Szívességről

2010.06.25 15:18   

A ma emberére jellemző az egocentrikus beállítottság, az énközpontúság. Ennek a magatartásnak ezek a mondatai: csak nekem legyen jó, csak valahogy én elkerüljem a nehézségeket, csak nekem sikerüljön előbbre jutnom, nekem legyen szerencsém, az én vállalkozásom legyen sikeres… Néhányat említettem a leggyakoribbak közül, a teljesség igénye nélkül.

Ez a hozzáállás nagyon veszélyes, mert közömbössé, érzéketlenné tehet, más emberek problémái iránt. Az természetes dolog, hogy az ember jót akar magának és a családjának. Dicséretes, ha ennek érdekében kész szorgalmasan dolgozni is, de ez még nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy másokra is gondoljon, hogy észrevegye, hol segíthet embertársán. A szívesség az, amit nem kötelező megtenni, ami jóindulatról, segítő készségről szól. Az a cselekedet, amit valaki szívesen, önként, a szeretetből fakadó figyelmességből tesz meg a másikért és ezért nem vár semmilyen ellenszolgáltatást vagy elismerést.

Az élet magával hozza azokat a helyzeteket, ahol alkalom nyílik a szívesség gyakorlására. Ha nem azt lessük folyton, hogy mikor, miből, kiből húzhatunk hasznot a magunk számára, ha nem arra várunk, hogy mások tegyenek nekünk jót, akkor észre fogjuk venni azt, amikor mi tehetünk valamit a másikért. A szívesség gyakorlásában Jézus jó példával szolgált minden ember számára. Sok-sok oldalon keresztül lehetne sorolni ezen cselekedetek sorát. Most csak egy történetet említek. Jézus egyszer együtt volt a tanítványaival egy helyen, ahol megpihentek. A kor szokása szerint a házigazda egyik rabszolgájának volt a feladata az érkező emberek lábának a megmosása. Ez a vendégszeretet és a tisztelet jele volt, ugyanakkor egy fizikai szükséglet is, mert akkoriban saruban jártak az emberek azon a vidéken. Itt és most nem volt ilyen szolga. Jézus egy darabig várt, majd vette a mosdótálat és a törlőt, és sorra megmosta a tanítványai lábát. Amit Jézus tett; bármelyik tanítvány megtehette volna, de mindegyik rangon alulinak tartotta a feladatot, ezért várt, hogy a másik tegye meg (János 13,1-17).

Én úgy gondolom, hogy aki örömmel tesz szívességet, az nem kisebbé, hanem nagyobbá és nemesebbé válik. Kezdjük el gyakorolni! Vegyük észre azokat a helyzeteket, amikor segíthetünk valakinek! Ez lehet egy útbaigazítás, egy előreengedés, egy vásárlásnál nyújtott segítség, egy vak ember átvezetése az úton… és sorolhatnám több oldalon át.

Akinek kész a szíve, az észre fogja venni a szükséget, és gyakorolni fogja, a szívességet.

Bálint Miklós lelkipásztor


Kultúra

Kalocsai Néplap Online Kalocsai Néplap KaloPress Nyomda Nagyítás Nyomtatás