, aki orvosira, más gyógyszerészetire jelentkezett, míg a fogorvos hallgatónk pedig humán tagozatos osztályban végzett. Nem feltétlenül kell tehát reáltagozatos osztályba járni ahhoz, hogy valaki felfedezze magában a tehetséget vagy az érdeklődést a természettudományok iránt.

Visszakanyarodva a díjra, bár hölgytől nem illik a korára kérdezni, a Pro Progressio díj adományozója nyíltan közölte, hogy 50 év alatti pedagógusokat tüntet ki. Ebből fakadóan nyilván nem három-négy évtizede tevékenykedsz ezen a pályán, és tanulságos lehet, talán éppen egy diákod számára, aki olvassa ezeket a sorokat, hogy hogyan lett belőled kémiatanár?

-– Ez egy régi dolog. Én mindig is pedagógus szerettem volna lenni, amiben édesanyám is nagyon támogatott. Édesapám orvost próbált volna belőlem faragni, de az nem az én asztalom. A reál-véna viszont megvolt, azt hoztam magammal. Édesanyám mesélte, hogy már az óvó nénim megmondta, hogy tanár lesz belőlem, mert állandóan csacsogtam, rengeteget beszéltem. Feltűnt neki az is, hogy ügyesen adom össze az almákat, meg a körtéket, úgyhogy valószínűleg jó reál-vénám van, tehát jó eséllyel ilyen szak lenne számomra a testhezálló. Nagyon jó pedagógus lehetett, hogy ezt már olyan korán megjósolta. Mit mondhatnék? Bejött neki! Ellenben azt is észrevette, hogy a rajzolás nem az erősségem. Mondjuk ez földrajz órán nem mindig előny, mert a mai napig érdekes geoidokat tudok a táblára kanyarintani.



Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás