www.kalocsaineplap.hu | Kalocsai Néplap Online Kalocsa és a környék lapja

Szakrális Művészetek Hete

Különleges előadássorozat az Érseki Kincstárban

2011.10.11 22:25 | Dávid Attila

Idén harmadik alkalommal került megrendezésre Kalocsán szeptember 19. és 23. között az „Ars Sacra”, vagyis a Szakrális Művészetek Hete a Katona István házban (más néven: Érseki Kincstár) a Hunyadi u. 2. szám alatt. Mint ahogy Lakatos Adél muzeológus elmondta, ez tulajdonképpen egy országos kezdeményezés, amihez a Kincstár is csatlakozott.

Ennek a hétnek az volt a célja, hogy a szakrális művészeteket közelebb hozza a diákokhoz, a gyerekekhez, illetve természetesen a nagyközönséghez. Múzeumi előadásokat szerveztek, mert úgy vették észre, hogy például a diákok nagyon fogékonyak az előadásokra – ha az ember megfelelő nyelven tálalja az információkat. Restaurátor-előadókat hívtak, akik nem csak elméletben beszéltek (vagyis nem egy művészettörténeti értekezést hallhattak az érdeklődők), hanem olyan gyakorlati ismereteket adtak át, amelyek közelebb hozták a közönség számára mondjuk az ötvösmesterséget, vagy a bútorkészítést – mondhatni, „megszólaltatták” a tárgyakat. A résztvevők pedig ezáltal a művészeti irányzatokhoz is közelebb kerültek.

Főként vetített előadások voltak, amelyek folyamán a képek alapján beszéltek a restaurátor-előadók, majd az előadást követően – például az ötvösóra után – ki is próbálhatták az érdeklődők a szakma eszközeit, a poncoló kalapácsot, a ponctűket, ezeket a finom kis ötvösszerszámokat, amelyek nem fordulnak meg egy átlagember kezében.

ars_sacra_260 Az adott héten volt egy Katona István-nap is (ő idén kétszáz éve halt meg), az életéről volt egy vetítés/előadás, ezután a résztvevők megnézték az Érseki Kincstárban látható Katona István-emlékszobát, ahol az életével kapcsolatos levéltári dokumentumok tekinthetőek meg, valamint a nagy történeti munkáiból látható egy válogatás, ami kifejezetten erre az alkalomra készült.

Volt olyan előadás is, amelyet azok a kőszobrász-előadók tartottak, akik a kalocsai székesegyház szobor-, illetve faragott kőrészlet-restaurálásán dolgoznak. Ez is azért volt érdekes, mert helytörténeti vonatkozása is van: a résztvevők visszaemlékezhettek, hogy ez a két restaurátor volt az, aki koordinálta a szoborleemelést – ami nem is volt egy egyszerű feladat, mert úgy kellett megkötözni a szobrokat, hogy ne hulljanak darabjaikra. A székesegyházról lekerült szobrok jelenleg a Kincstár udvarán vannak – úgyhogy ez az előadás egy „helyszíni szemlével” kezdődött, ahol az érdeklődők megnézték a szobrokat, hozzáérhettek, körüljárhatták, rácsodálkozhattak, hogy a kő ennyire le tud pusztulni, az állaga ennyire le tud romlani. (Gyakorlatilag ezek a szobrok tényleg mállanak: az ember hozzáér, és ottmarad egy-egy darabka a kezében – erre volt is példa, úgyhogy nem véletlen, hogy le kellett emelni őket.)

Így az előadások során részben gyakorlati tapasztalatokat is szerezhettek az érdeklődők – így a hallott dolgok sokkal jobban elmélyülhettek...

(E sorok írója a bútorrestaurátor-előadáson vett részt, ahol többek között azt is megtudta, hogy csak restaurátor restaurálhat – holott a munkák egy részét egy jókezű asztalos is el tudná végezni, aki – és ez fontos – nem kevesebb, mint egy restaurátor, hanem más.)