www.kalocsaineplap.hu | Kalocsai Néplap Online Kalocsa és a környék lapja

A Szülőföld Akadémia utolsó előadása

„Aki épít, bízik a jövőben…”

2011.03.09 21:21 | Gábor Erika

A sok információ, érdekesség mellett a címbeli mondatrész csengett vissza fülemben még este is, amikor papírra vetve megpróbáltam Önnek, Kedves Olvasó, átadni Géderlak bemutatkozásának élményeit.

A Duna menti falvak kedves színfoltja ez a település, amelynek minden utcáján, közterén érződik a szerető igyekezet, ahogy saját kedvükre, meg az ide látogatók örömére széppé varázsolják lakóhelyüket az itt élők.

Nézzünk bele kicsit a község múltjába. Az első írásos emlék 1121-ből származik. Ez arról szól, hogy ide települő francia szerzetesek a Gedír dombra építették fel prépostságukat. Maga Géder már 1294 körül is létezett, csak akkor az ócsai prépostság filiája volt. A mai Géderlak 1775 körül Gedír és Lak településekből jött lére. A kis falu a századok során a Duna áradásai, majd a törökök dúlása miatt többször került a pusztulás szélére. Árvizek, járványok, és a történelem viharai során többször is újjászületve, Géderlak csendesen élte a kis alföldi falvak életét.

A II. világháború után a falu körül tanyarendszer alakult ki. A lakosság akkor – és ma is – a mezőgazdasági termelésből (zöldség- és gyümölcstermesztés, állattenyésztés) élt.

1960-70 között sokat fejlődött a település: vezetékes ivóvízrendszer, tsz-székház, egészségház, művelődési ház épült. Ma a falu lakossága 1076 fő. Nagyobb vállalat, vállalkozás nincs a községben, oktatási intézményei társulásban működnek. Korszerű sportcsarnoka építészeti szempontból is különleges – parasztbarokk homlokzatával igazi látványosság.

Géderlak a Duna közelségére és a kompátkelőre építve próbálja az átutazó turisták számára vonzóvá tenni a települést. Gyönyörű terek, parkok, virágos utcák, takaros épületek várják a látogatókat, a Duna pedig strandolásra alkalmas parttal csalogatja a fürödni vágyókat. Géderlak több kitüntetést kapott már településvédelmi, település-szépítési tevékenysége alapján. 2002-ben az Európai Virágos Városok és Falvak versenyen aranyérmet szerzett Magyarországnak, a Belügyminisztériumtól pedig Kós Károly-díjat kapott. Nevezetességeiket – Millenniumi Emlékpark, Szent László templom, Kobolya horgásztó, Duna-part – óvják, folyamatosan ápolják, szépítik. A faluban öt civil szervezet is munkálkodik a lakosság biztonsága, jóléte, szórakozása érdekében.

Katona György polgármester mutatta be a település múltját és jelenét, és a képet az óvodások, iskolások, közösségek egészítették ki. Kasi Boglárka verset írt Géderlak címeréhez címmel, amit Berényi Bettina adott elő, Horváth Tamás képösszeállítást készített a falu értékeiről. A géderi származású Posztobányi László zenész, újságíró egy különleges, a country és a western „összeházasításából” született csokrot mutatott be, hatalmas sikerrel. Megismerhettük diavetítést nézve a szépséges Szent László templom történetét, majd a mába lépve az óvodát, a 2010-ben felújított Szent László Általános Iskolát mutatta be Molnár-né Kiss Piroska, illetve Katonáné Kovács Krisztina tagintézmény-vezető.

A falvak bemutatkozásának elmaradhatatlan része a zene és a tánc. Így volt ezen a délutánon is. A falu férfikórusa, az általános iskola végzőseinek keringője mellett két népi hagyományőrző csoportot is megismerhettünk: a Búzavirág Táncegyüttest (vezetője Csánki Mónika) és a Géderlaki Népművészeti és Kulturális Egyesület keretein belül működő hagyományőrző népi együttest (vezetői Magó Marianna és Herczeg Gábor). A remek táncokhoz az Iszkába együttes szolgáltatta a muzsikát.

Nem mulasztották el, hogy megemlékezzenek az elődökről: a XX. század elején induló Gyöngyös-bokréta mozgalom idején született sikerekről, és ami közelebb van hozzánk: a hagyományőrzés és tánctanítás terén hosszú évekig hatalmas elismerés mellett munkálkodó Berényi Istvánról és feleségéről, akiknek az irányítása idején sorra kapta az együttes az arany, ezüst, bronz minősítéseket.

A géderlaki népviselet és a régi farsangokra való visszaemlékezés mellett „kézzelfogható” bizonyítékot is kaptak arról a nézők, hogy mennyire készültek erre az alkalomra a falubeliek: isteni illatú „rongyos” pogácsa, meg zamatos bor várta az előadásról kisereglő nézőket – akik ezen az estén minden létező létszámrekordot megdöntöttek(!) –, és aki a program előtt nem tette meg, még kigyönyörködhette magát abban a kiállításban, amely gyermekrajzokból és a falu életét megörökítő képekből állt össze.

A Szülőföld Akadémia II. évfolyama ezzel véget ért. Az előadás-sorozatról jövő heti számunkban olvashatnak összefoglalót. Addig is: gratulálunk a kitartóknak, a friss Szülőföld-Diplomásoknak!