A kalocsai Dumaszínház tavaszi kacaj-hadművelete

Kovács András Péter többször fellépett már a kalocsai Dumaszínházban, de őt nem lehet megunni. Az a ritka dumaszínházas, aki folyamatos, kifejező és mulatságos mozgással és arcjátékkal, egy igazi clown fegyvertárával felszerelve adja elő mondandóját. Holtbiztos érzékkel fedezi fel a mindennapok groteszk elemeit, amelyeket aztán senki sem ment meg attól, hogy a műsorába kerüljenek. Mert ugyan kinek jutna eszébe, hogy a reggeli müzliről is lehet úgy beszélni, hogy leforduljon a székről, aki hallja? Az agyonfavorizált étket nemes egyszerűséggel hörcsöglecsónak titulálta, és megjegyezte: úgy néz ki, hogy nem tudod, a hörcsög elől, vagy mögül vették-e el… Akár a bevásárlóközpontok sajátos világáról, akár az IKEA lapra szerelt, a laikust megőrjítő bútorairól, akár az edzőterem világáról beszélt, biztos volt a nevetés. Talán azért, mert magát sem kímélte, és az ember ugye gyarló, más kárán tud a legjobban szórakozni.

Badár Sándor először járt Kalocsán. 12 évig vasutasként dolgozott, és ezek az évek nem múltak el nyomtalanul felette, viszont számtalan poén forrása lett. Sokoldalú egyéniség, népszerű filmek jellemszínészeként éppúgy ismerhetjük, mint a stand-up műfaj előadójaként, és akkor még nem is beszéltünk Szőke András filmrendezővel közös, jellegzetes reklámfilmjeikről. Kettejük barátsága, különböző egyénisége számtalan meredek helyzetet eredményezett az eltelt évtizedek során, amelyeket gonoszul elő is adott. Mi meg nem bántuk, mert remekül szórakoztunk rajta. Badár elképesztő figura. Saját – az előadás előtt a Korona Rádióban Gábor Jánosnak tett – vallomása szerint műsorai úgy születnek, hogy az akkor és ott kitalált ösvényen elindulva, mindig és mindenhol másként alakítja frissen, ropogósan. Egy biztos: az ember gyanútlanul ül, Badár mesél az élete folyásáról, és egyszer csak azt veszem észre, hogy szúr az oldalam a nevetéstől, és mellettem Kopri fotózás helyett görnyedten a könnyeit törölgeti.

A sok sikeres este között is kiemelkedő volt ez a péntek. Szűnni nem akaró vastaps kísérte a két fellépőt, és még sokáig kacarászó csoportok zsizsegtek a színház körül. Kikapcsoltunk nyűgeinkből, jólesett, köszönet érte Fekete Antalnak és a Korona Rádió szervezőinek is.

Legközelebb június 18-án tapsolhatunk Kiss Ádámnak (már megtettük, mert volt itt!) és Felméri Péternek.

Jó szórakozást!