Ezzel a címmel rendezték meg Gaál Béla fotós, újságíró fotókiállítását a Kalocsai Fegyház és Börtönben.

A művészről érdemes megemlíteni, hogy 59 éves, Nyíregyházán érettségizett, majd a nyomdász szakmát sajátította el, így került kapcsolatba az újságkészítéssel. 1975-től a Kelet-Magyarország című megyei napilapnál dolgozott fotóriporterként, és közben elvégzett egy újságíró-iskolát. 1985-ben átköltözött Kecskemétre, és a Petőfi Népe újságírójaként tevékenykedett. Gaál Béla az első riportját 1990-ben készítette, és ettől kezdve visszatérő témája lett a büntetés-végrehajtás. Az általa készített írásokat mindig saját fotóival illusztrálta, így szép lassan, az évek során jelentős fotóanyag állt a rendelkezésére a témáról. Gaál Béla jelenleg a Bács-Kiskun megyei B. V. intézet sajtóreferense. A művészt a kezdetekkor jelentősen motiválta egy későbbi kollégája, az október 20-án elhunyt Csapó József, a szegedi Csillag egykori parancsnoka. A bv-s kollégák biztatására rendezte fotóit csokorba, és kezdte el publikálni komplett kiállításként.

Most a kalocsai börtönben rendezett kiállítást a meghívottak, a dolgozók és a foglyok részére, de több országos intézményben is látható volt már a képanyag. A börtönkiállítások mellett a nagyközönség számára elérhető kiállításokat is rendezett már, illetve kapott rá felkérést.

Gaál Béla megnyitóbeszédében elmondta, hogy az újságírói karriert önként adta fel, mikor kezdte úgy érezni, hogy az ő belső karakterére ezt a munkát nem lehet ráhúzni. Az újságírói kiábrándultság terelte a „fénnyel írás”(sic!) művészete felé. A fotók elkészítésekor elsődleges célja volt a művésznek a börtönök világáról a valós kép kialakítása és megismertetése a kívülállókkal. A képeken sokféle feszültség tükröződik: az elítélteké, a fogvatartóké, így a kétirányú bezártság perspektívája pattanásig feszít némely képet. Egy fotót kiemelnék a kedves olvasóknak, és verbálisan próbálom szemléltetni a művész nagyszerűségét. Egy fiatal srác a központi alak a képen, aki fejét lefelé hajtja, és a két megbilincselt keze a feje tetején van. Magába roskadt. A művész a mélységélességet úgy állította be, hogy a bilincs egyértelműen a férfi lehajtott feje fölött élesen látszódik, ám az alatta lévő ember kissé homályosabb. Érződik a képen, hogy ennek az embernek a bilincs a jövője lesz. Mikor megkérdeztük, mit követett el, a fotós azt mondta, drogos, és megfojtotta a barátnőjét – belőve. Ezért is a magába roskadt póz.

Szinte „süketnek” kell lenni ahhoz, hogy Gaál Béla képeit ne értsük meg, ne halljuk, amit mondanak. Számtalan kiváló kép tükrözi a rácsok mögött élők és dolgozók mindennapi valóságának részleteit. A képanyagok jó ideje gyűlnek, és a mai napig frissülnek, az utolsó kép alig pár hónapos. Reménykedjünk benne, hogy Gaál Béla nevét még halljuk egy kalocsai fotókiállítás vonatkozásában, mely látogatható lesz a nagyközönség számára is.