Az elmúlt hetekben jelent meg a Kalopress kiadásában Horváthné Raffai Pálma Drótszamáron Csíksomlyóra című könyve, mely a 2008. évi, sorban a 6. kerékpáros zarándokútjuk történetét meséli el.

Már többször kísértem végig Pálmát ezen a zarándokúton. No, nem a valóságban, csak gondolatban. Többször hívott, akár csak a miskei elágazásig, akár tovább is, de mindig találtam valami kifogást, s közben rettentően irigyeltem. Arra gondoltam: na persze, ennyi napot eltölteni anélkül, hogy bemennék a munkahelyemre, vagy este a jó kis ágyam és fürdőszobácskám helyett esetleg esőáztatta ruhákat lehámozva magamról ismeretlen embereknél álomra hajtani a fejem. Meg arra is, hogy amikor egyszer Kalocsáról hazatekertem – igaz, július legforróbb napja volt –, az a húsz kilométer is próbára tette minden testrészemet.

Így csak képzeletben indultam el minden alkalommal, és nap mint nap gondoltam rájuk, vajon most hol járhatnak, meddig értek már el, találtak-e szállást, van-e mit enniük, és ugye, nem történt semmi bajuk.

De ezek a kérdések csak bennem merültek fel, mert nem volt akkora hitem, mint Pálmának és Csabinak. Akik mentek a kitűzött cél felé az úton, és tudták, lesz szállás, lesz étel, és oda fognak érni. Mert nincsenek egyedül.

Mikor megkaptam a könyv kéziratát, egyszuszra végigolvastam, szinte nem tudtam letenni. Magával ragadott Pálma sajátos humorral fűszerezett stílusa, ahogy végigköveti a zarándokút történéseit.

Ez a könyv nem útleírás, nem ismeretterjesztő elbeszélés, nem kisregény, talán a krónika a leginkább ráillő szó, ha már mindenáron meg akarjuk határozni.

Raffai Pálma krónikája több mint ezernégyszáz kilométer történéséről, kínlódásáról és öröméről, tájakról, kalandokról, emberekről, kitartásról és hitről.

És hogy miért kell újra és újra megtenni az utat, és honnan meríti a hozzá való erőt?

Egyszer együtt kirándultunk, és Pálma, akinek szinte mindenről eszébe jut egy vers, azt mondta, úgy írna ő is egyet, de nem is tudja, hogy fogjon hozzá, mert hátha nem olyan lesz, amilyennek egy versnek kell lennie. Akkor azt mondtam neki, ne törődj vele, hogy milyennek kell lenni, írd, amit gondolsz, amit a szíved diktál, és meglátod, jó lesz.

Hát ilyen vers a Pünkösdre, mely a miértekre próbál választ adni rögtön a könyv első oldalain. A történet elolvasása után újra visszatértem a vershez, és sorai sok helyen új értelmet nyertek.

„Mivé lehet az ember, ha az el nem érhetőt /teszi céljául.

Milyen különös, furcsa ábránd, /és sikerült, és látom, és látják. / De szívem mélyén tudom, /nem én voltam, /aki hegyen és völgyön átkelt biztosan, /egyedül semmi és porszem vagyok, /az úton Csabin kívül az Úr biztatott.”

Ezzel a versrészlettel ajánlom minden olvasónak e könyvet szeretettel:

Zsigmond Enikő

A könyv kapható 2.000 Ft-os áron a Kalopress Kiadónál (Kalocsai Néplap szerkesztőségében), a Postán és a Balaton Könyvesboltban.

Könyvbemutató június 9-én, kedden 16.30 órakor a Hunyadi Kollégiumban, a helyszínen a könyv megvásárolható. Ezzel egy időben ugyanitt középkori lovagi öltözékek bemutatója lesz.