„Érdemes mindig, mindenhol magyarnak maradni”

2014.11.21 09:20    |    Gábor Erika  

A 250 éves Szent István Gimnázium jubileumi programsorozatának keretében november 12-én egy régi – a jezsuita rend korszakában ide járó – diák, dr. Szentkereszty György mesélt az életéről hallgatóságának.

A vendéggel Keleti Sarolta igazgatóhelyettes beszélgetett. Bevezetőjéből megtudtuk, hogy dr. Szentkereszty György 1930-ban született, édesapja az érsekség jószágigazgatója volt. Kélespusztán járt elemi iskolába, majd 10 évesen került a 8 osztályos kalocsai jezsuita gimnáziumba. Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdett el jogot hallgatni, ám származása miatt eltanácsolták. Látva, hogy itthon nem léphet tovább, 1949-ben elhagyta az országot és Ausztriába, majd Németországba került. Egyetemre járt, belépett a jezsuita rendbe, ám újabb fordulat jött életében, és Innsbruckban kötött ki, ahol a bankszakmában helyezkedett el. Végigjárta a „szamárlétrát”, és egészen az igazgatói posztig eljutott. Megnősült, négy gyermeke, hét unokája született, és már dédunokának is örülhet.

A beszélgetésből kirajzolódott, hogy az életrajzi adatok mögött egy szilárd elveket valló, hitéért és társaiért tenni kész ember van, aki hallatlan szerénységgel beszélt tetteiről. A mai diákok (és felnőttek) számára is érdekes részleteket tudtunk meg arról, hogyan élte meg egy fiatal a második világháború eseményeit. Megismerhettük egy tizenéves szemszögéből a német, majd orosz megszállást, majd a háború utáni világrend-váltást, amelyben tótágast állt minden. Széthullott az addigi rend, és meg kellett élnie: a számára alapvetően fontos keresztény értékrend már bűnnek számít, amely miatt a hazájában nem tartanak igényt tudására, gondolkodására – személye értéktelen a hatalom szemében.

szentkereszty1_450

A 19 éves fiatalember egy barátjával szervezésbe fogott, és velük együtt huszonnégyen (egyszerre 2-2 fő) hagyták el az országot az Orient Expresszen – no, nem rajta: alatta, egy akkumulátorszekrény mellett megbújva utaztak 18 órát Linzig! Ausztriából Németországba, Kölnbe került, ahol egyetemre került, közgazdaságtant hallgatott. Belépett a jezsuita rendbe, ekkor Belgiumban tanult filozófiát, majd Innsbruckba helyezték, a Mária Kongregációba, ahol 250 fiatallal foglalkozott egy iskolában. Itt élte meg az 1956-os forradalmat, és itt jött el életének egy páratlanul értékes és izgalmas szakasza.

Először egy emigráns magyar fiú miatt keresték meg: német és magyar nyelvtudására alapozva kérték, hogy segítsen neki helyet találni. Miután ez sikerült, egyre több, Ausztriába érkező menekült ügyében fordultak hozzá, és ekkor komoly szervezésbe fogott. Ennek köszönhetően egy kiterjedt segélyakció alakult ki, amelynek során több mint száz helyi család fogadott be menekült fiatalokat, és a nemzetközivé szélesedett megmozdulásnak hála, négy gimnázium és öt internátus jött létre. A befogadó családok és az akció során kialakult intézményhálózat közel ezer magyar diáknak nyújtottak otthont és tanulási lehetőséget!

Dr. Szentkereszty György a későbbiekben is sokat tett a közösségért, kiemelten a magyar emigránsok ügyéért. Tagja volt a német lovagrendnek éppúgy, mint a Pax Romana Mozgalomnak – utóbbinak 1978-tól vezetőségi tagja, 1986-tól alelnöke, 1988 óta elnöke. Ez a szervezet a keresztény magyar értelmiség szövetsége, amely több országban működik. Céljuk a külföldön vagy hazájukban kisebbségként, szórványban élő magyarok összefogása, érdekeik képviselete, a keresztény értelmiség magyarságtudatának megtartása, fejlesztése.

szentkereszty2_450

A beszélgetés végén Keleti Sarolta megkérdezte, mit üzenne a mai diákoknak.

– Ez nagyon nehéz – mondta elgondolkodva dr. Szentkereszty György. – Úgy gondolom, ma is fontos, amit én vittem magammal innen, egykori iskolámból: érdemes őszintén, a józan kritika útján járva követni a keresztény értékrendet. Mert a hibákat ki kell és ki is lehet javítani! A másik: érdemes mindig, mindenhol megmaradni magyarnak!

Dr. Szentkereszty György egész életében személyes példájával igazolta az általa elmondottak igazát. Diákkorától máig bátran kiállt azon értékek mellett, amelyeket fontosnak tartott, és nem félt a kockázatvállalástól sem. Sosem fordított hátat annak az országnak, ahol született, mert el tudta választani a hatalom és haza fogalmát egymástól. Megalakulása óta tagja a Szent István Gimnázium Baráti Körének, volt osztálytársaival együtt több értékes géppel támogatta az iskolát, állandó résztvevője a szervezet találkozóinak.

Köszönjük, hogy ilyen hű a szülővárosához, egykori iskolájához, és szerkesztőségünk minden tagja nevében kívánunk neki jó egészséget, sok örömet és még hosszú, boldog éveket családja körében – és visszavárjuk!

 


Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás