„A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság és kalitkája az emberi szív.”
(Maurice Maeterlinck)

A Kék madár egy csodálatos mese két gyermekről, akik a kék madarat – átvitt értelemben a boldogságot – keresik.

A teljes Néplap kevés lenne ahhoz, hogy körüljárjuk: hányan próbálták meghatározni a boldogság fogalmát. Ám abban biztos vagyok, hogy a boldogság érzéséhez mindig hozzátartozik a segítés, a másokért való önzetlen cselekvés semmihez sem hasonlítható öröme is.

A Kék Madár Fesztivál egy páratlan alkalom arra, hogy összetalálkozzanak olyan emberek, akik e nélkül nem is tudnának egymás létezéséről. Szervezők, akik hónapokig illesztik egymáshoz az apró részleteket, míg minden programnak és szereplőnek megkerül a helye ebben a fantasztikus puzzle-ban. Szereplők, akik az ország, de újabban Európa, sőt, akár Amerika több pontjáról Kalocsán futnak össze, hogy elhozzák a gyógyulás reményét olyan családoknak, akik szorongva pergetik életük gyöngysorát, szüntelen aggódásban egy beteg gyermek mellett.

És magát a gondolatot mekkora fájdalom szülte: az alapító, Lakatos György fagottművész súlyos közlekedési balesete, évekig tartó küzdelme a gyógyulásért!

Alázat tölt el, végiggondolva ezt a folyamatot. Piciny részei lehetünk egy csodának, adunk és kapunk. Muzsikát, színházat, képeket – szépséget, élményeket kapunk. S hogy mennyit adunk? Amennyit tudunk. Minden csepp számít.