Mindig is csodálkoztam, miért kell húsvét és karácsony előtt nagytakarítást végezni. Én általában úgy gondoltam, nem előtte, hanem utána kellene, amikor vége a morzsálásnak, a vendégjárásnak.
Aztán egyszer valami miatt elmaradt a nagytakarítás, és bár nem látszott a lakásban semmi kosz, mégsem éreztem magam felhőtlenül. Hiányzott a nagytakarítás utáni tisztaság érzete, tudata, lelkülete, illata. És így van ez a lelkünkkel is: az ünnepek előtt rendbe kell, kellene tennünk.

Különösen a szeretet ünnepe előtt. Hisz hogyan lehet felszabadultan ünnepelni, ha a környezetünkben mindenkire irigykedünk, vagy harag, gyűlölködés van a szívünkben? Adventi hetekben élünk, amely várakozási heteket jelent. Mire várunk, mire vágyunk? Főleg úgy, ha már nemcsak a nagy, hanem a rendszeres heti, napi takarításokat is rég elspóroltuk. Testünk a szép, tiszta otthonban, lelkünk a karban tartott testben érzi jól magát – ám mi lakozik a lelkünkben? Ha a lelkünkben nincs rend és tisztaság, az kihathat a testünkre, az otthonunkra is? De még mennyire! Hová tesszük a hulladékot, a szemetet? A kukába. És ahhoz, hogy ne bűzölögjön, annak tetejét lecsukjuk, és amit már oda betettünk, azt nemigen guberáljuk vissza. Rendbe kell tennünk magunkat belülről is. Azokat az érzéseket, indulatokat, amelyek mások ellen irányulnak, fel kell ismerni, és szívfájdalom nélkül be kell dobni a kukába. Amíg nem tesszük ezeket a dolgokat a kukába, és nem zárjuk le annak tetejét, addig ezek bűzölögni fognak. És ki szereti a bűzös ember társaságát? Nagyon sok olyan dolog van bennünk, ami a kukába való, de néha kijön belőlünk, amikor az „felborul”. Hogy miként készülünk az ünnepre, hogyan tesszük rendbe lakásunkat, lelkünket, ez példa értékű. Miért? A Stern magazin megbízásából végzett közvélemény-kutatás azt vizsgálta Németországban, hogy milyen példaképei vannak a ma emberének. A kutatások szerint az első helyen az édesanya áll, a másodikon Kalkuttai Teréz anya, a harmadikon pedig a megkérdezettek édesapja. Jézus Krisztus, mint példakép, csak a tizedik helyet kapta. Az átlagembernek tehát a szülei a példaképei, ami azt jelenti, hogy nagy a felelősége minden szülőnek, mert amilyen nagytakarítást végez otthonában vagy lelkében, olyan példát mutat a gyermekeinek. Szükségünk van példaképekre. Jézus 26,9%-kal csak a tizedik, épphogy megelőzve egy tévésztárt. Végül is a megkérdezettek közül majd minden negyediknek Jézus a példaképe. És ha kedves Olvasónak is Ő a példaképe, akkor könnyebb lesz az ünnep előtti nagytakarítás. Úgy kívül, mint belül. Tegyük fájdalmainkat, sértődéseinket és mindazt, ami negatívan foglalkoztat bennünket, mind-mind a szemetesbe. Sokkal jobb lesz így ünnepelni. És se az ünnepek alatt, se utána ne kukázzunk. Így sokkal könnyebb lesz a minden napi takarítás.

Áldott, tiszta lelkületű adventet és karácsonyi ünnepet, és Jézust, mint minden napunk példaképét kívánom minden kedves Olvasónak!

Bálint Miklós lelkipásztor