Bármilyen hihetetlen: dinoszauruszok márpedig léteznek. Magyarországon is, bár egyenlőre csak a fővárosban. Ott is csak a Hungexpo G pavilonjában, és csupán augusztus végéig láthatta őket a nagyközönség. Felnőttnek és gyereknek egyaránt rendkívüli élményt, kikapcsolódást ígér, ha időutazást tesz a 130-150 millió évvel ezelőtt élő dinók világába.

Életnagyságú Tyrannosaurusok vicsorítják a fogaikat és tátogtatják másfél méteres állkapcsú szájukat, s tízméteres magasságban ingatja fejét a valaha élt legnagyobb élőlények közé tartozó Brachiosaurus. Persze csak szelíden, a fából készült kerítéseken belül maradva.

Ugyanis ezek a dinoszauruszok sok mindenre képesek, csak éppen a helyváltoztatásra nem. Szerencsére – hiszen egy látogatóknak iramodó ragadozó országos pánikot keltene. De így, hogy helyhez kötöttek, nincs semmi okuk az aggodalomra a kiállítás látogatóinak.

Hogy került ide a mintegy félszáz, farkával veszedelmesen csapkodó, félelmetes – a rendezők dicséretére nem élethű hangerejű – üvöltéseket hallató őslény? A kiállítás Argentínából érkezett Budapestre, az őslényeket mozgató robotokat pedig Kínában, a szecsuani robotkutató intézetben gyártották. De ennél többet is meg lehet tudni a rendkívül felkészült tárlatvezető egyetemistáktól.

Az utolsó helyiségben aztán egy nagy interaktív terület található: itt a kíváncsi gyerekek belekóstolhatnak a csontkeresésbe egy dinócsontokkal teli homokozóban, emlékfényképek készülhetnek róluk dinóháton (800 forintért, mondhatni dinóáron), míg a szülők különböző, meglehetősen hétköznapi – de dinócímkés – falatokra és tárgyakra költhetik el a pénzüket.

Egyetlen gond azért adódott látogatásom alatt: nem találkoztunk póni-szaurusszal. De ez már egy újabb földtörténeti kor problematikája…