1. Kezdetektől a II. világháborúig

Több kalocsai médium hasábjain megjelent a Kaloprint Nyomda február eleji bezárásáról szóló hír. Az egyik lap megemlítette, hogy a nyomda 1991-ben alakult. Valójában ez az 1991-es alakulás, tulajdonképpen átalakulás volt, hiszen a nyomda és a jogelőd nyomdák működése több mint száz évre tekint vissza. A Kaloprint Nyomda bezárásával Kalocsa leghosszabb ideig működő nyomdája szűnt meg. A Kaloprint Nyomda őse Jurcsó Antal 1898-ban megnyílt nyomdája volt.

A Jurcsó nyomda alapítását korábban három kalocsai nyomdaalapítás előzte meg Az 1733-ban alapított papnevelde, az 1765-ben alapított gimnázium és az egyházmegyei papság tankönyv- és könyvszükségletének kielégítésére Batthyány érsek Kalocsára hívta az esztergomi Royer Ferenc nyomdászt, akit Fitz József könyvtörténész az utolsó magyar vándornyomdásznak nevezett. A nyomda működése nem igazolhatta Royer számításait, mert egy év múlva, 1766-ban a nyomdát 5.000 forintért eladta az érseknek és távozott Kalocsáról. Az érsek a nyomda vezetését, a gimnáziumhoz hasonlóan, az előző évben Kalocsára hívott piaristákra bízta. A nyomda több-kevesebb sikerrel működött az 1817-es megszűnéséig. Fennállása során tankönyvet és olvasnivalót biztosított a Kalocsán tanuló diákoknak, papnövendékeknek és más írástudóknak. A nyomda történetét, más kalocsai nyomdák történetével együtt hűen tükrözte a Viski Károly Múzeumban 1995-ben rendezett időszakos nyomdatörténeti kiállítás.

Kalocsa második nyomdáját az 1848-as szabad sajtóban készült híres 12 pont (Mit kíván a magyar nemzet?) és a Nemzeti dal kinyomtatásában közreműködő két nyomdász, Holmeyer Ferenc és Malatin Antal alapította 1857-ben. A nyomda a mai Malom utcai szociális otthon épülete helyén állt földszintes épületben működött. (1900 előtt a Malom utca rövid szakasza a Nyomda utca nevet viselte.) Ebben a nyomdában, a szétválás után pedig a Holmeyer, majd Werner nyomdában nyomták a Kalocsai Néplapot 1898-ig. A közös nyomda 1882-ig működött, amikor Malatin Antal kivált az üzletközösségből, és megalapította új nyomdáját, ami Kalocsa harmadik nyomdája volt. Ezt követte Jurcsó Antal nyomdaalapítása 1898-ban. A nyomda az Úri (ma Hunyadi J.) utca 351. számú házban működött. (Ez a ház a mai református templom környékén volt.) Később még egy nyomda alakult Kalocsán. 1910. október 1-jén Szeidler Aladár és Moravcsik Győző megalapították nyomdájukat a mai Szent István király út 59. számú házban, amiben egykor a kenyérbolt működött (ma a Panda áruház van az épület helyén.) Szeidler Aladár névmagyarosítás után a Bakonyi Aladár nevet vette fel.

A nyomda Bakonyi nyomda néven vált ismerté. Visszatérve a Holmeyer nyomdára, a Holmeyer családba benősült, könyvkötőből nyomdásszá lett Werner Ferenc a Malom utcából Úri (ma Hunyadi J.) utca 354. számú házba (a ház helyén ma a városi könyvtár melletti park van) költöztette a nyomdát 1890-ben. 1898-ban pedig megvásárolta Malatin Antal nyomdáját és összevonta a saját, apósától átvett Holmeyer nyomdával. A nyomdába betársult fia, ifj. Werner Károly is.

A nyomdaalapító Jurcsó Antal igazi, vállalkozó szellemű üzletember volt, aki mindenbe belefogott, amiben pénzt látott. Vállalkozásai, így a nyomdája is, sikeresek voltak. A nyomda elindulásakor megszerezte a Kalocsai Néplap nyomtatását is, a hetilap kiadója is a nyomda lett. Vállalkozásait igyekezett Kalocsa legforgalmasabb utcájára telepíteni, így a Haynald (korábban Úri, ma Hunyadi) utcából a Szent István utcába helyezte át nyomdáját 1901-ben. A nyomda feltehetően a mai moziépület telkére került, ahol 1905 áprilisában villamosította. 1911-ben áthelyezte a Szent István út 31. szám alá, ahol, fennállása alatt leghosszabb ideig működött a nyomda. Az idők múltával Jurcsó figyelme más vállalkozások felé fordult, 1911-ben új vetélytársa is lett, a Bakonyi nyomda (a Werner nyomda nem volt számára igazi konkurencia), így 1919-ben eladta a cégét az év elején megalakult Árpád Rt-nek, amely egyházi érdekeltségű társaság volt. Elsősorban a kalocsai és a főegyházmegyei egyházi tanintézetek tankönyv-, füzet- és egyéb taneszköz-szükséglete kielégítésére jött létre, de a nyomdában más könyvek is készültek. A Kalocsai Néplapot továbbra is ebben a nyomdában készítették. Az adás-vétel április hónapban fejeződött be.

A két világháború közötti időszakban két jelentős nyomda működött Kalocsán, az Árpád és a Bakonyi nyomda. A harmadik, a Werner-féle 1927 nyarán ifj. Werner Károly halálával megszűnt. Mivel az Árpád nyomda egyházi érdekeltségű volt, Bakonyi Aladár pedig távolabb állt a katolikus egyháztól, automatikusan kialakult mindkét nyomdának a vevőköre. A hagyományos nyomdatermékek mellett az Árpád nyomdában készültek a főegyházmegyei iskolákban használt tankönyvek mellett az iskolai füzetek és egyéb papír alapú tanszerek is. Továbbra is itt nyomták az egyházi fenntartású Kalocsai Néplapot. (A két világháború közti Kalocsa másik lapját, a több, mint 20 éven keresztül megjelenő, a mindenkori kormánypárthoz közelálló Kalocsai Újságot a Bakonyi nyomda nyomta. Az Árpád Rt. a nyomda mellett könyv- és papírkereskedést is működtetett. Ez a konstrukció már a nyomda Jurcsó-korszakában is működött, mert Jurcsó Antal még 1907-ben megvásárolta az előző év végén elhunyt Joachim Ágoston negyven éve fennálló könyv- és papírkereskedését. Jurcsó a Joachim könyvkereskedés megvásárlása előtt is foglalkozott könyvkereskedéssel, de az korábban nem volt jelentős.

(Folytatjuk)