www.kalocsaineplap.hu | Kalocsai Néplap Online Kalocsa és a környék lapja

Nyugat-busszal utazás a múltba

2008.09.20 19:14 | Boglár

Méghozzá 100 évvel ezelőttre. Történt ugyanis, hogy feltűnően piros busz ácsorgott Kalocsán a 48-asok terén szeptember 7-én vasárnap és 8-án, hétfőn. Oldala telis-tele híres írók, költők fényképeivel. Jobbnál jobb, igazi pillanatképekkel. A buszmegálló táblán: www.pim.hu; www.nyugat100.hu; Száz éves a Nyugat; A Petőfi Irodalmi Múzeum utazó kiállítása. Kaptam rá egy jegyet.

nyugatbusz_300 Hát akkor, kalandra fel! Régről ismerős vezető fülke, kapaszkodók és jé: itt a piros lyukasztó is! Vigyorogva kezelem a jegyem. A kiállítási tárgyak nagy része mostanság szokásos reklámplakátra emlékeztet, amint négyfelé nyújtózkodik a kapaszkodók között. Egy ilyen lapon egy fénykép egy szerzőről, néhány sor arról, mikor került ő a Nyugathoz, mi jelent meg tőle a folyóiratban – semmi érdektelen életrajzi adat –, egy részlet abból, ami nyomtatásban megjelent és valami személyes: egy kézirat oldal – van, aki olvashatóan írt és szépen, van aki nem; aki sokat javított, aki semennyit; vagy egy pár soros magánlevél, amit egyik szerző a másiknak írt. Annyira kevés egy emberről, hogy kíváncsivá tesz, hogyan és hol éltek, dolgoztak? A busz hátuljában folyamatosan üzemel a „tv”, kényelmes buszülésekre telepedve figyelhetünk egyes nyugatos szerzőket, ahogy élnek, írnak, beszélnek. És közben zene szól. A korabeli kávéházakra jellemző és azokat idéző. Elmélyedhetünk ezen vendéglátó egységek és az irodalom kapcsolatában néhány tabló által is. Mint a vitrin üveglapjai, csúsztathatók egymás mögött. Érintőképernyőket is találunk, amiken ki lehet tapogatni korabeli térképen, hogy hol is voltak ezek a kávéházak, hol laktak az írók, költők, képbe kerülhetünk, ki mikor csatlakozott a Nyugathoz, mikor jelent meg könyve, és nem csak évszámokhoz, történelmi eseményekhez is köti az adatbázis. Egyszerűen, képszerűen. Megcsodálom a Nyugat kiadásában megjelent kötetek borítóit, rácsodálkozom a korabeli hirdetésekre, grafikákra és a különböző Nyugatot kritizáló, gúnyoló lapok karikatúráin, versparódiáin is remekül szórakozom. Órák óta kalandozom a múltban. Pihenésképpen megkérdezem, hogyan is került ide ez a jármű.

– Idén ünnepeljük a Nyugat folyóirat megalakulásának 100. évfordulóját – válaszolja Kákonyi Magdolna múzeumpedagógus. – Ebből az alkalomból egy négytermes, nagyon látványos és tárgy-gazdag kiállítást sikerült a Petőfi Irodalmi Múzeumban létrehoznunk. Aztán, mikor láttuk, milyen nagy az érdeklődés iránta, ez adta az ötletet, hogy érdemes kiterjeszteni az egész országra, eljuttatni olyan helyekre is, ahonnan talán problémás lenne Budapestre utazni.

– Miért busz?

– Ez bizonyult a legpraktikusabb ötletnek. Nem kell egyik városból a másikba áttelepíteni, kiállító helyet berendezni, az sokkal munkásabb, időigényesebb és valószínűleg költségesebb is lenne, és így alakult, hogy egy ilyen mobil kiállítást terveztünk, szerveztünk és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nagy sikere van mindenhol.

Annyira jópofa, hogy egyszerűen nehéz lenne bárkinek is elmenni mellette, és amikor még menetjegyet is kap rá az ember, elkezd játszani és már ott is ragadt.

– A busz hátulján olvastam az útvonalat. Kalocsa előtt többek közt Pécs, Kecskemét, Tiszafüred szerepel, utána Paks, Szekszárd, Szeged… Ötven név! Ilyen sok megálló van?

– Ennyi állomást akkor terveztek a szervezők, mikor elkészült a busz dekorációja, ennél sokkal több helyen volt és még több helyre megy a mobil kiállítás, mert folyamatosan érkeznek meghívások. Az útvonalterv úgy alakult, hogy a PIM munkatársai, körülbelül száztízen, mozgósították a különféle kapcsolataikat, és mivel én ebből a térségből származom, keceli születésű vagyok, így természetesnek tűnt, hogy a szűkebb pátriámba is megpróbálom elhozni ezt a lehetőséget. Kalocsa volt az egyik lehetséges helyszín és hál’ istennek nagyon készségesek voltak, illetve örültek a lehetőségnek. Felismerték ennek a jelentőségét, hiszen több középiskola van a városban, és pont ez a korosztály nagyon sokat tanulhat ebből a kiállításból. Vagy, ha nem is tanul, de egy kicsit jobban megérti a Nyugatnak a történetét, kicsit más képet is kap a tanult írókról, költőkről. Lehet, hogy egy benyomás, egy fotó elindít benne valamit, és onnantól kezdve sokkal személyesebb lesz a kapcsolata az adott költőhöz, ez egy élményszerű befogadásra ad lehetőséget.

A két nap alatt több száz „időutazó”, köztük, a jó szervezésnek is köszönhetően, tíz középiskolai osztály kirándult ezzel a busszal, és a „feketedoboz” (vendégkönyv) tanúsága szerint nagyon élvezték.