Találkozás a Camino-könyvek írójával

„Érezte, váltania kell…”

2018.01.17 13:20    |    Gábor Erika  

A Tomori Pál Városi Könyvtár közönségtalálkozóra invitálta Sándor Anikó írót-újságírót, aki néhány évvel ezelőtt hátat fordított eredeti hivatásának, és élete folytatására a nagy zarándokút, az El Camino megtétele közben remélt megoldást találni. Nem is csalódott, ám nemcsak erre a problémára lelt megdöbbentő válaszokat.

sandoraniko1_250Sándor Anikót és könyveit sokan ismerték az előadásra érkezett közönség soraiból, és néhányan azt is jelezték kérdésére, hogy ezután készülnek a zarándokút bejárására. A szerző röviden ismertette életmódváltásának okait is: a bulvármédiában dolgozva rengeteg stressz kísérte mindennapjait, aggódva látta, hogy kollégái közül mennyien betegedtek meg, vagy távoztak örökre, és egyre inkább érezte, váltania kell. Szó szerint egyik napról, vagy még inkább egyik óráról a másikra meghozta a döntést, hogy elindul megvalósítani az álmait, amíg még nem késő.

Kedves Olvasó, aki most ingerülten tovább akar lapozni, és azt mormolja, hogy dajkamesékre nem kíváncsi, kérem, ne tegye! Mindenki megváltoztathatja az életét, ha hajlandó megfizetni az árát! Mert enélkül nem megy. Ez az ár nem (csak) pénzben mérhető, kétségtelenül fizikai-lelki megpróbáltatásban is, de az út végigjárható.

Az az Út is, amelyre Sándor Anikó lépett. A több évszázad óta milliók által bejárt, 800 kilométeres, a spanyolországi Santiago de Compostelában végződő nagy zarándokút, az El Camino.

És az írónő elbeszéléséből, képeiből elénk tárult az az – esetében negyven napig tartó – utazás, amelynek végén mindenki azt állítja, már nem ugyanaz az ember, aki elindult. Szembesül önmagával, tükröt tartanak elé saját gondolatai és útitársai, és mindig, de mindig megérkezik a segítség, amikor arra van szükség.

 

sandoraniko2_450
 

 

Ez az utazás nem az egyetlen álma volt Sándor Anikónak. Évekig tanulta a tangót, és úgy érezte, el kell mennie oda, ahol ezt az életérzést eredetiben tapasztalhatja meg. Mert a tangó, az nem csak egy tánc… Lelkesedése egészen Buenos Airesig repítette, ahol a négy hétre tervezett útból négy hónap lett, és ahol nagyon megszerette az argentin embereket. Ebből is könyv lett (Pillangó a vállamon), mint ahogyan egy indiai útból (Zuhanó repülés), és meglett a megoldás az életére is. Az írás mellett életmódtanácsadó végzettséget is szerzett, és ma már – a könyvek mellett – emberekkel találkozva, foglalkozva mondja, bizonyítja a maga, és az „útközben” felfedezett emberek példáján, hogy a hit, az akarat, a kíváncsiság, a nyitottság és a szeretet mekkora csodákra képes.

– Értelmet nyert az a gondolat, hogy Isten benned van – fogalmazta meg az írónő saját lelki fejlődésének egyik legfontosabb tapasztalatát. – Ma már tudom, hogy mindig csak a belső hangra szabad figyelni, mert a válaszok megérkeznek. Mindenkinek megvan a maga útja, amit fel kell ismernie, és végig kell járnia. Nem feltétlenül Spanyolországba vezet, de út mindig van előttünk.




Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás